Kis vagy nagy dózisban? Folyamatosan vagy kúraszerûen? Külön vagy vitaminkomplexben, esetleg pezsgõtablettában vagy inkább egészséges ételek útján vigyük be a szervezetbe? Melyiket szedjük? A-t, B-t, C-t vagy D-t? Árt-e a túl sok? Megannyi kérdés és sok ellentmondásos válasz, melyek között Juhász Béla, a Debreceni Egyetem Gyógyszerhatástani Tanszékének egyetemi docense segít eligazodni.

- A vitaminok olyan mikrotápanyagok, amelyeket a szervezet nem tud elõállítani, így táplálkozással kell bejutniuk a szervezetbe. Jótékony hatásuk, immunerõsítõ szerepük vitathatatlan – kezdi a szakember.

Nyáron a nap érlelte, friss gyümölcsökkel, zöldségekkel elegendõt veszünk magunkhoz, ám a téli idõszakban erre rá kell segítenünk vitaminok szedésével. Különösen igaz ez a D-vitaminra: a D2 vitamin táplálékkal kerül a szervezetbe, a D3 vitamin viszont a napfény, pontosabban az UV-B sugárzás hatására képzõdik. A mi éghajlatunkon azonban késõ õsztõl kora tavaszig nem ér bennünket elég napfény, a szoláriumok pedig UV-A sugarat bocsátanak ki, így nem képeznek D-vitamint.

- A D-vitamin legfontosabb hatása a szervezetre a kalcium és a foszfor felszívódásának fokozása. Köztudott, hogy szerepe van a csontok egészséges fejlõdésében, a fogak megóvásában, ám az újabb kutatások immunrendszer-erõsítõ és tumorgátló, valamint a kardiovaszkuláris rendszerre gyakorolt és bõrbetegségek elleni jótékony hatásáról is beszámoltak. Az Egyesült Államokban vizsgálatokkal támasztották alá, hogy az emlõ-, petefészek- és vastagbélrákok száma alacsonyabb azokon a területeken, ahol magasabb a napsütéses órák száma. Mindez az UV-B sugarak nyomán a szervezetben keletkezõ D-vitaminnal lehet összefüggésben – magyarázza a gyógyszerész.

Ám a D-vitamin túladagolása is súlyos következményekkel jár, ezért általában a készítmény receptköteles, és csak az orvos által elõírt adagban szedhetõ. (Azonban kaphatóak vény nélküli formában is.) Felnõtteknek napi 600 nemzetközi egységet (NE) ajánlanak, ami 15 mg-nak felel meg. Idõseknek 800 NE, gyerekeknek napi több ezer NE is javasolt. Napjainkban egyre több orvos közös álláspontja, hogy influenzaszezon idején 1000-2000 NE D-vitamin segíti a megelõzést és a gyógyulást – teszi hozzá a docens.

Mivel zsírban oldódó vitaminról van szó, a túlsúlyos emberek D-vitaminigénye nagyobb, és több D-vitaminra van szükségük a várandósoknak, illetve a változókorban lévõ nõknek is. Az is bizonyított, hogy az anyatej csekély mennyiségû D-vitamint tartalmaz, ezért pótlása elengedhetetlen. A csecsemõ és kisgyermekkori D-vitaminhiány elõsegíti az 1-es típusú cukorbetegség kialakulást, míg a felnõttkorban jelentkezõ hiányállapot a 2-es típusú diabétesz kockázatát emeli. A D-vitamin legismertebb hiánybetegsége az angolkór, melynek leglátványosabb jellemzõi a dongaláb és a torzult gerinc – sorolja a szakember.

A D-vitamin legfontosabb forrásai a csukamájolaj, a máj, a tojás, a tej és a tejtermékek, illetve a margarinok, melyekhez utólag teszik hozzá más vitaminokkal együtt.

- Immunerõsítés szempontjából megkérdõjelezhetetlen szerepe van még a legismertebb és legelterjedtebb vitaminnak, a C-nek, melynek felfedezéséért 1937-ben kapott Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert professzor. A legfontosabb különbség a D és C-vitamin között, hogy utóbbi vízben oldódik, könnyen felszívódik, de gyorsan ki is ürül, a vizelettel vagy a verejtékkel távozik a szervezetbõl – ismerteti Juhász Béla.

A C-vitamin érzékenysége miatt hõ hatására károsodik, így fõzéssel és fagyasztással is veszítenek vitamintartalmukból a zöldségek, gyümölcsök, sõt fémeszközökkel tartósan érintkezve is. Az emberen, a legtöbb fõemlõsön, a tengerimalacon és néhány halfajtán kívül minden állat és növény képes C-vitamint elõállítani. Az emberi szervezetbe tehát a táplálékkal kell bevinni. Segíti a vas felszívódását, fokozza az immunrendszer mûködését és véd az oxidatív stressz okozta sejtkárosodástól. Több C-vitaminra van szükségük a várandós és szoptató nõknek, továbbá a dohányosoknak, hiányára utalhat például a fogínyvérzés. Túlzott fogyasztása az arra érzékenyeknél fokozza a vesekõképzõdést.

Megelõzésre napi 60-200 mg C-vitamint javasol a gyógyszerész, kialakult betegség esetén viszont akár napi 1000 mg-ot is. Több klinikai vizsgálat folyik a nagy dózisú, 5-10 g-os C-vitamin fogyasztás betegségmegelõzõ szerepérõl, ezzel kapcsolatban azonban még nincs egységes szakmai álláspont.

A C-vitamin minden növényben elõfordul. Kiemelt forrása a zöldpaprika, a paradicsom, a fejes saláta, a káposztafélék, a sóska, a karalábé, a burgonya, a gyümölcsök közül a csipkebogyó, a citrom, a kivi, a narancs és a ribizli. Télen azonban szükség van utánpótlásra. Választhatjuk a C-vitamint tabletta formájában, vagy akár por állagú, a patikában kapható aszkorbinsavból is keverhetünk langyos teába, ebbõl egy kávéskanálnyi 3-5 grammnak felel meg, ezért szokás inkább késheggyel adagolni.

A szakember arra is kitért, ha valaki folyamatosan nagy dózisban szed vitaminokat, akkor a szervezete annyira hozzászokhat ezekhez, hogy amikor abbahagyja, rögtön hiány lép fel. Vagyis rendszeres vitaminfogyasztás esetén célszerû kisebb dózist alkalmazni, nagyobb dózisban pedig csak kúraszerûen szedni a vitaminokat. A több összetevõt tartalmazó komplexek fogyasztáskor azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy azok növelhetik az étvágyat, ezért nem kívánt testsúlynövekedést eredményezhetnek. Az immunrendszert erõsíthetjük gyógyteákkal, gyógynövénykivonatokkal is, ezek közül az echinaceát (bíbor kasvirág), csipkebogyót és a grapefruitmag-kivonatot javasolja fõként a gyógyszerész.