A Tárki 2014 õszén végzett kutatást az Emberi Erõforrások Minisztériuma támogatásával a magyar társadalom egyenlõtlenségeirõl, a szegénységrõl és a háztartások anyagi-fogyasztási helyzetérõl kétezernél több interjú készítésével.

Ennek összegzésében egyebek mellett azt írták, hogy a súlyos anyagi deprivációban élõk arányának 2012 és 2014 közötti csökkenése mindenekelõtt a viszonylag alacsony szegénységi kockázatú csoportokat érintette: az érettségizett vagy diplomás háztartásfõvel élõket, a fõvárosiakat, az egy- és kétgyermekeseket, valamint a magas munkaintenzitású háztartások tagjait.

Ezzel szemben ugyanakkor az alacsony iskolázottságúak, a községekben élõk, a sokgyermekesek, az alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitásúak körében az egyébként magas deprivációs ráta nem csökkent.

Azt is írták, miközben a szegénység kiterjedtsége – a 2007 és 2012 közötti idõszakban megfigyelt növekedést követõen – változatlan maradt, annak mélysége 26-ról 23 százalékra csökkent az elmúlt két évben.

A változások között említették, hogy 2012 és 2014 között jelentõsen emelkedett a szegénység elõfordulásának valószínûsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresõs családok, valamint a nõi háztartásfõvel élõk körében, ezzel szemben csökkent az olyan gyerekes háztartások szegénysége, amelyekben a szülõkön kívül más felnõtt (is) él, továbbá az egy gyermekes felnõtt párok alkotta háztartásokban élõk, a gyermekek és fiatalok, valamint romák szegénysége is.

A kutatás megállapításai szerint a súlyos anyagi deprivációban élõk aránya 37-ról 28 százalékra csökkent, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élõké pedig 15-rõl 9 százalékra esett 2012 és 2014 között.

Mindezek miatt az unió által definiált “szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben” élõk aránya jelentõsen csökkent Magyarországon: míg 2009-ben és 2012-ben is a népesség nagyjából kétötöde tartozott ebbe a körbe, addig 2014-ben már csak 35 százalékuk.

A Tárki szerint a 2010 és 2014 közötti idõszakot együtt tekintve az látható, hogy miközben az idõszak elsõ két évében Magyarországon jelentõsen nõttek a jövedelmi egyenlõtlenségek, a második két évben ez már mérséklõdött.

Azt is írták, a foglalkoztatottak háztartásaiban a munkajövedelmek aránya nõtt, a nem foglalkoztatottak háztartásaiban pedig a társadalmi jövedelmeké emelkedett.

A Tárki szerint összességében, a korábbi periódusoktól eltérõen a fogyasztás 3-4 százalékos reálnövekedése figyelhetõ meg 2012 és 2014 között.

A felmérés szerint tízbõl négy magyar háztartásnak van valamilyen típusú pénzügyi-vagyoni megtakarítása, emellett pedig ingatlannal a magyar háztartások bõ négyötöde rendelkezik. Bank, pénzintézet, közmûszolgáltató, illetve egyéb intézmény felé tízbõl két háztartás tartozik.

Mind a vagyoni jellegû megtakarításokkal, mind pedig a hitelekkel rendelkezõ háztartások aránya csökkent az ezredforduló óta, de míg a vagyon esetében a csökkenés kisebb stagnáló idõszakok mellett lényegében folyamatos volt, addig a hiteles háztartások aránya a 2000-es évek elején meredeken nõtt, majd 2010-tõl – állami beavatkozás valamint a válság miatt megszigorodó hitelpiac hatására – gyors esésbe kezdett.