Mérnök, villanyszerelõ, kõmûves, burkoló – csak néhány azon hiányszakmák közül, amelyek nélkül egy építõipari cég bizony megnézheti magát – nyilatkozta a Naplónak Miklóssy Ferenc, a Keviép Kft. ügyvezetõ igazgatója. Cipész, cipõfelsõrész-készítõ – toldotta meg a sort Jánosi Imre, a hajdúböszörményi Progresz Cipõipari Kft. ügyvezetõ igazgatója.
Fejben felépíteni

„Míg régen egy beruházás megvalósítása során a munkák 10 százaléka volt az elõkészítés és 90 százalék a kivitelezés, napjainkra ez 40/60 százalékra módosult. Az idõ pénz, a korszerû technológiák használatához felkészült szakemberek kellenek, a sikeres megvalósításhoz pedig tökéletes elõkészítés. Attól kezdve, hogy hol álljon a toronydaru, odáig, hogy melyik építõanyagot hová kell lerakni vagy, hogy melyik gépet mikor, hová kell vezényelni. Ez komoly logisztikát, mérnöki precizitást kíván. Csakhogy a mérnök ugyanolyan hiánycikk manapság, mint az építõipari szakmunkás. Nincs mese, a szakértelmet egyre inkább meg kell fizetni egy olyan világban, ahol a beruházást elõször fejben kell felépíteni” – fogalmazott Miklósy Ferenc.

Nem jobb a helyzet a jármûjavítás terén sem – tudtuk meg Horváth Sándortól, a Suzuki Stop Autóház ügyvezetõjétõl. Õ azt tapasztalja, hogy önálló munkavégzésre alkalmas fiatal szakembert szinte lehetetlen találni, az álláshirdetéseikre nem tapossák egymás sarkát az autószerelõk vagy a karoszériások.
Fotó: Matey István ©

– Az iskolapadból kikerült gyerekeket újra fel kell építeni, hiszen gyakran hiányoznak az alapjaik. Több évbe és sok pénzbe kerül egy szakember kinevelése, és bizony elõfordul, hogy az illetõ külföldön vagy valamelyik konkurens cégnél kamatoztatja a nálunk tanultakat – jelentette ki a gépjármû márkakereskedõ.
Az élet iskolája

Jánosi Imre cipõipari cége mintegy 150 embert foglalkoztat, de közülük csupán egy olyan van, aki iskolában tanulta a cipõfelsõrész-készítést. – Házon belül folyamatos ki- és átképzésekkel igyekszünk megfelelni a jellemzõen német partnereinknek. Ez nem egyszerû egy olyan szakmában, amibõl a ’90-es évek vége óta gyakorlatilag nincs iskolarendszerû oktatás. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mi iparágunkat régen leírták ebben az országban – mondta a cégvezetõ.

Boros József vendéglátóipari érdekeltségei is hasonló problémákkal küzdenek. „A szakácsok, meg a pincérek nyáron tömegesen mennek le dolgozni a Balatonhoz a nagy pénz reményében, más kérdés, hogy azért (ha megkapják egyáltalán) esetleg napi 16 órákat kell melózni. Az Aranybikába tervezett cukrászathoz is jó ideje hiába keresek olyan cukrászokat, akik elbírnak egy ekkora feladattal. A frissen végzett gyerekek között kevés az élesben bevethetõ, a legügyesebbek pedig hamar megpattannak külföldre” – sorolta a hétköznapok gondjait az ismert vállalkozó.
Marad a betanítás

Fülöp Zsolt, a Balmaz Sütöde Kft. ügyvezetõje szerint a hamarosan megjelenõ új szakképzési rendelet szerint õsztõl már csak azok oktathatnak tanulót, akiknek mestervizsgájuk van. „Ehhez elszántság és három év gyakorlat kell, csakhogy ilyen sütõipari dolgozó kevés van. A jó szakemberek elhagyják az országot, sokszor betanított munkaerõre kell hagyatkozni. Ezért is javasolja a pékszövetség azt, hogy három év tanulás után a pályakezdõnek legalább ugyanennyi idõt Magyarországon, a szakmában kelljen dolgoznia” – érvelt a sütõipari vállalkozó.
Kint sincs kolbászból a kerítés

Éles Zsolt tíz éve végzett Berettyóújfaluban forgácsolóként, és kilenc év szakmai rutinnal a háta mögött döntött úgy, hogy a feleségével és a gyerekével Angliában próbál szerencsét.
Éles Zsolt: „a nyelvtudásodnak megfelelõ munkát kapsz” | Fotó: Matey István ©

„Mivel nem beszéltem elég jól a nyelvet, úgy terveztem, hogy egy évig elvállalok bármilyen munkát az idegen nyelvi közegben, és utána majdcsak találok munkát a szakmámban. Egy év után azt éreztem, hogy nyelvtanulás dolgában legalább még egy évre szükségem lenne, ugyanakkor attól féltem, hogy a szakmából kiesek. Közben Magyarországon törvényt hoztak arról, hogy a feleségem a gyerek mellett vállalhat munkát, ezért úgy gondoltuk, hogy két keresetbõl itthon is megélünk. Hazajöttünk és egy hét alatt elhelyezkedtem. Megmunkáló központot programozok és kezelek, ami komoly feladat, ráadásul a szakmai elõrelépésre is módot ad – mondta Zsolt.
Érdekes kettõsség

Huszti Zoltán gépi forgácsoló az inaséveit is a GABO-2000. Kft.-nél töltötte, így az idei már a nyolcadik éve az elsõ munkahelyén.
Huszti Zoltán | Fotó: Matey István ©

– Nagyon nem mindegy, hogy a szakmunkástanuló milyen gyakorlóhelyet, illetve milyen oktatót fog ki. Nekem duplán szerencsém volt, hiszen remek szaki mellett leshettem el a szakma fortélyait, ráadásul az édesapám is ezzel foglalkozott. Hatodikos általános iskolásként már ott álltam az esztergapad mellet és csodáltam, amit az apám csinál. Ezt a fajta elhivatottságot, és érdeklõdést gyakran hiányolom a mai tanulókból – osztotta meg velünk tapasztalatait Zoltán, aki érdekes ellentmondásnak érzi azt, hogy miközben szakmunkásokból állítólag ország-, sõt Európa-szerte hiány mutatkozik, az õ osztályukban a 15 végzõs közül mindössze hárman dolgoznak forgácsolóként a szakmában.