A Kárpát-medencét elárasztó, most tapasztalható szaharai hõség egyre kevésbé számít elszigetelt jelenségnek. Az elmúlt évtized csúcshõmérsékleti rekordja és az évrõl évre egyre forróbbá váló nyarak a feltartóztathatatlan globális felmelegedés nyilvánvaló tünetei. A szélsõséges klímaingadozás azonban egyáltalán nem egyedi esemény a földtörténetben.
Vágtat a globális felmelegedés
Azt a folyamatot, amikor a világóceán és a troposzféra alsó, felszín közeli légrétegeinek hõmérséklete folyamatosan emelkedik, globális felmelegedésnek nevezzük.
A földtörténeti múltban gyakoriak voltak a mostaninál lényegesen melegebb és hosszú ideig tartó globális periódusok
Forrás: Dinosaurus at Dusk
Ma már ténykérdés, hogy az elmúlt egy évszázad alatt - 1905 és 2005 között - a Föld átlaghõmérséklete 0,74 Celsius-fokkal emelkedett.
Az utolsó két évtizedben a hõmérséklet emelkedése a kétszeresére növekedett a megelõzõ évtizedek értékéhez képest.
Ami különösen aggasztó, hogy a mérések szerint a felmelegedés üteme egyre jobban gyorsul.
Az Amerikai Ûrkutatási Hivatal (NASA) Goddard Intézete, és a National Climatic Data Center legújabb elemzése szerint 2005 és 2010 között volt a legmelegebb periódus a 19. század közepétõl rendelkezésre álló megbízható adatok alapján.
A kétségbevonhatatlan tények ellenére egyes döntéshozók rövid távú gazdasági érdekek miatt még mindig kétségbe vonják a globális klímaváltozást
Forrás: completcolorado.com
A klímakutatók túlnyomó többsége abban is egyetért, hogy a jelenlegi felmelegedésben az emberi, az úgynevezett antropogén tényezõk meghatározó szerepet játszanak.
A jelenlegi globális felmelegedésben az antropogén tényezõ, az emberi tevékenység játssza a fõszerepet
Forrás: Shutterstock / Tatiana Grozetskaya
A globális felmelegedés azonban nem azt jelenti, hogy mindenütt egyenletesen emelkedik a hõmérséklet.
Léteznek olyan régiók, ahol az átlagot meghaladó mértékben növekszik az átlaghõmérséklet,
de a klímamodellek azt prognosztizálják, hogy a globális felmelegedés egyes területeken regionális lehûlést fog okozni.
Az évszázad végére mediterrán térséggé válhat Magyarország
Magyarországot különösen érzékenyen érinti a klímaváltozás.
A gyilkos kánikulában így hûsölnek a kemencei kisvasutasok
Forrás: Facebook/Kemencei Erdei Múzeumvasút
Az ország a nedves óceáni, illetve a száraz mediterrán klímaövek határán fekszik. Emiatt már egy kisebb mértékû éghajlatiöv-változásnak is markánsabb következményei lehetnek más területekhez képest.
A Kárpát-medence a hûvösebb nedves óceáni és meleg, szárazabb, mediterrán éghajlati övek határán fekszik
Forrás: Wikimedia Commons
Magyarországon az átlaghõmérséklet emelkedése mintegy másfészerese a globális átlagnak, az ország ökológiailag így a legsérülékenyebb területek közé tartozik.
Egyre valószínûbb, hogy Magyarország a mediterrán éghajlati öv részévé válik
Forrás: H.Szabó Sándor
Noha még nincs kidolgozva olyan prognózis, amely teljesen egzakt módon modellezné a Kárpát-medencét érintõ változást,
a jelenlegi tendencia szerint száz éven belül az ország idõjárásában a mediterrán hatás válik meghatározóvá;
a mostaninál forróbb, szárazabb és lényegesen hosszabb nyarakra, valamint enyhe és rövid telekre számíthatunk, és jóval kevesebb lesz a csapadék.
Az egyre hosszabb és forróbbá váló nyarak hosszabb távon komoly kihívás elé állítják a vízgazdálkodást
Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt
Mindez átalakíthatja az agrárkultúrát, és új kihívások elé állítja majd a vízgazdálkodást is.
Mi befolyásolja, hogy fázunk vagy megsülünk?
A meleg és hûvösebb periódusok váltakozása a földtörténet természetes folyamatai közé tartozik. A földtörténeti múltban szép számmal akadtak olyan idõszakok, amikor a mostaninál sokkal melegebb és kiegyenlítettebb volt az éghajlat, és természetesen léteztek brutális lehûlési periódusok, nagy jégkorszakok is.
A mezozoikum, a dinoszauruszok kora volt a földtörténet legmelegebb periódusa. A kréta idõszak derekán, 100 millió éve a világtenger szintje 200 méterrel volt magasabb a mostaninál
Forrás: Wikimedia Commons
A földi globális átlaghõmérsékletét számos természeti tényezõ befolyásolja, ezek egy része csillagászati, a másik pedig földtani okokra vezethetõ vissza.
A napciklus és a földpálya ingadozása a klímaváltozás egyik oka
Forrás: space.com
Az asztronómiai jelenségcsoportok közül a napciklus, a napállandó (szolárkonstans) és a Föld pályaelemeinek változása, a geológiai okok közül pedig
a lemeztektonikai mozgások, a világtenger vízszintingadozása, az óceáni áramlatok rendszerének megváltozása,
a vulkáni aktivitás, és – sokkal ritkábban – az extraterresztikus, földön kívüli eredetû események, nagy aszteroidabecsapódások határozzák meg az éghajlati változásokat.
Amikor babérfák hajladoztak az Antarktiszon
A bolygónk szilárd kérgét alkotó litoszféralemezek folyamatos mozgásban vannak, a föld magja által termelt, radioaktív bomlásból származó hõenergiának köszönhetõen. Az olvadt földköpeny felsõ határán, az asztenoszférán „úszó” lemezek vándorlása határozza meg a kontinensek és az óceáni medencék helyzetét, ez utóbbi pedig a világtenger nagy áramlási rendszereit.
A litoszféralemezek a földköpeny felsõ, viszkóz felszínén, az asztenoszférán "úsznak". Mozgásuk és helyzetük alapvetõ változásokat okoz a Föld éghajlatában
Forrás: Wikimedia Commons
A tengeráramlatok döntõ módon befolyásolják a mindenkori éghajlat alakulását.
A földtörténeti múlt egyik legtovább tartó meleg periódusában, a dinoszauruszok koraként is hívott mezozoikum idején (249 millió évtõl 65 millió évig) a rendkívül meleg éghajlatot az a nagy trópusi tengeráramlási rendszer okozta, amely nagyjából az egyenlítõ mentén körbefolyta a Földet.
A pálmahatár Skandinávia területén húzódott, az Antarktiszon örökzöldek virágoztak
Forrás: Wikimedia Commons
A páradús, meleg trópusi levegõ messze, a magas szélességi körökig feljutott;
a pálmahatár a mai Skandinávia, illetve Dél-Grönland területén húzódott, és az Antarktiszt is örökzöld, részben szubtrópusi erdõségek borították.
Tengeráramlatok változása a jégkorszak hátterében
Ebben az idõszakban kezdõdött el a valamennyi mai kontinenst egyesítõ szuperszárazulat, a Pangea feldarabolódása és az Atlanti-óceán kinyílása. Miközben a kontinensek fokozatosan felvették jelenlegi alakjukat, és a mai helyzetükbe kerültek,
alapvetõen megváltozott a tengeráramlások és a légkörzés helyzete.
A Föld a kréta idõszak derekán. A nagy egyenlítõi óceáni áramlat megszûnésének komoly szerepe volt az éghajlat lehûlésében
Forrás: Wikimedia Commons
A korábbi keleti-nyugati irányú meleg áramlási rendszert északi-déli irányban mozgó áramlatok váltották fel.
Ez, és az eurázsiai hegységrendszer felgyûrõdése fokozatos lehûléshez vezetett.
A meleg trópusi légtömegek nem tudtak többé a messzi északra felhatolni; a kainozoikum (65 millió évtõl 12 000 évig) végére kialakult az erõsen hideg és melegebb periódusok váltakozásából álló pleisztocén jégkorszak.
A pleisztocén eljegesedést öt nagy lehûlési periódus jellemezte
Forrás: Humboldt.edu
Az öt nagy eljegesedési hullám (glaciális) utolsó periódusa,
a Würm-glaciális csak 12 000 éve ért véget.
A most tapasztalható erõteljes felmelegedés ellenére is jelenleg csak két eljegesedés közötti enyhe szakaszban, egy úgynevezett interglaciálisban élünk.
Trópusi monszunerdõk hazája és tundravidék is volt már Magyarország
A forró éghajlat geológiai korokon átívelõ hosszú periódus volt a Pannon-medence földtörténetében.
A mai értelemben vett Kárpát-medencérõl földtani idõsíkon nem is olyan régóta beszélhetünk;
hazánk területe ugyanis az eocén idõszakra (55 millió évtõl 34 millió évig) több, egymástól eredetileg igen nagy távolságra fekvõ mikrolemezbõl, illetve lemeztöredékbõl állt össze.
A középsõ eocénben a Dunántúlt délnyugati irányból elöntötte a tenger. A tengerbõl szigetként kiálló dunántúli középhegységen buja trópusi vegetáció tenyészett
Forrás: Zmescience
Az eocén bizonyult az egyik legmelegebb idõszaknak, ekkor a Föld globális átlaghõmérséklete meghaladta a 20 Celsius-fokot.
A trópusi esõerdõk birodalma az egyenlítõtõl Közép-Európáig terjedt, a Pannon-medencét fülledt, nedves, trópusi monszunéghajlat jellemezte,
30 Celsius-fok körüli éves átlaghõmérséklettel.
A miocén idõszakban a szárazföldi térszínen, a mai Észak-Magyarország vidékén többek között õselefántok éltek
Forrás: Ancient World
A lassú lehûlés az oligocén idõszakban (34 millió évtõl 23 millió évig) kezdõdött el, de a nagyobb részt tengerrel elborított Pannon-medencét még ekkor is a mainál sokkal melegebb szubtrópusi éghajlat uralta.
Miocén idõszaki meleg égövi megafauna
Forrás: Wikimedia Commons
A rákövetkezõ miocén idõszak (23 millió évtõl 5 millió évig) volt hazánk történetében az utolsó trópusi-szubtrópusi korszak.
Miocén korú trópusi rövidfarkú rák fosszíliája
Forrás: Zmescience
A miocént az éghajlat ingadozása jellemezte; a hûvösebb csapadékos korai miocén után nagyjából 16 millió éve ismét szárazabbá, forróbbá vált az éghajlat.
Miocén idõszaki fésûskagyló fosszíliája, az egykori szubtrópusi Bádeni-tengerben lerakódott zátonymészkõbõl
Forrás: Elter Tamás
A Dunántúlt elborító varázslatos szépségû Bádeni-szigettenger nagyobb szárazulatain, a Bakony és a Mecsek területén pálmák, magnóliák babér- és fahéjfák termettek,
az Etna magasságú vulkánfejedelem, a Börzsöny partvidékét pedig színpompás korallzátonyok ékesítették.
Egy kihalt trópusi kékcápafaj, a Hemipristis fogai a magyarországi miocénbõl. Az ekkor élt telepes korallfajok azt bizonyítják, hogy még trópusi vízhõmérséklet és éghajlat uralkodott a Pannon-medencében
Forrás: Elter Tamás
Az egyre jobban romló klíma a pleisztocén (2,6 millió évtõl 12 000 évig) öt nagy eljegesedési periódusához vezetett. A legkeményebb hideg az utolsó eljegesedés, a nagyjából 160 000 éve elkezdõdött Würm-glaciális idején köszöntött a Pannon-medencére.
Az utolsó, a Würm-glaciális volt a legnagyobb eljegesedés. Ebben az idõben az Alföld területén jégkori nagyvadak, így például mamutok éltek
Forrás: Wikimedia Commons
A közel 2 kilométer vastag arktikus jégsapka egészen a Kárpátok vonaláig húzódott le.
Hazánk területét a Würm legnagyobb részén a mai Szibéria sarkköri vidékét jellemzõ rendkívül hideg tundraéghajlat jellemezte. A kietlen, havas, fagyos pusztaságokon mamut- és rénszarvascsordák vándoroltak, a hegyvidéki barlangokba behúzódó õsembereknek nem egyszer hatalmas barlangi medvékkel és oroszlánokkal kellett megküzdeniük életterükért.
Barlangi oroszlánok gyapjas orrszarvúra támadnak. Az utolsó eljegesedés idején a mai Magyarország területét hideg, sarkvidéki tundraéghajlat jellemezte
Forrás: Wikimedia Commons
A Föld rendkívül sokszínû története arra tanít bennünket, hogy a nem egyszer szélsõséges klímaingadozások valójában nem is voltak olyan ritkák, mint ahogy azt elképzelnénk.
Amikor a Homo sapiens istent játszik
A jelenleg tapasztalható intenzív felmelegedésnek azonban van egy az elõzõektõl eltérõ sajátossága; kialakulásában és eszkalálódásában nem a természeti erõk, hanem az ember játssza a fõszerepet.
Az úgynevezett antropogén tényezõk történetileg az ipari forradalom koráig nyúlnak vissza.
Az indusztriális társadalmak idõszakában, fõleg a 20. század közepétõl erõsödött fel ez a folyamat, az üvegházgázok kibocsátásának drasztikus növekedése, az esõerdõk irtása és a nagyüzemi mezõgazdálkodás egyre szélesebb körû elterjedése, amelynek eredményeként - egyfajta visszacsatolásként - napjainkra szinte megállíthatatlanná vált a globális felmelegedés.
Az elmúlt 50 évben felerõsödött felmelegedés egyértelmûen emberi tényezõkre vezethetõ vissza. Néhány évtized múlva jóval szárazabb éghajlat kialakulása várható
Forrás: Origo
Az IPCC (Intergovermental Panel on Climate Change) harmadik jelentése ki is mondja:
Új, a korábbinál erõsebb bizonyítékok utalnak arra, hogy az elmúlt ötven évben megfigyelt melegedés döntõ része emberi tevékenység eredménye.”
Ma már kétségbevonhatatlan tény a légkör globális felmelegedése, emiatt egyre nagyobb területek fognak elsivatagosodni
Forrás: Origo
Az ipari civilizációk legveszélyesebb melléktermékeinek, a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid légköri koncentrációjának növekedése öngerjesztõ folyamatot indított el.
Jégolvadás és regionális jégkorszak
Az erõsödõ üvegházhatás következményeként elsõsorban
az északi sarkvidéken az emelkedõ levegõhõmérséklet miatt a nyári idõszakban felgyorsult a jégolvadás.
A jégtakaró zsugorodása lecsökkenti a sarki pólussapka albedóját (fényvisszaverõ képességét), következésképpen egyre több napfényt nyel el az óceán.
Jégolvadás az Arktiszon
Forrás: AFP/Photononstop
A tengervíz hõmérsékletének lassú emelkedése és a felmelegedõ légkör miatt megolvadó jéggel évrõl-évre növekszik az óceánba jutó olvadékvíz mennyisége.
Egyes modellek szerint a kisebb sûrûségû, és emiatt a felszínen szétterülõ édesvíz nagyobb mélységbe kényszeríti a Golf-áramlat meleg víztömegét,
amely így egyre kevésbé tölti be hõkiegyenlítõ szerepét. Jelenleg ennek köszönhetõ, hogy nem fagy be a tenger a Skandináv-félsziget térségében, és Nyugat-Európa éghajlata is viszonylag kiegyenlített.
Az olvadás miatt egyre több olvadékvíz hígítja az Atlanti-óceán sarkköri vizeit
Forrás: AFP/Roy Philippe
E modellek szerint a globális felmelegedés hatására az északnyugat-európai térségben fokozatos klímaromlás várható egyre keményebb fagyos telekkel.
Nehéz évszázad elé néz a jövõ generációja
Az üvegházgázok kibocsátását sem sikerült a kívánatos mértékben visszafogni. Mivel
a légkörbe jutott szén-dioxid nagyjából száz év alatt kerül ki az atmoszférából,
a globális felmelegedés még akkor is folytatódna, ha holnaptól hipotetikusan nullára csökkenne az emisszió.
Kényszerû költözés a klímaváltozás következményei miatt. Vietnamban például több mint 200 ezer embert kellett kitelepíteni tengerszint-emelkedés miatt
Forrás: Nature
A visszacsatolás újabb veszélyes folyamatokat indukál; így például a felmelegedés miatt a szibériai permafroszt (állandóan fagyott talaj) fokozatosan felolvad, és egyre nagyobb koncentrációban kerülhet metán a légkörbe.
Az örökké fagyott talaj, a permafroszt fokozatos felolvadása szén-dioxidot és jelentõs mennyiségû metánt juttat az atmoszférába
Forrás: NASA
(A metán a szén-dioxidnál is sokkal agresszívabb üvegházgáz.) A legoptimistább modellszámítás szerint az évszázad végére 1-1,5, a pesszimista jóslatok szerint viszont akár 4,5-5 Celsius-fok lehet a várható átlaghõmérséklet-emelkedés.
A felmelegedés másik következménye az egyre kiszámíthatatlanabbá és hevesebbé váló áradások
Forrás: AFP/Giff Johnson
Ennek még beláthatatlanok a következményei; a zsugorodó termõterületek, a sivatagi öv terjeszkedése, a tengerszint-emelkedés miatt a sûrûn lakott parti öv egyes részeinek lakhatatlanná válása és
az iható víz mennyiségének rohamos csökkenése súlyos regionális konfliktusok rémével fenyeget.
Az élhetetlenné váló területek növekvõ népvándorlást váltanak ki - menekültek Budapesten
Fotó: Polyak Attila - Origo
Az egyre magasabbra tornyosuló problémák kezelésének halogatása nehéz évszázadot jósol a jövõ generációjának. A helyzet kritikus, az utolsó pillanatban vagyunk: nem kellene megvárni, hogy ismét legyezõpálmákat lengessen a szél a Dunántúlon.