Már az utolsó napokban zuhan a hangulat

Még mielõtt lefújnánk a nemrég lefoglalt kéthetes üdülést, le kell szögezni: tudományosan bizonyított tény – és saját bõrünkön is tapasztaltuk –, hogy a nyaralás alatt ellazulunk, közérzetünk, általános egészségi állapotunk javul, szervezetünk stresszhormon-szintje csökken. Egy 2000-ben nyilvánosságra hozott amerikai kutatás eredményei szerint a szív- és érrendszeri problémák rizikótényezõit fokozottan magukon viselõnél a rendszeres nyaralás hosszú távon még a szívinfarktus esélyét is csökkenti.

Jeroen Nawijn holland turizmuskutató 2010-ben mutatta be az általa modellezett ún. tipikus nyaralási hangulatgörbét: az üdülés kezdetén még nem emelkedik a boldogságszint, azonban 2-3 nap után meredeken felfelé ível, az utolsó napokban pedig ismét lezuhan. Ennek egyik oka: kedélyállapotunkra erõsen rányomja bélyegét a gondolat, hogy pár nap múlva újra ránk nehezedik a munkahelyi nyomás. Egy 2002-es brit közvélemény-kutatás ugyanakkor arra mutatott rá, hogy a jótékony hatás már az utazás elõtt is érzékelhetõ, ugyanis már a nyaralás tervezgetése közben javul a közérzet, pozitívabban értékeljük kapcsolatainkat és egészségi állapotunkat.

Hosszan vagy rövidebben?

Eddig teljesen összecsengnek a kutatások tapasztalatai a nyaralással kapcsolatos elképzeléseinkkel és elvárásainkkal. Meglepõ eredményeket sokkal inkább az arra vonatkozó felmérések hoztak, hogy meddig érezteti hatását a nyaralásról hazahozott kellemes testi és lelki állapot. A válasz kissé lelombozó: legkésõbb egy hónappal a szabadság után teljesen „lemerülnek”a nyaralás alatt feltöltött „elemek”. Ezzel a kérdéssel többek között Jessica de Bloom, a nimwegeni egyetem kutató pszichológusa foglalkozott, aki 2009-ben összefoglalta az ebben a témában addig született összes tanulmány eredményeit.

A szomorú végkövetkeztetés: a nyaralás jótékony hatása túlnyomórészt már a hazaérkezés utáni  elsõ hét során megsemmisül.

Mindezt egy 2011-ben végzett saját kutatása is alátámasztotta: 3-5 napos pihenésen részt vett alanyokat vizsgált. A megkérdezettek közérzete az üdülõhelyen eltöltött idõ alatt nem meglepõ módon javult, stressz-szintjük csökkent – a hazatérés utáni harmadik napon azonban a közérzet és a stressz-szint is visszaállt a korábbi értékekre.

Különösen figyelemreméltó, hogy a kipihentség érzete a pihenés hosszától függetlenül is csak rövid ideig tart.

Ezt egy 2012-ben zajlott kutatás is megerõsítette, amelynek keretében de Bloom olyan személyeket kérdezett meg, akik átlagosan 23 napig tartó nyaralásról tértek vissza. Egy hét munkavégzés után ugyanolyan feszültnek érezték magukat, mint az elutazás elõtt. De Bloom kutatási eredményei arra engednek következtetni, hogy jobban jár az, aki nyári szabadságát több részletben veszi ki.

„Amennyiben döntenünk kell arról, hogy egyszer utazzunk el hosszabb szabadságra, vagy többször rövidebbre, mindenképpen a több, rövidebb ideig tartó kikapcsolódást javaslom”

– vélekedik a szakember.

Mi vár ránk, ha hazajövünk?

Ha tehát nem a levegõváltozás idõtartamának hosszúsága határozza meg hatásának tartósságát, akkor vajon mi? Úgy tûnik, fontos szerepe van a közvetlenül a hazatérés utáni megterhelés mértékének. Ezt bizonyítja két pszichológus, Jana Kühnel és Sabine Sonnentag 2011-ben végzett felmérése. A kutatók iskolai pedagógusokat kérdeztek meg a kéthetes tavaszi szünet elõtt és után. Kimondottan hamar elszállt a kellemes közérzet, ha a tanároknak a szabadság után tetemes mennyiségû sürgõsen elvégzendõ feladattal kellett szembesülniük, illetve ha gyakran kellett fegyelmezniük a diákokat. Az viszont valamelyest hozzájárult a kipihentség hosszabb távú fenntartásához, ha az elsõ munkahéten rövidebb, kikapcsolódásra szánt idõket iktattak be.

Egész évre nem tölthet fel

Kiderült az is, hogy nemcsak a visszatérést követõ munkahelyi stressz mértéke, hanem a nyaralás minõsége is meghatározó. De Bloom kutatásai rávilágítottak az intenzív örömérzet kedvezõ hatására, függetlenül a tevékenység típusától – például a szabadság alatt a partnerrel folytatott kiadós és tartalmas beszélgetések is képesek konzerválni a nyaralást követõ jó közérzetet. A münsteri egyetem munkapszichológusa, Carmen Binnewies is a regenerálódás kulcstényezõit kutatta. Tapasztalatai szerint a nyaralás minõségét javítja, ezzel együtt a kikapcsolódást elõsegíti, ha a szabadság ideje alatt valami újat tanulunk, vagy régóta vágyott dolgokat valósítunk meg. A pszichológus szerint ne a Mount Everest megmászására gondoljunk – elég, ha elmegyünk színházba, múzeumba, ha arra már régóta vágyunk. Ezek ráadásul egzotikus nyaralás nélkül, a hétköznapi estéken és hétvégéken is megvalósíthatók.

Bár a nyaralással foglalkozó kutatások még nem tekintenek vissza nagy múltra, képviselõi máris óva intenek attól a tévképzettõl, hogy egy hosszabb vízparti vakáció egész évre feltölthet bennünket energiatartalékokkal.

Binnewies szerint egy üdülõhelyen eltöltött hosszabb szabadság fontos – arra azonban nem alkalmas, hogy a mindennapi stresszt hatékonyan kezeljük vele. Ezek a megállapítások talán némi vigaszt jelenthetnek azoknak, akik nem jutnak el nyaralóhelyekre, vagy akik nem vehetik ki egyben a szabadságukat.

A statisztikák szerint a magyaroknak mindössze egyharmada utazik el a nyár során valahova. A felnõttek 24 százaléka tölti a szabadságát belföldön, mindössze 9 százalékuk jut el külföldre. Mindemellett a nyaralások idõtartama is fokozatosan csökken, sokszor – egyre többször – a 7 napot sem éri el. Vannak, akik éppen munkájuk jellegébõl adódóan nem mennek, vagy nem mehetnek el hosszabb szabadságra.

Munka, munka, munka

A nyaralás tehát nem pótolja a hétköznapi kikapcsolódást és egészségmegõrzést! A pszichológus szerint a munkahelyi légkör, fõként a fõnök hozzáállása döntõ abban, hogy a beosztottak elegendõ kikapcsolódást biztosítanak-e saját maguk számára. Nehezen megvalósítható ez például egy olyan munkahelyen, ahol a munkaidõ letelte után órákkal sem nézik jó szemmel, ha hazamegy valaki.

Speciális helyzetet teremt az a körülmény, hogy bizonyos foglalkozások esetében elmosódnak a munkaidõ és szabadidõ közötti határok. Aki délután korán haza tud menni, hogy egy-két órán át élvezhesse a napsütést, este még biztosan a számítógép elõtt ül és e-maileket ír. S jóllehet saját maga osztja be az idejét – önmagában ez is fontos jó közérzet-faktor! –, ezzel együtt nincs igazán megfelelõ lehetõsége arra, hogy kiszellõztesse a fejét. Ugyanakkor számos felmérés szerint az egészség megõrzésének egyik alapja a munkával kapcsolatos problémáktól való eltávolodás képessége. Az eltávolodáshoz pedig mi biztosítana ragyogóbb feltételeket, mint egy nyaralás? Természetesen laptop, telefon és internet nélkül.