A tavaly decemberben elfogadott és idén júliustól hatályba lépõ új munka törvénykönyve már nem tartalmazza azt az általános kitételt, hogy a törvénytõl csak a munkavállaló elõnyére lehet eltérni. Ehelyett az egyes fejezetek végén jelölte meg a jogalkotó, hogy mely esetekben nem térhet el a kollektív szerzõdés és a felek megállapodása a munkavállaló hátrányára, így kizárásos alapon derült ki, hogy mely esetekben lehetnek a munkavállalót hátrányosan érintõ változások.

A törvény nem tiltotta például, hogy az alap 20 napon felüli, életkor emelkedésével járó pótszabadságokat a munkáltató kollektív szerzõdés keretében csökkentse. Megtörténhetett volna például, hogy ugyanannak a harmincöt éves munkavállalónak az egyik munkáltatónál (a törvényben szereplõ) 25 nap szabadság jár, míg a másik munkáltatónál csak 20 nap, ha a kollektív szerzõdés ezt tartalmazza.

A munka törvénykönyve átmeneti rendelkezése azonban megszüntették ezt a lehetõséget, ugyanis kimondja, hogy az új jogszabályban 117.§ alatt szereplõ szabadság napok számában sem térhet el a kollektív szerzõdés lefelé.

A közmunkásoknak 20 nap jár

A 128 oldalt kitevõ átmeneti rendelkezésekrõl szóló törvénycsomag jórészt jogharmonizáció, de néhány további érdemi rendelkezést is tartalmaz. A szabadság kérdésében például a közfoglalkoztatási törvényt illetõen is.

Ebben az évben a Start munkaprogramok keretében újra hosszabb idõtávra és teljes munkaidõben alkalmazzák a közfoglalkoztatottakat. A közfoglalkoztatásról szóló törvény most azzal egészül ki, hogy a közfoglalkoztatottaknak évi 20 munkanap szabadság jár, pótszabadságról pedig nincs szó, sem gyermek, sem életkor után.

Kimondja továbbá, hogy a közfoglalkoztatottakra nem vonatkoznak a munka törvénykönyve például rendkívüli munkaidõre (túlórára), szabadságkiadásra stb. vonatkozó rendelkezései.