A Grenoble-i Institut Polytechnique intézet kutatói a francia CTP papírtechnikai központtal kifejlesztettek egy tapétát, amely az otthoni WLAN hálózatok üzemeltetõinek több privát szférát ígér. A vezeték nélküli hálózatok veszélyt jelenthetnek, mert a bázisállomás jelei nem állnak meg a bejárati ajtónál, hanem az online tevékenységeinkrõl jóval nagyobb távolságban árulkodhatnak.

Az utcáról, a szomszéd lakásból vagy akár a szomszéd házból is gyakran vehetõ a rádióforgalom, ami lehetõséget nyújt a rejtjelezés megfejtésére. Így egy támadó beletekinthet, hogy éppen mit nézünk a neten, e-mailt fogadhat vagy értékes információkat, pl. hitelkártya- és bankadatokat lophat el. A modern vezeték nélküli szabványok ez ellen titkosítási eljárásokat alkalmaznak, amelyek idõközben a legtöbb felhasználó be is kapcsol. De a használatos kriptográfiai módszereket az utóbbi idõben már többször feltörték – elõször a régi WEP-protokollt, majd az azt követõ WPA szabványnál is találtak támadási felületet. Most a továbbfejlesztett WPA2-n van a sor, amely jelenleg még biztonságosnak mondható. De ne legyünk naivak, már ezen is dolgoznak a megfelelõ szakértõk…

Ezért sokat segítene, ha a rádiójelek egyáltalán nem hagynák el a saját lakásunkat. A grenoble-i biztonsági tapéta úgynevezett metapapíron alapul: a benne lévõ minta, amit egy ezüsttintával visznek fel, gondoskodik arról, hogy a leginkább használatos, 2,4 gigahertzes WLAN frekvenciához tartozó rádióhullámok ne haladjanak át rajta, hanem visszaverõdjenek a belsõ térbe. Ez elvileg még jobbá is teheti a vételt a szobában.

A metapapírral eddig három különbözõ hullámspektrumot sikerült blokkolni, így az újabb WLAN technológiákat is le lehet árnyékolni, amelyek 5 gigahertz körül mûködnek. A metapapír nagy elõnye: mivel a minták csak bizonyos frekvenciákat blokkolnak, nem keletkezik Faraday-kalitka. A rádió- és televízió jelek ugyanúgy, mint eddig bejutnak a lakásba, hasonlóan a mobiltelefonok frekvenciáihoz.

A saját otthoni hálózat biztosítása mellett a metapapírt WLAN-hotspot üzemeltetõk is használhatnák. Így a helyi hálózatot egy meghatározott területre, pl. hotelszobára vagy repülõtéri terminálra lehetne korlátozni. Ezen kívül a metapapír az idegen WLAN jeleket is távol tartja. Pierre Lemaitre-Auger, a projekt vezetõje ezért a mûszaki védelmet kórházaknak és moziknak is ajánlja, amelyeknél a rádióhullámokat biztonsági- vagy egészségügyi okokból blokkolni kell.

A védelem akkor is mûködik, ha a metapapírra még egy réteg normál tapétát felvisznek, így a technikát észrevétlenül lehet alkalmazni. A tapéta nem lenne drágább, mint a hagyományos falburkolat a középsõ árszegmensbõl. Az Ahlstrom finn vállalat idõközben lefoglalta a jogokat és 2013-ban már piacra is szeretné dobni a metapapírt.

Azonban még jelenleg van egy fontos probléma: ahhoz, hogy az otthoni WLAN tényleg a házban maradjon, nem csak a falakat kell tapétával burkolni, hanem a padlókat, plafont, ajtókat és még az ablakokat is. Az utóbbihoz a technikát még átlátszóvá kell tenni, a többi építõelemnél nem lehet probléma: a papírt a gipszkartonokba is lehetne integrálni.

Ekkora ráfordításnál és költségeknél mindazonáltal már joggal merül fel a kérdés, hogy nem lenne-e jobb inkább a jó öreg vezetékes hálózatot használni, amit kívülrõl nem lehet olyan könnyen megcsapolni. De a vezeték nélküli technika kényelmérõl a legtöbb felhasználó már aligha akar lemondani.