A kormány szerdán tárgyalja az elõterjesztést. E szerint a reklámot közzétevõknek kell az adót megfizetniük, mégpedig sávos rendszerben. Évi egymilliárdos reklámbevétel alatt nem kell adót fizetni, az 1–5 milliárd közötti bevétel egy százaléka, az 5–10 milliárd közötti 10 és a 10 milliárd feletti bevétel 20 százaléka lenne az adó. A Magyar Reklámszövetség adatai szerint tavaly 174 milliárd forintot fordítottak hirdetésre Magyarországon – ám ezen kiadás jelentõs része olyan cégekhez vándorolt, ahol a bevétel nem éri el az egymilliárdos határértéket.

Például a közterületi reklámpiacon jelentõs szereplõnek számító Mahir Cityposter Kft. 2011-ben 824 millió forintos árbevételt ért el, ezzel még mentesülne az adó megfizetése alól. De a nagyobb szereplõnek számító, Nyerges Zsolt közvetlen és Simicska Lajos közvetett érdekeltségébe tartozó Publimont Kft.-nek sem rengette volna meg a gazdálkodását az új teher: a társaság a 4,3 milliárdos árbevételre a szabály értelmében 33 millió forint reklámadót fizetett volna 2011-ben, ám üzemi eredménye még ez után is 1,2 milliárd forint fölött maradt volna. (E cégek esetén a teljes árbevételbõl indultunk ki a várható teher számításakor.) A tervezet nagy vesztesei a legnagyobb sajtócégek, azon belül pedig a televíziós és rádiós mûsorszolgáltatók volnának. A piacvezetõ Magyar RTL Zrt. például 2011-es 29 milliárdos árbevétele alapján 4,3 milliárdos reklámadó megfizetésére lett volna kötelezett, ami az akkori kétmilliárd feletti üzemi eredmény ellenére tetemes veszteséget jelentett volna a cégnek.

A médiabirodalmak tulajdonosainak azonban lehetõségük lenne többféleképpen is megkerülniük az adót. A legkönnyebb helyzetben azok a társaságok volnának, amelyeknek több sajtótermékük, tévécsatornájuk is van: külön cégbe szervezve nem érnék el az egymilliárdos határt, vagy többfelé osztható lenne a bevétel. Amennyiben például a Magyar RTL átszervezi magát, és kilenc meglévõ csatornán megosztja a bevételt, sikerülhetne a 4,3 milliárd kalkulált adófizetést 200 millió forintra szorítania.

Némi kreativitással azonban a médiacégek akár nullára is redukálhatják az adófizetést. Ehhez a reklámértékesítési helyeket kell átszervezniük és a profitcentrumokat áthelyezniük egy külsõs társaságba. A törvény munkapéldánya szerint ugyanis az adó alanya „a reklám közzétevõje”. Rákérdeztünk a szaktárcánál, és megerõsítették: ez a kiadó vagy a mûsorszolgáltató. A megoldás, hogy ezek a cégek a saját tulajdonú ügynökségeiknek értékesítik a felületeket vagy a reklámidõt (mondjuk egy egymilliárdot el nem érõ átalányért). Mivel az ügynökségek (az ilyen tevékenységben megszokott sales house-ok) nem adóalanyok, õk nem fizetnek adót, ám a médiacég sem, mert nem éri el a bevételi határt.

Figyelni kell persze: a mûvelet nem szolgálhatja az adó elkerülését. Mint Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst& Young adószakértõje hangsúlyozta: a rendeltetésszerû joggyakorlás elve szerint kell eljárni, tehát csak azért nem lehet kiszervezni a reklámok eladását, hogy ezzel adót kerüljenek a társaságok. Természetesen lehetnek olyan szakmai indokok – ismerte el –, amikor az elv nem sérül, és a reklámbevételek mégis máshol jelentkeznek.

Bárhogy is legyen, azért az idén (átmenetileg) biztos lenne a bevétel. Az adóelõleget a tavalyi számok alapján fizetik a cégek (két részletben), és csak jövõre számolhatnak el a végleges adatok alapján. Akkor már viszont (ha véletlenül csökkent a reklámbevétel) vissza is igényelhetnek majd.

Címkék: adó, média, reklám, Orbán-kormánya