Michael Bay gigarobotos filmje még azoknak sem tetszett, akik imádták az elsõ részt. A nagy Transformerek közül kettõ is szexmániás, a kicsik meg simán hülyék. Duplakritika.

A szexfüggõ robotokat lelövik, ugye? - 5/10

A Transformers 2 a fingós vígjátékokon röhögõ tiniknek készült. Az elsõ rész még a gyereklelkû felnõttek filmje volt, akik 92-ben Transformers-képregényt gyûjtöttek meg Hasbro-figurákat, és 15 évvel késõbb óriásvásznon láthatták újra Optimuszt meg Ûrdongót. Azok a rajongók viszont, akiknél már a pisilõ autobot is kiverte a biztosítékot, messzire kerüljék az új részt. A Transformerek most vér helyett kenõolajat köpnek a harc után, és ablakmosó vizet könnyeznek az érzelmesnek szánt jelenetekben.

A film elején még minden jól indult: az új óriásrobot városi ámokfutása, és a motoron fekvõ Megan Fox beleég a férfinézõ retinájába. Az egyetemre készülõ Shia LaBeouf unalmas búcsúzkodását jól feldobja, hogy a ruhájába ragadt Örök Szikra agresszív robottá változtat a kenyérpirítótól a turmixgépig mindent. Tiszta kiber-Szörnyecskék (még a röhögésük is pont olyan), és itt még vicces, hogy az egyiknek lézerfegyver nõ a pöcse helyén, és azzal amortizálja le a fõhõs házát.

Michael Bay és a csapata sajnos végig ezekre az alpári poénokra gyúrt rá az igazi látvány helyett. Az új suli sebességfüggõ szexdominája (Isabel Lucas) a lúzer fõhõsön lovagolva alakul át gyilkos kiborggá, a kutyaszerû Decepticon meg pont úgy kufircolja Megan Fox lábát, ahogy a kanos pincsik szokták Adam Sandler legrosszabb filmjeiben.

Az írók ott is hibáztak, hogy a Disney-mesék kötelezõ vicces mellékszereplõjébõl ötöt zsúfoltak a filmbe. 150 percen át ontja a kínos poénokat a feka-imitátor robot ikerpár, a teljesen fölösleges netgeek (Ramon Rodriguez), az elsõ részbe beleõrült kódfejtõ ügynök (John Turturro), és a film egyetlen jól eltalált karaktere: Jetfire, a repülõmúzeumban porosodó, nyugdíjas Transformer-tábornok. Bár a fémszakálláért és gépmankójáért tarkólövés járna a kitalálóinak, nyomhatott volna több nosztalgiázós poént meg seggreülést, ha már gyerekfilmet kaptunk.

Az alapsztorit alig lehet kihámozni az effektek és az idiotizmus mögül, pedig egész jó. A címszereplõ Bukott, aki a jármû-Transformereknél õsibb fajhoz tartozó, fáraóarcú órobot, szépen behozza a képbe a Daniken-hisztériát (ûrlények építették a piramisokat), és jó ürügyet ad Michael Bay-nek, hogy látványosan lerombolhassa fél Egyiptomot. Az Indiana Jones-párhuzam is tökéletes: a kis Indynek pont abban a jordániai sziklasírban kell megtalálnia egy õsi ereklyét, ami a Grál-templom volt az Utolsó kereszteslovagban. Ilyen kalandokból kellett volna sokkal több a kényszeres robbantgatás, meg a szexmániás robotok helyett.

Rántott hús helyett szójapörkölt - 3/10

Strommer Nóra

Miután az elsõ Transformers alatt teljesen extázisba kerültem [16] az egymást aprító háztömb méretû robotoktól, a második részre is a legnagyobb nyugalommal ültem be. Tudtam, hogy bármilyen bugyuták lesznek a párbeszédek, és akármilyen ostoba és logikátlan is a történet, a gyomromba küldött dolby sorrund basszus és az akció úgyis levesz a lábamról. Az elsõ részben ugyanis ki tudták küszöbölni azt, ami nálam sokszor elrontja a számítógépes animáció hitelességét, hogy mozgás közben súlytalannak tûnnek a pixelekbõl épített figurák.

Hát, jól pofára estem, és azóta Michael Bay nevét újra szitokszóként használom. Robotrajongóként mélységesen megrázott, hogy itt a színfém amerikai hadigépek mellett a Transformerek csak felnagyított origamiknak tûnnek. A vetítés után szerettem volna Los Angelesbe teleportálni, hogy zokogva öleljem magamhoz a pocakos, szemüveges Guillermo del Torót, akinek az a mániája, hogy akkor is minél több lényt meg kell építeni, ha közben számítógépes animációt használnak.

Hogy hol a hiba, arra két tippem van. Elõször is, miután a második részre muszáj volt rádobni még öt lapáttal, most alig maradt olyan jelenet, amiben nem szerepel valamiféle Transformer. A költségvetés viszont nem lett ötször nagyobb. Így nyilván minden jeleneten spórolni kellett, mint annak a háziasszonynak, akinek ugyanabból a havipénzbõl egy helyett öt gyerekre kell fõznie: tessék fiam, rántott hús helyett itt a finom szójapörkölt.

A másik, hogy ezúttal sokkal jobban rákoncentráltak az általános iskolások zsebpénzére igényeire. Ennek egyik biztos jele a Jar-Jar-Binks-effektus, azaz hogy telepakolták a filmet viccesnek szánt robotszereplõkkel, és megszórták még több óvodás poénnal. Az odacsapós basszushangokból visszavettek, és az elsõ részhez képest kevesebb az olyan jelenet, ahol tehetetlenül óbégató kisemberek tarkója mögül mutatják a feléjük tornyosuló fémisteneket.

Úgy nekem sokkal átélhetõbb volt az akció, itt viszont fõleg totálban látjuk, ahogy két-három álca esik neki Optimus Prime-nak, miközben alattuk egy hangyányi Shia LaBeouf szaladgál. A lényeg ugyanaz, de a hatás nulla.

A Transformers 2 így egy összcsaládi kompromisszumos mozi lett, úgyhogy aki vad robotos zúzdára vágyik, az inkább nézze meg még egyszer a Terminátor 4-et. Ott legalább a robotok rendben vannak látványra.