Annak idején Berettyóújfaluban egész városrész jött létre azért, mert betelepülõ családok százai gondolták úgy, hogy az Elzett biztos megélhetést nyújthat számukra. Csakhogy piaci körülmények között a hajdanvolt nagy foglalkoztató térdre rogyott, és tömegek kerültek utcára.

Volt, hogy ezren is

- Én valaha még tanulmányi ösztöndíjasa is voltam az Elzettnek – kezdte egy személyes momentummal Muraközi István polgármester, hozzátéve, hogy a vállalat bedõlését a település munkaerõpiaca máig nem heverte ki. Mint mondta, Berettyóújfaluban ma nagyságrendileg annyi regisztrált álláskeresõt tartanak nyilván, ahányan fénykorában az Elzett-nél dolgoztak. – Hajdanán az ezer fõt is meghaladta a létszám, és a dolgozók felét autóbuszokkal hordták naponta munkába a környezõ településekrõl. Aztán jött a piacgazdaság és az ilyen gyárak, amelyek alapvetõen a látens munkanélküliség voltak hivatva elfedni, tönkrementek – tekintett vissza a rendszerváltó idõkre a városvezetõ, aki személyes kihívásnak érzi, hogy legalább ezer új munkahely jöjjön létre náluk.

Az enyészeté lett

A pártállam idején a komádi kendergyár több száz család számára jelentett megélhetést, a téesz mellett ez volt a legnagyobb munkáltató. A volt gyártelep évtizedek óta áll kihasználatlanul, több üzemépületnek már csak a falai meredeznek az ég felé, hiszen elloptak belõlük mindent, ami mozdítható volt.

- Az utóbbi években jónéhány tulajdonosa volt a gyárnak, szerzett itt érdekeltséget ukrán vállalkozó ugyanúgy, mint budapesti ügyvéd – ugrott elõre az idõben Tóth Ferenc polgármester, hozzátéve, hogy tartósan egyetlen vállalkozás tudta megvetni a lábát a hajdanvolt kendergyár területén. Õk tokhal-tenyésztéssel foglalkoznak a volt áztatómedencékben. Az önkormányzat egyébként egy-két évvel ezelõtt beadott egy elképzelést a kormányzati szerveknek arról, hogy miként lehetne a kendertermesztés- és feldolgozás hagyományát feléleszteni az elhagyott gyártelepen, de az általuk összeállított anyag valószínûleg egy asztalfiók mélyén landolt.

Erõteljes nosztalgia

Biharkeresztesen valaha mûködött egy fa- fém- és építõipari szövetkezet, ami fénykorában ötszáz embert foglalkoztatoot és 400 szakmunkástanuló gyakorlati képzésében vállalt szerepet. Barabás Ferenc polgármester még emlékszik azokra az idõkre, amikor munkásbuszok hordták a dolgozókat.

- Lassú kihalási folyamat után 2006. végén következett be a katasztrófa a felszámolással. Ma néhány tíz embert foglalkoztatnak vállalkozók a volt ktsz területén, nem csoda, hogy a keresztesi emberek mind erõsebb nosztalgiával gondolnak vissza a “boldog békeidõkre” – mondta.