Az SRM-ben a tagállamok újabb jogokat ruháznak át Brüsszelre, amelyekkel az meg tudja akadályozni, hogy a felelõtlenül hitelezõ bankok ártsanak az egész gazdaságnak. Minden tagállamnak elõször kötelezõ lesz felállítani egy bankszanálási alapot, majd ezeket tíz év után egyetlen közös alapban egyesítik az eurózónában és a mechanizmushoz csatlakozó országokban. Ezzel párhozamosan az Európai Központi Bank (EKB) a közvetlen ellenõrzése alatt tartja az eurózóna 130 legnagyobb bankját, amelyek az övezet banki összvagyonának 85 százalékát kezelik. Németország kérésének megfelelõen az EKB a nemzeti hatóságokon keresztül felügyelni fogja a többi 6000 bankot is.

Michel Barnier, az unió pénzpiacokért felelõs biztosa közölte: forradalmi változások következnek az európai bankrendszerben, hogy ne az adófizetõknek kelljen állniuk a bankválságok árát, és hogy vége legyen a hatalmas bankmentõcsomagok korának. Az új rendszer pénzügyi stabilitást teremt, hogy a bankok ismét a valódi gazdaságnak tudjanak hitelezni és elõsegítsék a növekedést és a munkahelyteremtést - mondta Barnier.

Az egyik legnagyobb vitás kérdés az volt - Németország és Franciaország között -, hogy végül ki dönti el, be kell-e zárni egy bizonyos bankot, és hogy ennek a költségét ki fogja fedezni. Most úgy tûnik, hogy a német álláspont gyõzedelmeskedett, s a bankbezárás felelõssége a nemzeti kormányoké. Párizs azt szerette volna, ha az Európai Bizottság mondja ki a végsõ szót.

A pénzügyminiszterek között született megállapodás értelmében többlépcsõs lesz a döntési folyamat. Az SRM hatáskörébe automatikusan az EKB által felügyelt bankok és a csatlakozó államokban a határokon átnyúló tevékenységet folytató pénzintézetek kerülnek be. A szanáláshoz a startpisztolyt az EKB-n belül mûködõ felügyelet süti majd el. Azon belül is feláll egy végrehajtó bizottság, amely a felügyelet elnökébõl, négy független szakértõbõl és a bank anya- és leányvállalatainak otthont adó országok pénzügyi felügyeleteinek képviselõibõl áll majd. Nekik egyhangú döntést kell hozniuk, ha az nem sikerül, az elnök és a négy független szakértõ dönt, a felügyeleti testület teljes plénuma csak akkor kapcsolódik be, ha a bank szanálása a teljes szanálási alap több mint negyedét kimerítené. A döntést pedig az Európai Bizottságnak kell majd szentesítenie. A folyamatba kivételes esetekben a szakminiszterek tanácsa is bekapcsolódhat. A tervek szerint ez a teljes folyamat lefolytatható egyetlen hétvége alatt, amíg a bank zárva van.

Diplomaták ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy a kép egyelõre továbbra sem teljesen tiszta, így az eurózónán kívüli tagállamok egyelõre kivárnak azzal kapcsolatban, hogy csatlakozzanak-e, és ha igen, mikor az egységes bankfelügyeleti és bankszanálási mechanizmushoz, amely egyelõre csak az eurózóna tagjai számára kötelezõ és automatikus. A pénzügyminiszterek tanácsa által kialakított kompromisszum ugyanis lényegi kérdésekben eltér az Európai Parlament (EP) által elfogadott változattól, az uniós jogszabály megszületéséhez pedig a két társjogalkotó intézmény, az EP és a miniszteri tanács egyetértésére van szükség.

Kulcskérdés volt még a szerdai pénzügyminiszteri tanácskozáson, hogy mi legyen az a védõháló, illetve legyen-e egyáltalán ilyen, amely akkor finanszírozza a bankszanálást, ha az alap kimerül. A bankok szanálásának menetét ugyanis külön irányelv szabályozza, amely mind a 28 tagállamra érvényes. Ez határozza meg, hogy milyen sorrendben és kiknek a pénzét, mikor lehet felhasználni egy bajba jutott bank helyzetének rendezéséhez. A cél az, hogy a folyamat úgy legyen lefolytatható, hogy az adófizetõknek, a tagállami költségvetéseknek minél kevesebb pénzzel kelljen ehhez hozzájárulniuk.

Az SRM viszont csak az eurózóna tagjai számára lesz kötelezõ, illetve azoknak, akik úgy döntenek, hogy - bár nem használják az eurót - csatlakoznak. A hatálybalépést követõ 10 év alatt a tagállamok saját bankszanálási alapjait - amelyet a bankszektorra kivetett terhekbõl töltenek fel - egy egységes, 55 milliárd eurós közös bankszanálási alap váltja majd fel. A pénzügyminiszterek arról is döntöttek, hogy majd akkor lesz közös pénzügyi védõháló, ha létrejött az 55 milliárdos alap.