Láncra mégse verheti a fiataltForrás: haon.hu
Utolsó módosítás: 2015-05-14 15:23:23 Nyomtatás - Hír webcíme: www.biharlap.hu/hir/19188
CĂ­mkĂ©k: Bihari hírek, fiatalok, foglalkoztatás, gazdaság, munka
A vendéglátósnak, az építőipari- és az agrárvállalkozónak kísértetiesen hasonlóak a gondjai.

Mérnök, villanyszerelő, kőműves, burkoló – csak néhány azon hiányszakmák közül, amelyek nélkül egy építőipari cég bizony megnézheti magát – nyilatkozta a Naplónak Miklóssy Ferenc, a Keviép Kft. ügyvezető igazgatója. Cipész, cipőfelsőrész-készítő – toldotta meg a sort Jánosi Imre, a hajdúböszörményi Progresz Cipőipari Kft. ügyvezető igazgatója.
Fejben felépíteni

„Míg régen egy beruházás megvalósítása során a munkák 10 százaléka volt az előkészítés és 90 százalék a kivitelezés, napjainkra ez 40/60 százalékra módosult. Az idő pénz, a korszerű technológiák használatához felkészült szakemberek kellenek, a sikeres megvalósításhoz pedig tökéletes előkészítés. Attól kezdve, hogy hol álljon a toronydaru, odáig, hogy melyik építőanyagot hová kell lerakni vagy, hogy melyik gépet mikor, hová kell vezényelni. Ez komoly logisztikát, mérnöki precizitást kíván. Csakhogy a mérnök ugyanolyan hiánycikk manapság, mint az építőipari szakmunkás. Nincs mese, a szakértelmet egyre inkább meg kell fizetni egy olyan világban, ahol a beruházást először fejben kell felépíteni” – fogalmazott Miklósy Ferenc.

Nem jobb a helyzet a járműjavítás terén sem – tudtuk meg Horváth Sándortól, a Suzuki Stop Autóház ügyvezetőjétől. Ő azt tapasztalja, hogy önálló munkavégzésre alkalmas fiatal szakembert szinte lehetetlen találni, az álláshirdetéseikre nem tapossák egymás sarkát az autószerelők vagy a karoszériások.
Fotó: Matey István ©

– Az iskolapadból kikerült gyerekeket újra fel kell építeni, hiszen gyakran hiányoznak az alapjaik. Több évbe és sok pénzbe kerül egy szakember kinevelése, és bizony előfordul, hogy az illető külföldön vagy valamelyik konkurens cégnél kamatoztatja a nálunk tanultakat – jelentette ki a gépjármű márkakereskedő.
Az élet iskolája

Jánosi Imre cipőipari cége mintegy 150 embert foglalkoztat, de közülük csupán egy olyan van, aki iskolában tanulta a cipőfelsőrész-készítést. – Házon belül folyamatos ki- és átképzésekkel igyekszünk megfelelni a jellemzően német partnereinknek. Ez nem egyszerű egy olyan szakmában, amiből a ’90-es évek vége óta gyakorlatilag nincs iskolarendszerű oktatás. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mi iparágunkat régen leírták ebben az országban – mondta a cégvezető.

Boros József vendéglátóipari érdekeltségei is hasonló problémákkal küzdenek. „A szakácsok, meg a pincérek nyáron tömegesen mennek le dolgozni a Balatonhoz a nagy pénz reményében, más kérdés, hogy azért (ha megkapják egyáltalán) esetleg napi 16 órákat kell melózni. Az Aranybikába tervezett cukrászathoz is jó ideje hiába keresek olyan cukrászokat, akik elbírnak egy ekkora feladattal. A frissen végzett gyerekek között kevés az élesben bevethető, a legügyesebbek pedig hamar megpattannak külföldre” – sorolta a hétköznapok gondjait az ismert vállalkozó.
Marad a betanítás

Fülöp Zsolt, a Balmaz Sütöde Kft. ügyvezetője szerint a hamarosan megjelenő új szakképzési rendelet szerint ősztől már csak azok oktathatnak tanulót, akiknek mestervizsgájuk van. „Ehhez elszántság és három év gyakorlat kell, csakhogy ilyen sütőipari dolgozó kevés van. A jó szakemberek elhagyják az országot, sokszor betanított munkaerőre kell hagyatkozni. Ezért is javasolja a pékszövetség azt, hogy három év tanulás után a pályakezdőnek legalább ugyanennyi időt Magyarországon, a szakmában kelljen dolgoznia” – érvelt a sütőipari vállalkozó.
Kint sincs kolbászból a kerítés

Éles Zsolt tíz éve végzett Berettyóújfaluban forgácsolóként, és kilenc év szakmai rutinnal a háta mögött döntött úgy, hogy a feleségével és a gyerekével Angliában próbál szerencsét.
Éles Zsolt: „a nyelvtudásodnak megfelelő munkát kapsz” | Fotó: Matey István ©

„Mivel nem beszéltem elég jól a nyelvet, úgy terveztem, hogy egy évig elvállalok bármilyen munkát az idegen nyelvi közegben, és utána majdcsak találok munkát a szakmámban. Egy év után azt éreztem, hogy nyelvtanulás dolgában legalább még egy évre szükségem lenne, ugyanakkor attól féltem, hogy a szakmából kiesek. Közben Magyarországon törvényt hoztak arról, hogy a feleségem a gyerek mellett vállalhat munkát, ezért úgy gondoltuk, hogy két keresetből itthon is megélünk. Hazajöttünk és egy hét alatt elhelyezkedtem. Megmunkáló központot programozok és kezelek, ami komoly feladat, ráadásul a szakmai előrelépésre is módot ad – mondta Zsolt.
Érdekes kettősség

Huszti Zoltán gépi forgácsoló az inaséveit is a GABO-2000. Kft.-nél töltötte, így az idei már a nyolcadik éve az első munkahelyén.
Huszti Zoltán | Fotó: Matey István ©

– Nagyon nem mindegy, hogy a szakmunkástanuló milyen gyakorlóhelyet, illetve milyen oktatót fog ki. Nekem duplán szerencsém volt, hiszen remek szaki mellett leshettem el a szakma fortélyait, ráadásul az édesapám is ezzel foglalkozott. Hatodikos általános iskolásként már ott álltam az esztergapad mellet és csodáltam, amit az apám csinál. Ezt a fajta elhivatottságot, és érdeklődést gyakran hiányolom a mai tanulókból – osztotta meg velünk tapasztalatait Zoltán, aki érdekes ellentmondásnak érzi azt, hogy miközben szakmunkásokból állítólag ország-, sőt Európa-szerte hiány mutatkozik, az ő osztályukban a 15 végzős közül mindössze hárman dolgoznak forgácsolóként a szakmában.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Véleménye van? Írja meg!