Egy eseménytelen vasárnap délután mi is rászántuk magunkat, hogy szemügyre vegyük a bunkert. Öten - sógorom, nõvérem, lányom és barátja, valamint jómagam - mentünk ki a helyszínre sógorom terepjárójával. Darvas felé közeledve megálltunk a bal kéz felõli hófogó bozótos elõtt, és gyalog indultunk el megkeresni a rejtekhelyet. Hamar rátaláltunk a bozótosban meghúzódó ösvényre, amely odavezetett, hiszen már jól ki volt taposva. Állítólag sok kíváncsiskodó megfordult már ott az utóbbi idõben.

Miután átvágtuk magunkat a gallyakkal, kidõlt fákkal, elszáradt gazokkal tarkított úton, amit emberi ürülék szegélyezett, végre elérkeztünk a földbe vájt otthonhoz. A lábbelink csupa sár lett persze, hiszen az út annyira pocsolyás volt, hogy alig bírtunk menni. Az odú elõtt üres decis üvegek, krumpli héj, lavór, kerék nélküli bicikli, és egy mini kecskeláb. A földbe vezetõ lejárat oldala és a lépcsõfokok is szépen kideszkázva. A keskeny lejárat, és a becsukott ajtó megtorpanásra késztetett bennünket. Egyikõnk sem vállalkozott rá, hogy lemenjen. Már majdnem visszafordultunk, amikor emberi szót hallottunk a fõút felõl, ahol az autót hagytuk. Nevetés tört ki belõlünk, amikor megláttuk a környéken jól ismert pásztorembert, a pödrött bajszáról híres Sáfián Tibi bácsit és fiát. Kiderült, hogy õk is bunker nézõbe jöttek.

Lementünk hát sorban az eldugott kunyhóba, aminek az ajtaját kívül-belül beakaszthatóra csinálta a gazdája. Ami pedig bent tárult a szemünk elé, minden képzeletet felülmúlt. Nem gyõztünk álmélkodni, amint körbe világítottunk a zseblámpánkkal. Mintha egy törpe otthonába csöppentünk volna. A megközelítõleg kétszer három méteres alapterületû, százhatvan centi beltéri magasságú "lakás" mennyezete, oldala és aljzata is ledeszkázott, sõt több helyen hungarocellel hõszigetelt. Az ágy remekül elkészítve, úgy, hogy alá is lehessen pakolni, és még egy kis tároló polc is szegélyezi. Szivaccsal, hungarocellel az is leszigetelve. A polcokon fültisztító, tusolózselé, cigarettahüvely, elem, öngyújtó, mécses, újságok és egyéb használati tárgyak, eszközök. Lábasban fõtt ételmaradék. Az éjjeli szekrénykében ruhanemû. A másik oldalon sajátkészítésû kis kályha, néhány téglából kirakva, rajta kis platni, a kályhacsõ kivezetve a bunker tetején a föld fölé kb. 30 cm-re. A kályhán lábas, amiben nem rég még fõtt valami. Mellette szépen felvágott gallyak a tüzeléshez. A kályha fölött három rövidke ruhaszárító kötél. Látszik, hogy aki itt élt, sok és alapos munkával, hosszú távra rendezkedett be ide.

Megállapítottuk, hogy az öt elfogató parancs elõl évekig itt bujkáló férfi leleményes, ügyes kezû ember lehet. Kár, hogy nem másként hasznosította életrevalóságát. Õ most egy idõre a börtön kényelmére cserélte robinsoni otthonát, ami valóságos "zarándok hellyé" vált elfogása óta. És ahogy az már ilyenkor lenni szokott, legendák keringenek róla. Többen is állítják, hogy Darvason volt, aki tudott a szokatlan búvóhelyrõl. Mások szerint segítõi is akadtak. De a legjobban az a történet tetszett, miszerint szinte minden odalátogató darvasi felismer valami rég eltûnt holmiját.

Hát, kérem, mire képes az életösztön!?