Mint azt megtudtam, a társaság 2004. áprilisában alakult, és három évig terület nélküli vadásztársaságként mûködött. 2007 óta viszont 9157 hektárnyi vadászterülettel rendelkeznek. Azelõtt ez a terület a régi Berettyó Vadásztársaság tulajdona volt, aminek megszûnésekor a terület többfelé osztódott. Egy részét Konyárhoz csatolták, másik része a szentmártoni vadásztársaságé, a Berettyó folyón túli, város felé esõ rész pedig az övéké lett.  Jelenleg húsz tagjuk van, és ebbõl mindegyik aktív. Korosztály szerint vegyes a társaság, hiszen legidõsebb tagjuk 71, a legfiatalabb pedig 20 éves.

A társaság becsült vadállománya jelenleg megközelítõen 400 õzbõl, több, mint 1000 fácánból, 500 mezei nyúlból tevõdik össze. Nagy vad (vaddisznó, szarvas) csak ritkán téved erre a területre, hiszen a társaság tulajdában lévõ vadászterületnek csupán 3-4 %-a erdõség. Idõnként a nagyobb területet összefüggõen borító kukoricásban bukkannak fel. A természetes elhullás nem jellemzõ, az autók által okozott pusztulás azonban elég sok. A társaság bevételét a fejenként 75 ezer forintos évi tagdíj (másfél millió forint), és a 3,5 millió forintnyi vadból származó bevétel jelenti.

Karácsony Sándor elmondta, hogy társaságuk még mindig azt próbálja helyrehozni, amit elõdeik elrontottak. Súlyos károkat okozott  ugyanis a megszûnt nagy vadásztársaság felelõtlensége. A Herpály-Földtulajdonosi Vadásztársaság olyan állapotban vette át ezt a területet, hogy fennállásuk óta ez még csak a második év, amikor úgy haladt minden, ahogy kell. Ebben nagy segítséget jelent számukra az, hogy társaságukban két hivatásos vadász dolgozik.

Kiadásuk nagyon sok van. Azt, hogy hosszútávon gondolkodnak, az is bizonyítja, hogy  a két hivatásos vadásznak egy millió forintért vettek puskát. Olasz gyártmányú, sörétes és golyós csõvel rendelkezõ fegyvert. A kiemelt szakmai minibálbért kapják, valamint étkezési hozzájárulást, üzemanyag térítést, és munkaruhát.

Magasleseket, etetõket kellett vásárolniuk, készíteniük. Takarmánytárolót építettek, a vadászathoz pótkocsit vásároltak, amin társasvadászatkor mindenki elfér. Nagy hangsúlyt fektetnek a vadmegtartásra. Mivel a társaságban komoly földtulajdonosok vannak, a földmûvelést és a betakarítást is nagy körültekintéssel végzik. A téli etetésre 3 hektár kukoricával készülnek. Ez persze attól is függ, milyen tél lesz. Ha kemény hidegek várhatók, akkor éppen csak elég lesz, ha gyengébb tél, akkor esetleg még tudnak belõle értékesíteni is. Odafigyelnek a fészkelõhelyek biztosítására is, hiszen növelniük kell a fácánállományt.

A vadászterület javítása érdekében minden területet csak egyszer vadásznak. Mint mondja, ez már meglátszott az idei szaporulaton. Megfontontan, visszafogottan tevékenykednek, hogy a jövõbeli elképzeléseiket biztosítani tudják. A vadállományukra a legnagyobb veszélyt a ragadozók, és az orvvadászok jelentik. Szerencsére a lelkiismeretes vadõreiknek köszönhetõen, az utóbbi idõben nem jellemzõ náluk az orvvadászat. De korábban volt rá példa, hogy megsebzett õzet találtak, vagy emberi csapást a lucernában. Tudták, hogy ezt nem közéjük tartozó ember tette, hiszen õk csak kísérõvel szoktak õzre vadászni, illetve a lucernába soha nem mennek bele.

A jövõ évi terveik között szerepel az õzállományt egyharmaddal növelni, az ivararányt egy-másfélre emelni. Vontatót, pótkocsit vásárolni használtan, és még legalább 10-15 magaslest építeni. Vadászkutya jelenleg körülbelül három van a társaságnak, ami jónak mondható.

A tagság létszámát nem nagyon akarják növelni. Jelenleg 500 ezer forint a belépési díj, és kétharmados többséggel vehetõ fel az új tag. Két év alatt csupán három új tagot vettek be a társaságba. A családtagok felvételi kérelme esetén van némi kedvezmény. Ezen nem is akarnak változtani, mert véleménye szerint a jó társaság egyik alapja a személyes ismeretség, kapcsolat. Mint mondja, a régi vadásztársaság  szelektálás nélkül vett fel tagokat, csupán a bevétel növelése miatt, s ebbõl adódtak a belsõ orvvadászok.

Évente szoktak közgyûlést tartani, illetve minden vadászat közös vacsorával zárul. Más rendezvényük nincs. Az idén anyagiak miatt elmaradt a korábbi években megrendezett koronglövészet is. De most fontosabb célok vannak, amihez  elengedhetetlen a megfontolt gazdálkodás. Más vadásztársaságokkal, és az ellenõrzõ szervekkel jó a kapcsolatuk. Kaptak már ellenõrzést szúrópróba szerûen, de mindent rendben találtak. A társaság igyekszik is betartani, amit kérnek tõlük.

Kérdésemre, hogy vannak-e belsõ ellentétek, azt a választ kaptam, hogy mivel a tagok többnyire a régi vadásztársaságban is benne voltak, s ott valamivel nem értettek egyet, most a közös célért való munkálkodás, egyetértés jellemzõ a társaságra. Itt senki sem a húsért vadászik, hanem a kikapcsolódásért. Tisztelik egymást, szeretik a vadászatot, a természetet, s ez nagy összetartó erõ.