Parlamenti búcsúbeszédet tart hétfõn, napirend elõtti felszólalásában Bajnai Gordon. A miniszterelnök eddig sem szivárogtatta ki elõre mondandóját, most sem történt ilyen, ennek ellenére eddigi beszédei és csütörtökön, a Népszabadságban megjelent publicisztikája alapján felvázolható, hogy mire számíthatunk.

Búcsúbeszédében Bajnai valószínûleg kormányzati sorvezetõt hagy majd utódjára. Magyaroroszág választás elõtt áll, de ez nem arról szól, hogy ki, hanem hogy hogyan fogja vezetni az országot, írta a miniszterelnök csütörtöki publicisztikájában. A hogyan kérdése Bajnait már miniszterelnök-jelölti felszólalásában is izgatta. Magyarország ugyanis az Orbán-kormány utolsó éveiben letért a fenntartható fejlõdés pályájáról. A hibát a szocialista kormányok nemhogy nem korrigálták, de felelõtlen ígérgetésekkel, gazdasági alapot nélküözõ költekezésekkel még fokozták is. Bár Gyurcsány kormányzásának volt egy pillanata - az õszödi beszéd -, ami fordulatot ígért, de cselekvés helyett csak frázisok jöttek. Tettek helyett szavak, hogy a budapesti 12. választókörzetben induló szocialista jelölt, Budai Bernadett volt kormányszóvivõ cinikus ésvagy buta választási szlogenjét is ideidézzük, miszerint "szavak helyett tettek".

Utolsó roham a paternalizmus ellen

"Magyarország sok-sok éve jóval többet költ, amennyit megtermel" - mondta Bajnai már miniszterelnökként, elsõ parlamenti felszólalásában - "Többet költünk szociális-védelmi kiadásokra, többet költünk az állam fenntartására". Emögött azonban nem csak a politikusok szûklátókörûsége, hatalmi érdekei húzódnak meg. A hiba a társadalomban, a magyar lakosság passzivitásában, az öngondoskodás hiányában, az egyéni felelõsség kerülésében, a paternalizmus, a mindent megoldó állam iránti vonzódásában van, írta Bajnai csütörtöki publicisztikájában a Tárki társadalmiattitüd-vizsgálatára hivatkozva.

Kormányzása egy évében Bajnai konzekvensen képviselte, hogy Magyarországon a gazdasági kibontakozás két fõ akadálya a munkákat terhelõ járulékok és adók mértéke, valamint a szociális ellátórendszerek fenntarthatatlansága. Kevesen fizetnek sok adót, amibõl sokakat támogatnak, nem csak a rászorulókat. Az, hogy ezek a mondatok elsõ miniszterelnöki parlamenti felszólalása után az utolsóban is visszaköszönhetnek, nem feltétlenül az õ kudarca.

Népszabadságos publicisztikája alapján Bajnai a legfõbb ellenségnek és a legnagyobb veszélynek a paternalista államot látja. A veszély tényleg nagy. A gazdasági világválság még a fejlet nyugati társadalmakban is elhívta a paternalizmus, a gondoskodó-anyáskodó állam iránti igényt. Ezért is volt fontos kimondani, hogy "[m]a nem a kapitalizmus általános válságát, hanem egy, a kapitalizmusra jellemzõ válságot élünk át".
Egy olyan válságot, ami esélyt teremt. Esélyt arra, hogy szakítva az elmúlt tíz év rossz gyakorlatával ne a legalantasabb ösztönöket kielégítõ, osztogató politikát folytassunk.

Bajnai egy éve konkrét feladatra, a válságkezelésre vállalkozott. Beszédében nyilván felsorolja majd az elért eredményeket, itt elég annyit megjegyezni, hogy ha többre nem is, a továbblépésre esélyt teremtett. Egy évvel ezelõtthöz képest az állam kevesebb pénzbõl mûködik, a nyugdíjrendszer rövid távon fenntartható, lényegesen csökkentek a munkavállalás terhei. A szociális ellátórendszer átalakítása elmaradt, de a legszükségesebb vágásokat végrehajtották. Az alapok adottak az új kormány számára.

Értõ fülekre találhat

Utolsó beszédével Bajnai nagyban megkönnyítheti Orbán Viktor dolgát is - affelõl ugye nincs kétség, hogy ki alakít kormányt a választások után. És mintha értõ fülekre is találna. Mint arra a Demokrácia és Dilemma Intézet heti elemzésében rámutatott, Bajnai és Orbán egyre több mindenben értenek egyet. Orbán a Nagyítás címû folyóiratban megjelent beszédében bírálta azt a szocialistáknak tulajdonított gyakorlatot, hogy a szavazókat anyagi elõnyökkel kötik magukhoz. Igaz, nem a paternalizmus eltörlését, csupán egy másfajta paternalizmust hirdetett, de a stabil kormányzás igénye nála és Bajnainál is visszatérõ momentum.

Bajnai ezt koalícióban képzeli el - erre utalt múlt heti, a Mozgó Világban megjelent interjújában, de miniszterelnök-jelölti és szûzbeszédében is. "Ez a közös nekirugaszkodás egyelõre nem jellemzi a magyar politikát" - ismerte el jelölti beszédében.

Míg az MSZP a Népszabadságban megjelent írásából csak a következõ években felszabaduló 2000 milliárd forintnyi pluszpénzre alapozva már újabb osztogatásokról álmodik, a Fidesz vezetõi egyre óvatosabban nyilatkoznak. Bajnai is inkább arra figyelmeztet, hogy folytatni kell az elmúlt évben megkezdett fiskális szigort, és az így beinduló növekedésbõl befolyó pluszpénzekbõl újabb reformokat, elsõsorban a szociális ellátórendszerek fenntarthatóságát, a segélyezés rászorultsági alapú, esélyteremtést célzó átalakítását és az adórendszer reformját kéne finanszírozni.

Egy politikus búcsúüzenete

Bajnai utolsó üzenete pedig egyaránt szólhat mindkét oldal politikusainak is. Felelõsségük nagy, választásaikkal befolyásolhatják, hogy az ország az öngondoskodás, a fenntartható fejlõdés irányába indul-e, vagy a jólét hazugságát követve a hitelekbõl finanszírozott fellendülés és a megszorítások váltakozó pályáját követi. Ehhez hitelre és bizalomra van szükségük, amit a pártrendszer, a pártfinanszírozás átláthatóvá tételével szerezhetnek meg.

Bár a hétfõi Bajnai parlamenti búcsúbeszéde, azzal, hogy ügyesen leválasztja magát a szocialisták kampányáról és a pártok fölé emelkedik, saját politikai jövõjét is megalapozhatja. Bár a kezdetektõl tagadja, hogy politikai pályára készülne -  "Én nem Lendvai Ildikót, Dávid Ibolyát, Fodor Gábort vagy Orbán Viktort szeretném legyõzni, én csak a válságot", mondta elsõ beszédében -, hétfõn egy jól felépített, magát népszerûtlen pártjáról ügyesen leválasztó politikus búcsúzik.