A Fidesz fontos választási ígérete a parlamenti képviselõk számának csökkentése. Eddigi javaslataik alapján kétszáz fõben határoznák meg a képviselõk számát, a mostani 386 helyett. Fideszes forrásaink szerint a választási rendszert lényegében nem alakítanák át, inkább a kiosztható mandátumokat arányosítanák. A szocialisták egyéni képviselõk nélkül képzelik el a jövõt. Ha így lenne, nemhogy kétharmadot, de abszolút többséget is nehezen érne el egy párt. Ha viszont csak egyéni jelöltekbõl állna a parlament, most egyfõs ellenzéke lehetne a Fidesznek.

A kisebb parlament a Fidesz egyik alapkövetelése volt a választás elõtt. Ellenzékben már az aktuális parlamenti ciklus legelején alkotmánymódosítási javaslatot nyújtottak be, és ezt a négy év alatt újra és újra megtették. A javaslat azonban korlátozott volt, célja csupán az országgyûlés létszámának kétszáz fõben történõ maximalizálása volt.

A javaslattal alkotmányos kényszert akartak támasztani a szintén kétharmados választási törvény módosításához. Az utóbbira azonban nem dolgoztak ki kész javaslatot. A viták során azonban azt egyértelmûvé tették, hogy a jelenlegi, vegyes választási rendszer fenntartása a céljuk.
Amit a szocialisták akartak

Választási rendszerbõl három féle van: tisztán listás, tisztán egyéni körzeteken alapuló, illetve a kettõt kombináló vegyes. A szocialisták legutóbb egy tisztán listás rendszerre tettek javaslatot - pillanatnyi politikai érdekeiket ez szolgálta volna leginkább. A tisztán listás választás a legarányosabb a képviselet, a mandátum- és a szavazatarány - egyéni körzetben választott képviselõk híján - nagyjából azonos lenne. A tisztán listás rendszerben is szokott lenni bejutási küszöb, ez némileg módosítja a mandátumok eloszlásának arányát.



Ilyen választási rendszerben a Fidesz a vasárnapi választásokon a képviselõi helyek  52,5-55 százalékát szerezte volna meg, és így esélye sem lenne a kétharmados többségre. 200 fõs parlamenttel számolva ekkor a Fidesznek 105-109 képviselõje lenne. A szocialistáknak 39-42, a Jobbiknak 31-33, az LMP-nek 15-16 mandátum jutna. A tisztán arányos választási rendszerek hátránya, hogy nagyon ritkán lenne képes egy párt önállóan kormányalakításra. 1990 óta egyedül a Fidesz volt képes ötven százalék feletti eredmény elérésére, éppen a mostani választáskor. Tisztán listás választási rendszer mûködik például Szlovákiában és Hollandiában. Gyakori kritika, hogy a tisztán listás rendszerekben egyéni képviselet híján megszûnik a pártok és a választók közvetlen kapcsolata.
Egyfõs ellenzék

A másik véglet a tisztán egyéni képviseleten alapuló rendszer - ez a világban az angolszász országokra jellemzõ. Így választanak Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is. A modell kedvez a kétpárti rendszerek kialakulásának, az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok, Nagy-Britanniában a konzervatívok és a Munkáspárt váltják egymást a hatalomban. E rendszerrel könnyû nagy többséget szerezni, Nagy-Britanniában legutóbb az 1974-es választásokon nem szerezte meg egyik párt sem az abszolút többséget. A választások tisztán egyéni rendszerben általában egyfordulósak, és nincs gyõzelmi küszöb.



A tisztán egyéni rendszerek hátránya, hogy általában nagy túlhatalmat ad a választások nyertesének, és rengeteg az elveszett szavazat. A most vasárnapi eredményeket egy kétszáz fõs parlamentre vetítve a Fidesz 199 helyet szerzett volna. A parlamentben annak ellenére csak egy ellenzéki képviselõ jutna, hogy a választók 47,27 százaléka nem a Fideszre szavazott.
Elcsúszott arányok

A Fideszbõl származó értesüléseink szerint bár konkrét tervek még nem készültek a választási törvények módosítására, alapvetõen a jelenlegi rendszer arányos csökkentésére készülnek. Kétszáz fõs parlamentre modellezve ez 92 egyéni, 79 területi  és 29 országos listás mandátumot jelentene - a területi listán ki nem osztható mandátumok a mostanihoz hasonlóan az országos listára csúsznának át.


Az egyéni és a listás szavazat kombinációja arányosabb képviseletet biztosít a tisztán egyéni rendszernél, de a választások gyõztesét bónusszal jutalmazza - így a stabil kormányzást szolgálja. 1994-ben így nyerhette el az MSZP a szavazatok 32 százalékával a mandátumok 54 százalékát, és így lehet esélye a Fidesznek 52,7 százalékos szavazataránnyal a kétharmados többségre. Mandátumbecslésünk szerint a vasárnapi választások után a Fidesz 263, az MSZP 58, a Jobbik 48, az LMP 17 mandátumot szerezhet a mostani, 386 fõs parlamentben.

Egy 200 fõs modellparlamentben már más lenne a helyzet. A területi listás mandátumok megfelezésével ugyanis a megyék többségében 30 százalék körüli szavazatarányra lenne szükség a listás mandátumszerzéshez - az országosan 15-25 százalék között teljesítõ pártok így ugyan juthatnának területi listás mandátumokhoz, de csak a kompenzációs lista kárára.

A kompenzációs (vagy más néven országos) lista szerepe viszont nagyon megnõne: sok két-három mandátumot osztó megye esetében töredékszavazatok tömege csúszna át az országos listára. Mivel a középpártok a területi listákon sok szavazatot buknának, az országos lista a legfeljebb 10-12 százalékot szerzõ pártoknak aránytalanul kedvezne.

A vasárnapi eredményekkel számolva ez az LMP-nek kedvezne a leginkább, ha úgy csökkenetnék a képviselõk számát, hogy marad a mostani rendszer, csak éppen kevesebb lenne a mandátum. Egy kétszáz fõs parlamentben a Fidesz 130, az MSZP 31, a Jobbik 23, az LMP viszont 16 mandátumot szerezhetne, azaz míg a Fidesz és a Jobbik arányaiban ugyanannyit, az MSZP kicsivel több, az LMP pedig  kétszer annyi képviselõi helyhez juthatna.

A vegyes rendszer tehát szimplán arányosítva súlyosan torzítaná a választások eredményét. Ezen segíthetne, ha területi listák helyett csak egy országos lista lenne, amire közvetlenül szavaznának a választók, és ez egészülne ki az egyéni körzetekben leadott töredékszavazatokkal.