Mivel főállásban egy művelődési házban dolgozom, ezen a héten rám esett a szokásos esti ügyelet. Hat órakor szépen elfoglaltam a helyem az irodában, és vártam, hogy véget érjen annak a fővárosi cirkusznak az előadása, amelyik erre az estére kibérelte a színháztermünket. Igen ám, de amikor az emberek sorjában elhagyták az épületet, pár perc múlva egy kétségbe esett kisgyermekes anyuka, és két kamaszfiú sietett vissza hozzám. Elpanaszolták, hogy az intézmény elől eltűnt a biciklijük. Mivel rendőr régóta nincs a faluban, ezért felhívtam a 107-et. A püspökladányi rendőrség jelentkezett be,  ahol azt mondták, hívjam a berettyóújfalusiakat, mert odatartozunk. Úgy tettem. Amikor  ott újra elmeséltem az esetet, azt a választ kaptam, hogy mondjam meg a károsultaknak, másnap menjenek be a zsákai rendőrörsre, és tegyenek feljelentést. A fiatalasszony, akinek a nem kevés pénzt kóstáló, szinte még új kerékpárját lopták el, bizony nem volt feldobva ettől az üzenettől. Nem értette, miért nem tud kijönni egy rendőr a helyszínre, hátha még frissiben sikerülne  elkapni a tolvajokat. Számomra is érthetetlen, hogy miért a jegyzőkönyv felvétele a legfontosabb ilyen esetben, nem pedig az, hogy minél előbb megfogják a tetteseket.

Mivel nem láttunk más esélyt arra, hogy a biciklik előkerüljenek, hívtuk a helyi polgárőrök vezetőjét, aki ráadásul ebben az esetben az egyik károsult kisfiú apukája volt. Ő aztán autójába ültette a kerékpár nélkül maradt kis társaságot, és azt mondta, hogy megpróbálja előkeríteni a bicajokat. Volt néhány ötlete, hogy hol kell keresni.

Azért elég érdekes, hogy még a polgárőrök is kénytelenek önálló nyomozásba kezdeni, mert tudják, hogy a rendőrség szinte tehetetlen az ilyen ügyekben. Persze azt is tudni kell, hogy egy polgárőrnek sincsen  több joga  ilyen esetekben, mint egy átlag embernek. Sőt! A végén még nagyon meglehet, hogy őt vonják felelősségre, ha esetleg elcsattan egy-két pofon az igazság keresése közben.