Szakértõk szerint a következõ évtizedben a lakáspiac egyik legerõsebb területe lehet az az építõipari részpiac, amely az energiahatékonyságot segítõ technológiákkal és termékekkel teszi klímabaráttá és fenntarthatóvá mind a felújításra szoruló használt lakásokat, mind az új építésû épületeket. A nemzeti és európai szintû támogatási programok, valamint az egyre növekvõ energiaáraktól való félelem pedig sokat lendítenek a költség- és energiahatékonysági rendszerek terjedésében.
Jövõre itt a "zöldkártya"
Kormányzati körökbõl már viszonylag régóta hallani olyan híreket, hogy Magyarország talpra állítása és a munkanélküliség kezelése részben az energiaigényeket csökkentõ építõipari beruházásokon, fõként épületfelújítások révén valósulhat meg. A cél csakugyan üdvözlendõ, hiszen hazánk épületeinek fajlagos energiaigénye jóval magasabb, mint a nyugat-európai átlagok, miközben a rezsiszámlák - részint emiatt is - jóval nagyobb részét teszik ki a háztartások kiadásainak.
Az Európai Unió már lassan tíz éve foglalkozik az épületek energiahatékonyságát érintõ kérdésekkel, számot vetve az ezen a területen elpazarolt hatalmas mértékû energiamennyiséggel, amelynek csökkentésére 2002-ben az Európai Bizottság direktívát adott ki. Ezen az iránymutatáson alapszik az a háztartási gépeknél már megismert, ingatlanokra is kiterjesztett tanúsítványrendszer, amely egy betûskálán értékeli az egyes épületek energiahatékonyságát. Tavaly óta az új lakóépületek esetén már kötelezõ az energiatanúsítványok kiváltása, de 2012-tõl már a meglévõ ingatlanok ingatlanpiaci "zöldkártyáját" is el kell majd készíttetni. Az elérhetõ állami támogatások egy része ugyancsak az energiahatékonysági bizonyítványokhoz kapcsolódik. A támogatás mértéke függhet attól, hogy a betûskálán a felújítás során milyen mértékû elõrelépést valósít meg az ingatlantulajdonos.
Használható technológiák
Egy ilyen energiahatékonyságot célzó beruházás természetesen rengeteg irányba elindulhat, szó lehet szigetelésrõl, új nyílászárók beépítésérõl, különbözõ árnyékolási technológiák alkalmazásáról, illetve energiatudatos gépészeti rendszerek (például hõszivattyúk, napkollektorok, napelemek, szélkerekek stb.) telepítésérõl.
Részlet a Nemzeti Ügyek Politikája 2010-bõl
A Fidesz választási programjában a következõ, lakáspiacra vonatkozó tervek szerepelnek. "Magyarországnak elõ kell segítenie az építõiparban az "energiahatékony épületekre irányuló európai kezdeményezés" megvalósulását, amely a zöld technológiák támogatására, valamint új és felújított épületekben az energiahatékony rendszerek és anyagok fejlesztésére irányul. Egy országos energiahatékonysági program fellendítené az építõipart, évente a lakásállomány 10%-ának felújítása 80 ezer építõipari munkahelyet teremtene, és ez a befektetés az országnak kevesebb mint 10 év alatt megtérülne, továbbá környezetvédelmi vállalásainkat is megoldaná."
Új épületeknél már a tervezésük során, az építéshez használt technológiák és speciális anyagok megválasztása idején elõtérbe kerülnek ezek a szempontok, miközben a felújítandó épületek esetében "hozott anyagokból" kell dolgozni, vagyis az optimális megoldás megtalálása nehézkesebb lehet, illetve ennek lehetõsége korlátozott. Mindenképpen célszerû teljes körû épületfelújítást kezdeményezni, hosszú távon ugyanis a legnagyobb megtakarítást értelemszerûen ez eredményezheti, és így elkerülhetõvé válnak az olyan nem kívánt események is, mint a páralecsapódás az épületszerkezetekben, és ennek következményeként a penészedés, amely nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi kockázatokat is rejt (például allergiás megbetegedések).
A különbözõ szerkezeti elemek találkozása különösen veszélyes terület ebbõl a szempontból. Homlokzat felújítása során ilyen terület például az ablak, amelynek hõszigetelõ képessége általában jelentõsen különbözik az õt körülvevõ falazatétól, így késõbb, szakszerûtlen kivitelezés esetén nehezen javítható hibák keletkezhetnek (páralecsapódás, penészedés). Ezért, ha épületünk hõszigetelésébe kezdünk, minden alkalommal gondos tervezésre van szükség, amely nemcsak a falakra kerülõ hõszigetelés vastagságát, anyagát határozza meg, hanem az elõbb említett részletek épületszerkezeti megoldásait is. Általában elmondható, hogy egy korszerûtlen ház nyílászáróinak cseréjével igen sok energiát takaríthatunk meg, ezért ha csak limitált forrásokkal rendelkezünk, érdemesebb ezek cseréjével kezdeni a munkát. Tökéletes megoldást természetesen a teljes körû homlokzatfelújítás jelent.
A korszerûen szigetelt házak esetében mindenképpen nagy figyelmet kell fordítani a különbözõ gépészeti rendszerek kialakítására, hiszen a természetes szellõzés megszûnésével (például ablakcsere esetén) a lakás használata (mosás, zuhanyzás, fõzés stb.) során keletkezõ felesleges nedvességet kezelni kell.
Nem túl szép hasonlattal, de a valós állapotokhoz híven azt szokták mondani, hogy a korszerû szigetelési technikák nem szakszerû alkalmazásával az épület "zacskóba" kerül. Ilyen problémák panelépületben már egyszerû ablakcsere során is jelentkezhetnek (hiszen a betonfal alapvetõen párazáró), így ha nem gondoskodunk megfelelõen a szellõztetésrõl, akkor elkerülhetetlen a rendszeres napi szellõztetés. A páradús, fülledt levegõt egyébként sajnos a legtöbb új építésû házban is megtalálni, amelyeknél szintén rendre elfelejtenek gondoskodni a megfelelõ, akár gravitációs rendszerû szellõztetés kialakításáról.
Csökkenõ rezsiszámla
A beruházások révén a rezsiszámlákon elérhetõ megtakarításokra, illetve az egyes felújítások megtérülési idejére gyakorlatilag nem lehet átlagos értéket adni, mivel minden egyes energiahatékonyság-növelést célzó beruházás eltérõ alapról indul, és az is kérdéses, hogy a tulajdonosok milyen felújításokra rendelkeznek elegendõ anyagi forrással. Fontos kitérni arra is, hogy egy ilyen beruházást nem csak abból a szempontból érdemes nézni, hogy a lakóingatlan használata során mennyi idõ alatt térül meg, mert az energiahatékonyság növelése megmutatkozik az adott ingatlan értékében is.
Ugyancsak komoly szerep jut az ilyen számításoknál az energiaárak alakulásának is: az emelkedõ árak értelemszerûen rövidítik e hatékonysági beruházások megtérülési idejét, bár a gazdasági válság nyomán az utóbbi idõben megtört az áremelkedési trend, az nem lehet kérdés, hogy hosszú távon milyen irányt vesz az energiahordozók ára. Ami az elektromos áramot illeti, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a környezetvédelmi célok szem elõtt tartása mellett esély mutatkozik egy felfogásbeli és technológiabeli váltásra is a megújuló energiahordozók javára, ami középtávon további áremelõ hatást jelent.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Európa-szerte az államok új bevételek után kutatnak, és már hazánkban is tettek javaslatot a karbonadó bevezetésére. A logika ebben az esetben is azt diktálná, hogy egy ilyen típusú adó kivetése esetén a hatékonyabb épületek kedvezményeket élvezzenek, ami további ösztönzést jelent.
A jelenlegi támogatási rendszerrel egyébként a szakemberek többsége elégedetlen. Nem tartják ugyanis elégségesnek az állam által biztosított források mértékét, amint a legtöbbször elhangzik: "amit az állam a támogatásokon keresztül odaad, azt az áfán keresztül visszaveszi". Ezen a téren többen azokat a nyugat-európai példákat látják követendõnek, amelyek adókedvezményekkel, így adott esetben kedvezményes áfakulccsal támogatnák az energiahatékonysági beruházásokat, illetve az ezek során felhasznált anyagokat.
Beruházási költségek
Egy komplex energiahatékonysági beruházás mindenképpen milliós nagyságrendû költségeket jelent, de fontos hangsúlyozni, hogy ez a pénz beépül az adott lakóingatlan árába, ami az értékesítés során - akár profittal is - visszanyerhetõ. Más esetben, a lakhatási költségekben realizált megtakarításokon keresztül a legtöbb példa szerint öt és tíz év közötti megtérüléssel lehet számolni, bár a pontos becslést a korábban felsorolt szempontok megnehezítik. Kisebb beruházások által is jelentõs havi költségcsökkentést lehet elérni: a FÕTÁV ÖKOPlusz programjában például csak azzal, hogy szabályozhatóvá tették a lakások fûtését, átlagosan 15-20%-kal csökkent a felhasznált hõmennyiség.
Nem kérdéses, hogy az energiahatékonyságot célzó felújítások kifizetõdnek az ingatlantulajdonosoknak, bár ennek feltétele, hogy a munkálatok során megfelelõ referenciákkal rendelkezõ szakembereket alkalmazzunk. A komplex felújítás során elvárható cél, hogy energiatakarékossá tegyük az ingatlant, ami számokban annyit jelent, hogy a lakások éves 170 kWh/év/négyzetméteres energiaigényét 70-re csökkentsük. Ez az arány talán jól mutatja, hogy egy ilyen beruházást követõen milyen megtakarítások jelentkezhetnek a havi számlákban. A témától kicsit eltérõen, de az új építése során mostanság egyre inkább divatossá váló passzív házaknál az energiaigénynél meghúzott határérték 15 kWh/év/négyzetméter, vagyis a jövõ épületeinél még igencsak van tér az energiahatékonyság további növelésére.
Kedvenc hírek
