Minden happy, pontosan érkezik és indul a vonat, felkerül a csomag is, s mellém telepedhet a kutya, merthogy ketten utazunk. Ketten 1200+ 300 magyar forintokért. Döcögünk és bízunk benne, hogy a menetidõ végén pontosan érkezünk Debrecenbe.

Bízunk benne, de hiába, mert megjelenik a kalauz és közli Apafán mindenki leszáll mert Debrecenbe a tûz miatt nem megy be a vonat. Hibásak a váltók.

Döbbent csend telepszik a kocsira. Néhányan próbálkoznak: akkor, hogy megyünk tovább? Majd jön egy InterCity és egy személy, arra át kell szállni és az megy a Nagyállomásra.

( Szúrósan rám néz a látszólag sem jókedvû és kedves vasutas, kutyával természetesen a Cityre nem szállhat fel) Egy ötvenes hölgy kétségbeesetten próbálja megtudni, de mikor jön a csatlakozás? - Nem érti! - már majdnem kiabál a derék ember.

Elõbb az Intercity jön azután a személy. Valamelyikre majd felszáll! Akad  a kocsiban aki, még mindig nem érti. Elhangzik még egy kérdés: pontosan mikor? Erre is ugyanaz a válasz: elõbb jön a City aztán a személy, mit nem lehet ezen érteni?

A dugig telt vonatról Apafán mindenki leszáll és tanácstalanul áll a második vágány mellett. Mert tájékoztatás nincsen, annyit tud mindenki, hogy elõbb jön a City. Várunk, ki türelmesen, ki dühösen...

Röpke húsz perc után jómagam elindultam gyalog, kutyástól. Mikor elsétáltunk a Debrecen tábla mellett utolért a személyvonat...