Az idei tárgyalásokon több szcenárió is felmerült a jövõ évi bérminimumot illetõen, így a befagyasztás lehetõsége is, ami ha megvalósul, feltehetõen még rosszabb helyen zárnánk a sort az EU minimálbér-ranglistáján, ahol már most is igencsak hátul kullogunk.

Ha a hazai minimálbér összegét egyszerûen átváltatnánk euróra, és így tennénk a többi ország esetében is, az összehasonlítás még mindig nem lenne alkalmas arra, hogy megállapítsuk relatív elõnyünket, vagy hátrányunkat a többi ország bérszintjéhez képest, hiszen az árszínvonalban rejlõ különbségek miatt nem ugyanannyit ér egy euró hazánkban, mint egyéb országokban.

Ahhoz, hogy az árszínvonalbeli különbséget ki tudjuk szûrni az adatokból, vásárlóerõ-paritáson kell figyelembe venni az béreket, amely megmutatja, hogy adott ország pénzének hány egysége rendelkezik ugyanakkora vásárlóerõvel, mint a referencia valuta egysége. Ez a referenciavaluta lehet egy konkrét ország valutája, például USA dollár, de egy fiktív valuta is. Utóbbira példa az Eurostat által bevezetett PPS (Purchasing Power Standard), amelyet úgy definiáltak, hogy 1 PPS vásárlóereje azonos legyen 1 euróéval az EU egészének szintjén.

Ez magyarul annyit jelent, hogy egy olyan pénznemre történik az átváltás, amelybõl mindenhol ugyanannyi tejet, kenyeret, vagy akármilyen szolgáltatást lehet kapni, és az így felállított ország-sorrend valóban a relatív lemaradást, vagy fejlettséget tükrözi, adott mutató szerint.

Az Európai Unió 27 tagállama közül 20 országban létezik hivatalosan megállapított bérminimum, azonban ezek összege jelentõs eltérést mutat. A legalacsonyabb Bulgáriában, ahol mindössze 112 eurónak felel meg havonta, a legmagasabb, nem meglepõ módon Luxemburgban, ahol 1610 eurónál kezdõdnek a bérek.

Hazánkban 2008. júliusában 69 forint volt a minimálbér, amely euróban számolva 285-öt, PPS-ben kifejezve 418-at jelent. Mint ahogy az ábrán látszik, ezzel a legalacsonyabb bérminimumot biztosító országok közé tartozunk az Eurostat adatai szerint, csakúgy mint Románia, Bulgária, Litvánia, Szlovákia, Lettország, Észtország, illetve a nálunk némileg jobban "teljesítõ" csehek vagy lengyelek.

A legnagyvonalúbb minimálbéreket a harmadik csoportba tartozó országok nyújtják (Írország, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg). A luxemburgi és a hazai bérminimum között például több mint 3,6-szeres a különbség vásárlóerõ-paritáson, de még az ír minimálbérbõl élõk is közel 2,8-szer annyit költhetnek, mint mi.

Némileg sikerült felzárkózni...

Ha a 2000. évi adatokat hasonlítanánk össze a fent említett országok esetében, azt látnánk, hogy 2008-ra némileg feljebb kerültünk a ranglistán, nyolc évvel ezelõtt ugyanis Szlovákia, Lettország és Észtország a hazainál magasabb béreket kínált.

Azóta itthon évi átlag 13,3 százalékkal emelkedett nominálisan a minimálbér összege, szám szerint 25 500 forintról 69 000 forintra, ezzel az egyik legdinamikusabb emelést végrehajtó országok közé tartozunk.

Hasonló, kétszámjegyû béremelkedés volt megfigyelhetõ Bulgáriában (14,4%), Litvániában (15,7%) és Romániában (27,9%) is, azokban az országokban, ahol továbbra is a legalacsonyabb a minimálbér vásárlóereje.

Természetesen reálértékét tekintve korántsem volt ilyen jelentõs a bérek emelkedése, hiszen nyolc év alatt az árszínvonal is emelkedett, azonban a hazai bérek még ezt is meghaladták, évi átlagos 6,8 százalékkal. Az EU-15 tagállamaiban, valamint Máltán és Szlovéniában ezzel szemben kevesebb mint 3 százalékkal emelkedtek a reálbérek, sõt akad olyan ország is (Belgium, Görögország), ahol az infláció meghaladta a minimálbérek emelkedési ütemét.

Hol húznak le a legjobban?Érdekes sorrendet lehet felállítani az országok között a tekintetben, hogy minimálbérek mennyire szakadnak el az átlagos bérektõl. A legtöbb országban a bérminimum összege a bruttó bérek átlagának felét sem éri el, hazánkban azonban még a negyven százalékát sem teszi ki.

Meglepõ módon azonban Nagy-Britanniában is hasonló a helyzet, ahol tehát több mint két és félszeresét keresi egy átlagember a minimálbérnek. Ezzel szemben Máltán és Luxemburgban alig kevesebb, mint felét keresik a minimálbérbõl élõk az országos átlagnak.

Utóbbi két országban, valamint Belgiumban és Franciaországban a minimálbérek megállapítása indexálás útján történik, vagyis a fogyasztói árak emelkedését követi, Belgiumban évente akár többször is - legutóbb május elején határoztak meg új bérminimumot. Ezt a módszert az EKB és független közgazdászok is többször bírálták már, mondván, az az infláció felgyorsításához vezet.

A többi országban vagy a kormány által elõre jelzett infláció alapján változtatják az összeget, vagy a szociális partnerekkel történõ tárgyalás útján határozza meg a kormány.

Az összehasonlításban nem szerepel Ausztria, valószínûleg amiatt, mert ott csak nemrégiben vezették be az 1000 eurós minimálbért.

Továbbra sincs minimálbér a magyarok egyik kedvenc úti céljánál, Németországban, de Cipruson, Dániában, Svédországban, Finnországban és Olaszországban sem védik ilyen formában a dolgozók jogait. Itt a leggyakrabban a kollektív szerzõdések szabályozzák a legkisebb adható bér összegét.