Mivel a gammavillanások a Világegyetem legnagyobb energiájú folyamatai, felmerül a kérdés, hogy jelenthetnek-e bármiféle veszélyt a Földre. Egyes vélemények szerint igen, fõleg akkor, ha bolygónk a robbanás következtében induló nagyenergiájú jet-ek tengelyébe esik. A University of Alabama kutatói szerint a gammavillanások történetének ezidáig legintenzívebb, 2013. április 27-én detektált és GRB 130427A jellel ellátott eseménye éppen ilyen volt. Egy nagy tömegû csillag magjának kollapszusa (szupernóva-robbanás) által indukált esemény azonban olyan messze történt, hogy hiába szabadított fel elképzelhetetlen energiákat és hiába mutatott a nyaláb éppen a Föld felé, mikor elért bennünket, a sugárzás már gyenge volt ahhoz, hogy bármiféle - nem tudományos - problémát okozzon.

Az eddig detektált gammavillanások kivétel nélkül nagyon messze, az Univerzum olyan tartományaiban következtek be, ahol az anyag szervezõdése az Õsrobbanáshoz sokkal közelebbi állapotokat tükröz. Ezekben a térrészekben még jóval kevesebb nehézelem van, mint a hozzánk közeliekben, emiatt a szupernóva-robbanások is kicsit másképp zajlanak térben és idõben távolabb. A kutatócsoport egyik tagja, Michael Briggs szerint a gammavillanások a fiatal galaxisokban következnek be, a nehézelem-tartalom különbsége miatt a közeli Univerzumban sokkal kevésbé gyakoriak. A távoli robbanások viszont - mint azt a GRB 130427A példája mutatja - még szerencsétlen geometriai konfigurációban sem jelentenek veszélyt ránk nézve.

Úgy tûnik tehát, hogy a nagyon távoli gammavillanások nem valós veszélyforrások. Más lehet azonban a helyzet, ha egy ilyen esemény jóval közelebb, esetleg a saját galaxisunkban következne be. Ismert, hogy a Tejútrendszer általunk belátható részében több mint négyszáz éve nem történt szupernóva-robbanás, így statisztikai megfontolások alapján már éppen ideje lenne egynek. Erre a szerepre az egyik legjobb jelölt az η Carinae hiperóriás, amely az elképzelések szerint a következõ néhány százezer év során - szintén gammavillanást produkálva - bármikor felrobbanhat. Az η Car azonban csak mintegy 7500 fényévre van tõlünk, ebbõl a távolságból pedig már akár veszélyes is lehet, ha 5 fokon belül kerülünk a majdani nagyenergiájú jet-hez.

Rob Preece és munkatársai a Fermi ûrteleszkóp 12 kis- és 2 nagyenergiájú szenzorának több gammavillanásról gyûjtött adatai alapján két éve tesztelték azt a modelljüket, ami az ok és a folyamat jobb megértését célozza. Amikor 2013. április 27-én megtörtént a valaha mért legnagyobb "durranás", ez a munka már éppen jó fázisban tartott ahhoz, hogy a rendkívüli esemény nyújtotta lehetõségeket kihasználva extrém nagy energiákon is próbára tegyék a modellt. Az eredményeket részletezõ szakcikk a Science magazinban jelent meg.