A jól hangzó tervekbõl a kormánynak alig sikerült valamit megvalósítania az energetikában, derül ki egy, a fejlesztési minisztériumnak készített, az Energiastratégiát értékelõ, Index által megszerzett dokumentumból. Az írást a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) készítette novemberben, két év távlatából vizsgálják, hogyan állunk a kitûzött célok megvalósításával.

A 2030-ig szóló Energiastratégia az egész ország szempontjából fontos terv, ennek megvalósításán múlik, hogy lesz-e fûtés, világítás Magyarországon tizenöt év múlva, és ha igen, az a lehetõ legolcsóbb-e. A kormány az Energiastratégiát 2011-ben fogadta el, akkor kisebb kritikák ellenére a szakma egyetértett azzal, hogy a benne foglalt célok, hangsúlyok és arányok alapvetõen jók. A legfõbb aggály inkább az volt, hogy arra a sorsra jut, mint a tervek gyakran: nem lesz belõle semmi.

Függetlenség volt a cél

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megbízásából készült mostani értékelésbõl úgy tûnik, a félelmek nem voltak alaptalanok, egyelõre csak apróbb sikereink vannak, több fontos területen pedig a szöges ellentéte történik annak, amit elterveztek.

Ha a dolgot nagyon le akarjuk egyszerûsíteni, a legfõbb cél az volt, hogy csökkenjen Magyarország energiafüggõsége. Vagyis egyre inkább képesek legyünk magunk elõállítani azt, amit elfogyasztunk, ahol pedig erre nincs lehetõség, ott legalább ne egyetlen országnak vagy legalább ne egyetlen csatornán legyünk kiszolgáltatva. Csaknem minden, a stratégiában megfogalmazott célkitûzést ennek rendeltek alá.

Elképesztõen megugrott az import

Az áramtermelésben egyelõre nagy eredményekkel nem lehet dicsekedni. Leállították a Tiszai és a Dunamenti Erõmû régebbi blokkjait, és a támogatási rendszer átalakítása miatt a kisebb erõmûveket is elkezdték sorban bezárni. Hiába fejezõdött be idõközben néhány régóta épülõ erõmû, a hazai beépített kapacitás így is 300 MW-tal csökkent.

Ez nem jó jel, de még ellátásbiztonsági gondokat nem okoz, és külön szerencse az is, hogy a kormány túlbecsülte a gazdasági növekedést. A vártnál kisebb GDP-bõvülés ugyanis a vártnál kisebb áramfogyasztást is hozott, 42 TWh-t helyett idén 40 TWh sem lesz, így egy darabig még nincs is szükség igazán annyi erõmûre.

Totálisan szembemegy az Energiastratégiában megfogalmazott, energiafüggetlenségi célokkal az, hogy egyre több áramot hozunk be külföldrõl. A nettó import a teljes fogyasztáshoz képest a válság után nõtt, mára elérte a 20,7 százalékot, pedig néhány éve még csak 10 százalék körül volt. Idén nyáron volt olyan hónap, amikor az import aránya meghaladta a 35 százalékot.

Szén-atom-zöld: minden csúszik

Az Energiastratégia kitûzte az úgynevezett atom-szén-zöld forgatókönyvet az áramtermelésben, ez három pilléren alapszik.
2025-re egy, 2030-ra még egy új, 1000 MW-os atomerõmûvi blokk Pakson
Egy új 440 MW-os szénerõmûvi blokk a Mátrai lignites erõmû helyettesítésére
A kitûzött megújuló részarány megvalósítása

A REKK megjegyzi, a Magyar Villamos Mûvek korábban 2020 és 2025 közötti új atomerõmûvi blokkokkal számolt, a projekt azonban már az elõkészítési szakaszban megcsúszott, a tenderkiírást 2011 tavaszára tervezték, de még mindig nem történt meg. Szerintük a mostani ütemterv is „nagymértékben ambiciózusnak” tûnik, hiszen még a stratégiai partner sincs meg.

A szénerõmû építésének ötlete nagyjából tíz éve merült fel elõször, aztán többéves elõkészítõ munka után a projektet elvetették. 2008-ban az MVM részvételével újraindították, az új blokk üzembe lépését 2015-re tervezték. A beruházást 2010-ben a kormány aztán elvetette. Jelenleg egyetlen aktív szénerõmûvi projekt sincs engedélyezés alatt, így a stratégiában várt széntüzelésû blokk megépülésének nincs nagy valószínûsége.

Megújuló áramtermelésben tavaly és tavalyelõtt is elmaradtunk a tervektõl. 2012-ben a célban meghatározott 3,1 TWh helyett a megújuló áramtermelõ erõmûvek csak 2,6 TWh-t termeltek. 2020-ra ennek 10,9 százalékát kellene adnia a termelésnek.

A tervezettnél kevesebb a szélerõmû, de több a biogáz, és bár az utóbbi években a megújuló termelés csökkent, a meghatározott céltól egyelõre nem kerültünk elképesztõ távolságra. Bár az is igaz, a legnagyobb növekedést az évtized második felére tervezték, akkor lesz majd nehezebb tartani a tempót.

A magyar erõmûvek lemaradtak

Az áramtermelésben tehát nem túl fényes a helyzet, a gáznál pedig talán még rosszabb, az okok persze itt is részben világpiaci változásokban keresendõek. A jelentésben azt írják, a hazai földgázerõmûvek vesszõfutását 2010 után az olcsó szénerõmûvi termelésbõl, illetve a csapadékos idõjárásnak köszönhetõ megnövekedett balkáni vízerõmûbõl származó importverseny, valamint a kapcsolt erõmûvek támogatásának átalakítása tetõzte be.

A magyar erõmûvek piacot vesztettek, az import növekedett, mindeközben pedig erõmûleállások és termelés-szüneteltetések nehezítették a helyzetet. A helyzetet a REKK szerint jól jellemzi, hogy az utóbbi két évben még a magas hatásfokú új blokkok (Gönyû és Dunamenti G3) átlagos kihasználtsága sem haladta meg a 30 százalékot.

Idõközben úgy tûnik, az energiaárakban is teljesen másra kell felkészülnünk, mint amire a stratégia készítésekor számítani lehetett. Az olajár ugyan várhatóan úgy alakul majd, mint ahogyan tervezték, a gáz, a szén és a szén-dioxid-kvóta árfolyama is olcsóbb lesz. Ez ugyan egyfelõl jó hír, másfelõl tovább rontják a hazai gázos termelõk versenyképességét a szenes erõmûvekkel szemben.

Elapadtak az állami támogatások

A hõtermelésben az volt a cél, hogy csökkenjen a primerenergia felhasználás, vagyis a közvetlenül a természetbõl kinyert energiahordozókból (pl. szén, kõolaj) kevesebbet tüzeljünk el. Utólag úgy tûnik, túl pesszimisták voltak az energiastratégiában felvázolt forgatókönyvek, ez már középtávon is jelentõsen csökkenhet.

Jelentõs lesz a csökkenés az átalakítási és a hálózati veszteségeknél is. Ez elvileg szintén jó hír lehetne, csakhogy elsõsorban annak köszönhetõ, hogy az árampiacon jóval többet importálunk, mint amennyit eredetileg szerettünk volna, így az átalakítási veszteség nem nálunk keletkezik, hanem valamelyik szomszédos államban. Persze önmagában az importtal nincsen baj, de a stratégia céljaival szembemegy.

Lehangoló a kép a lakosság energiahatékonysági beruházásainál is, fõleg ami az állami támogatási programokat illeti. 2001 után összesen 11 épületenergetikai támogatási program indult, összesen 76 milliárd forint állami támogatást fizettek ki. Az összes beruházási költség 226 milliárd forint volt, a hazai lakásállomány durván 10 százalékát érintette.

Míg 2001 és 2009 között folyamatosan nõtt az állami támogatás, addig 2010-tõl 2012-ig az összes kifizetés nem haladta meg a 4 milliárd forintot. 2009-ben még 25,1 milliárd támogatás ment erre a célra, egy évre rá már csak 400 millió.

A minisztériumnak készült jelentés megjegyzi, a tendencia teljesen ellentétes az energiastratégia egyik legfõbb prioritásával, az energiahatékonysági beruházások támogatásával.