Ellehetetleníti a kis, családi vállalkozásként mûködõ lovardákat, az ismeretlen származású lovak jelentõs részét pedig vágóhídra ítéli a Nemzetgazdasági Minisztérium új, szigorú rendelete. Eszerint a lovas szolgáltatónak legalább öt lovat kell tartaniuk, és ezeknek az állatoknak szigorú követelményeknek is meg kell felelniük. A zuglovak (ismeretlen származású, nullás sütésû lovak fedeztetési engedély nélküli apától) azonban el sem juthatnak a próbatételig, hiszen eleve kizárnák õket a szolgáltatásokból, írtuk elõzõ cikkünkben. A lovasok közül már majdnem 12 ezren petícióval tiltakoznak és tüntetést is szerveznek.

Erre válaszul a rendeletalkotó NGM közölte, hogy kompromisszumot kötne. A legalább öt ló kritériuma megmaradna, és ugyanúgy számos vállalkozót tönkretehetne (mivel egy családnak, családi lovardának általában nem éri meg ötnél több lovat tartani, illetve mert pont az ilyen lovardákban sok a zugló). Viszont a fideszes Kucsák László országgyûlési képviselõ módosító javaslata alapján a szolgáltatóknak csak az öt év alatti zuglovaikat kellene kizárniuk a munkából. A származást 2015 júniusától kellene igazolni.

Tehát ha a módosítást elfogadják, és most van egy nullás, hároméves zugcsikója (fedeztetési engedély nélküli apától), amelyen tavasszal lovagolni kezd, az 2015-re ötéves lesz. Ha szerencsés, a ló éppen átcsúszik a korhatáron, gazdája megtarthatja, és a betanítás után használhatja az oktatásban, turizmusban. Az a csikó viszont, amelyik idén született mondjuk a szomszéd fedeztetési engedély nélküli ménjétõl, már soha nem lehet iskolaló, sõt, turisták sem ülhetnek rá, akármilyen békés állat is lesz belõle.

Az NGM az Indexszel azt közölte, hogy januárban kezdhetnek egyeztetni a rendelet módosításáról, és Kucsák javaslatát is mérlegelni fogják.

Virágzásnak indulhat a lópapírok feketepiaca

Ha mégis marad a szigorú szabályozás, biztosan felmerül majd, hogyan lehet azt megkerülni, például hogyan lehet pedigrés lovat faragni a fattyú, de jól bevált iskolalóból.

A lóútlevél egy tûzõgéppel összefûzött füzetke, nincs benne fénykép a lóról, a ló foltjait, vagyis jegyeit és sütését egy sematikus ábrán nagyjából, tollal rajzolja be a kiállító állatorvos, elvileg a csikó születése évében vagy legkésõbb születése után hat hónapon belül. Ha ez addig nem történik meg, utána már csak DNS-vizsgálat nyomán kaphat minõsítést a ló, tehát a csalás sokszor a ló életének elsõ néhány hónapjában történik.

Ugyanezt az iratot a ló halálakor vagy külföldre telepítésekor a tulajdonosának le kell adnia, az altató állatorvosnak vagy a vágóhídnak is el kellene kérnie. Azt, hogy ez a visszaküldési kötelezettség nem igazán szokás, bizonyítja, hogy miközben több mint százezer lóútlevél mozog Magyarországon, csak körülbelül 60-70 ezer ló él itt, állítja egy, az Indexnek nyilatkozó hivatásos lótenyésztési szakértõ, aki állása védelmében névtelenséget kért. Azaz beindulhatott az illegális papírcserebere, adás-vétel, például a pedigrés állat papírjait egy nullás sütésû (megjelölésû) zugcsikó is megkaphatja. Informátorunk szerint Békés megyében egy egész lóútlevél-hamisító iroda mûködik, de „senki sem tudja, hogy mennyit és milyen módon hamisítanak”.

Egyéb gyakori csalási módszerek:

• A lovat egyáltalán, semmilyen módon nem jelentik be (2005, az uniós csatlakozás óta minden lovat be kell jelenteni, útlevelet kell kiállíttatni neki, de az Index által megkérdezettek szerint a Magyarországon tartott lovak akár negyven százaléka is papír nélküli lehet).
• Félévesnél fiatalabb csikónál hamis származást próbálnak bejegyeztetni (ha a bejegyzõ lótenyésztési felügyelõben felmerül a csalás gyanúja, DNS-tesztet kérhet).
• Mikrocsippel ellátott lóhoz hamis útlevelet készítenek (például már elpusztult ló útlevelét használják).
• Hamis útlevélhez érvénytelen csipet kap a ló (például általános csipet, olyat, amilyet a kutyákba szokás tenni, így aztán kideríthetetlen lesz a származás, vagy írható csipet, amely utólag a hamis útlevélhez igazítható).
• Megszerzik olyan lovak azonosítóját, amelyekre a tulajdonos még nem váltotta ki az útlevelet, és azzal igényelnek útlevelet a saját lovuknak (így a becsületes gazda nem, vagy csak hosszas hercehurca árán tud útlevelet kiváltani).

Természetesen ezek a csalások mind büntetendõk. Ennek ellenére fent idézett informátorunk – nevezzük A. B.-nek – szerint rengeteg zugmén él ma az országban, és ezek a kiesõ fedeztetési bevételek révén hatalmas kárt okoznak az állattenyésztésnek.

Megint a lóhúsbotrány

A. B. azt is elmondta, hogy egy állatorvos hivatalosan nem láthat el olyan lovat, amely nincs azonosítva, nincsenek hivatalos papírjai (kivéve, ha az állat éppen életveszélyben van). A kezeléseket az állatorvosnak a lóútlevélben vezetnie kellene, például azért, nehogy vágóhús legyen bizonyos antibiotikumokkal kezelt lovakból. A törvény szerint az egypatás állatoknak háromévente általános vérvizsgálaton is át kellene esniük állat-egészségügyi, járványügyi szempontok miatt, de nagyon gyakran ezeket a vizsgálatokat sem végzik el. Ez különösen azért nagy baj, mert egyes vágóhidakon gyakori a feketevágás, mondta, és emlékeztetett a lóhúsbotrányra is.

A. B. tehát üdvözli az új rendeletet. A visszamenõleges hatályt nem tartotta volna elfogadhatónak, „mert az tényleg rengeteg vállalkozót tönkretett volna, és akár kiváló terápiás lovakat is halálra ítélt volna, vagy arra, hogy életük végéig a ganés kocsit húzzák”. De ha módosítják, a szabály már kedvezõ hatású lehet, „mert ráirányítja a figyelmet a zugtenyésztésre”. Szerinte a tenyésztési alapon nyugvó lócsere lehetõsége így is adott, tehát ha a zuglovat egy fedeztetési engedéllyel rendelkezõ lóval szaporítják, a csikóját, ha felnõ, már a szolgáltatásban is használhatják. Azt ugyanakkor a szakértõ sem zárta ki, hogy a szigorítás növelheti a csalási kedvet.

Tõlünk tudják, hogy mit akarnak?

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tájékoztatása szerint a rendeletet a Magyar Lótenyésztõk Országos Szövetsége (MLOSZ) javaslatára hozták. Az Index a NGM-tól kérte az egyeztetésekrõl szóló közérdekû adatokat, valamint azok névsorát, akik a rendeletalkotásban részt vettek, de a minisztérium eddig semmit sem küldött.

Érthetõ, hogy a hazai lótenyésztõknek miért érdeke az ismeretlen származású lovak kizárása, de az Indexnek nyilatkozó szakemberek egyhangúlag megerõsítették, hogy ez nem cseng össze az iparág és a Kincsem Nemzeti Lovas Program céljaival. Egyikük azt is kiemelte, hogy nem lehet egyszerre versenysportra és oktatásra szelektálni a tenyésztésben, hiszen pont az ellenkezõ tulajdonságok szükségesek. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a versenyekrõl semmilyen módon nincsenek kitiltva a nullás sütésû lovak, tehát oktatási és turisztikai célokra nem, de versenyzésre lehet használni õket. Ez azt is jelenti, hogy a szolgáltatók úgy is kibújhatnak a rendelet alól, ha egyesület formájában mûködnek inkább.

Magyar fenék alá magyar lovat!

A Kincsem Programon belül is elsõsorban magyar lófajtákkal tartanának lovasórákat az általános iskolákban, habár ezt a hazai tenyészetek és a magyar lófajták nyilvánvaló érdekein túl semmi sem indokolja: az itthon tenyésztett fajták nem alkalmasabbak az oktatásra, mint bármely más fajta.

A Lovas Világkupa fórumán viszont többek között Lezsák Sándor és Lázár Vilmos is azt érezte az elmúlt három év legnagyobb kudarcának, hogy még nem sikerült megvalósítani az általános iskolai lovasoktatást, illetve hogy csak 45 intézmény 1740 tanulója részesült lovas oktatásban, mert a forrásokat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ nem tudta biztosítani. Elhangzott az is, hogy Lázárék hamarosan megállapodást kötnek a VM-mel, és egy olyan új koncepciót dolgoznak majd ki, amely illeszkedik a mindennapos testneveléshez.

Miért kell bejelenteni?

Õsszel a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) is kiadott egy lótartáshoz kapcsolódó rendeletet (pdf). Eszerint minden olyan helyet be kell jelenteni, ahol lovat tartanak, akkor is, ha az csak egy családi ház egy kis fûnyíró pónival a hátsó kertben. A Nébih pedig a lovakra írt ki új bejelentési kötelezettséget, holott a lótartás ma már nem engedélyköteles, a lovardákat eddig is be kellett jelenteni, a kötelezõ lóútlevélben pedig szerepel a tartási hely. Nem csoda, hogy a lovasok nem értik, miért van szükség újabb adatbázisokra, amelyek ráadásul nem is kapcsolódnak egymáshoz. Szerintük ráadásul a tájékoztatás sem megfelelõ. Magyar Dorottya lótartó, a Lovasok.hu szakújságírója szerint „akármilyen keményen dolgoznak is, sokszor csak a szerencsén múlik, hogy a lótartókat érintõ információk eljutnak-e a célcsoporthoz”.

Nem akarok lasagne lenni!

A szervezõk szerint húszezer ember, valamint ezer ló és póni demonstrált két héttel ezelõtt Párizsban az Eqitax, azaz a lóadó ellen. „Nem akarok lasagna lenni″ feliratú tábláikkal nyolcvanezer ló valószínûsíthetõ kényszervágása ellen tiltakoztak. A francia kormányt ugyanis Brüsszel arra kötelezte, hogy a jelenleg használt áfakulcsok számát csökkentse. Így pedig a lovas szolgáltatások korábbi 5-7 százalék közötti kulcsa 20 százalékra nõne, ami jelentõsen megnövelné a lovas ágazat valamennyi szereplõjének költségét, írta a Pannonia Overdose.

Lótulajdonos olvasóink szerint elképzelhetõ, hogy a kormány majd adót vet ki a lovakra, vagy más módon szorongatja meg gazdáikat. A VM az Indexnek azt mondta, „a támogatási célokon túl a tenyésztési, az állat-egészségügyi és az agrárrendtartási igények kielégítését is szolgálja” a rendelet. Megerõsítették, hogy a rendeletnek „nem célja a szabálytalanságok kiszûrése (...) és nem kifejezetten célja a tenyésztési szabályoknak való megfelelés ellenõrzése (pl. zugfedeztetések kiszûrése).”

Magyar Dorottya szerint viszont az, aki eddig nem váltott ki útlevelet a lovaira, vagy nem jelentette be a lovardáját, valószínûleg a lótartó helyet sem fogja bejelenteni. Szerinte kérdéses az is, hogy hogyan ellenõrzik majd, hogy mindenki teljesítette-e a bejelentést. A. B. örül a VM-döntésnek, „mert a törvényes tenyésztés irányába tolja a szekeret”, de azt õ is hozzátette: kérdéses, hogy a „hatósági kollégák ellenõrzik-e majd az új szabály betartását”.

A lovasok februárra tüntetést is szerveznének, hogy elérjék céljukat. A fõszervezõ Szántó Réka az Indexnek elmondta, békésen, a belvárosban vonulnának fel, „lóháton (lehetõség szerint 0-ás lovak nyergében), gyalog, gurulós-hintalóval vagy plüsspacival”. Hozzátette: „a lényeg, hogy minél többen legyünk és elérjük, hogy módosítsák a rendeletet, fõleg a 0-ás lovakkal kapcsolatban”.