Hozzátette: az ígéret betartására a határon túliak magyar állampolgársága teremt biztosítékot. Az emlékhelyen mintegy ezren hallgatták végig a megemlékezõ szónoklatokat. Kövér László a hûség fogalmára építette beszédét. Az egykori osztrák császári-királyi katonaság által végrehajtott, a köztudatba madéfalvi veszedelemként bevonult vérengzés történelmi elõzményei között említette, hogy a székelyek egyes vezetõi behódoltak a császári hatalomnak, és hûtlenek lettek népükhöz.

Magyarország 2010-ben megválasztott vezetõi nevében szólva kijelentette, a madéfalvi veszedelem után elmenekült székelyek emléke "arra kötelez, hogy soha ne bízzuk közösségi ügyeinket hûtlen vezetõkre". Úgy vélte, nem szabad megengedni, hogy "Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben mások döntsenek rólunk, nélkülünk".

A történelem tanulságaként említette, hogy "ha a székelyek vezetõi hûtlenek lesznek népükhöz, ha a magyar állam vezetõi hûtlenek lesznek a székelységhez, akkor újabb és újabb madéfalvi veszedelmek leselkednek". Kövér László szerint ma a tisztességes és emberi megélhetés joga, a magyar nyelvhez, a magyar szülõföldhöz, magyar múlthoz és jövõhöz való jog került veszélybe.

A madéfalvi megemlékezésen Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is megemlítette, a székelységnek ma "a kor rafinált eszközeivel" vívott harcban kell helytállnia. Úgy vélte, továbbra is az õrködés a közösség feladata, s ha erre képesek voltak az elõdök, a maiaknak is képeseknek kell lenniük. "Egyetlen magyar embernek sem szûnhet meg az õrködõ felelõssége. (...) Hogyha lehetséges volt a talpra állás 250 évvel ezelõtt, akkor ennek lehetségesnek kell lennie ma is, holnap is, holnapután is" - jelentette ki az RMDSZ elnöke.

A madéfalvi megemlékezés ünnepélyes pillanata volt a Bukovinai Székelyek Országos szövetsége által állított kopjafa leleplezése. A kopjafa mellett Potápi Árpád, az Országgyûlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke a bukovinai székelyek leszármazottjaként mondott beszédet. Kijelentette: a megemlékezés is alkalom annak kinyilvánítására, hogy a bukovinai székelyek, a magyarországi magyarok, a nagyvilágban élõ magyarok támogatják a székelyek politikai küzdelmét a Székelyföld területi autonómiájáért. Potápi Árpád hozzátette, hosszú távon ez az egyetlen lehetõsége a történelmi hagyományok, a magyar kultúra megõrzésének e területen.

Az 1764. január 7-ei madéfalvi vérengzés elõzménye, hogy Mária Terézia császárnõ 1760-ban elrendelte a székely határõrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk, német nyelvû vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdokoltak az erõszakos sorozás elõl, mintegy 2500-an azonban összegyûltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. Joseph Siskowich altábornagy utasítására a császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul rátámadtak a Madéfalván gyülekezõ székelyekre. A támadásnak hivatalos jelentések szerint mintegy kétszáz, más adatok alapján négyszáz áldozata volt, és megtörte a székely ellenállást.