Akkor miért nem volt a nagyszüleinknek ételallergiája? Ez elég egyszerû...

1. Valódi, szezonális ételeket fogyasztottak

Az ételek gazdaságokból és kis piacokról érkeztek az 1900-as évek elején, és mivel az élelmiszer tartósítószerek nem voltak még széles körben használatban, az ételek frissek voltak. A feldolgozott élelmiszerek hiánya miatt táplálkozásuk tápanyagban gazdag volt, ami lehetõvé tette számukra, hogy annyi tápanyaghoz jussanak, amennyire az ételekbõl számukra szükséges volt. A csecsemõk számára az anyatej volt értékes, ami egész szezonban rendelkezésre állt.

2. Nem diétáztak, és nem bántak szigorúan a testükkel és az anyagcseréjükkel. Akkor ettek, amikor az étel rendelkezésre állt.

Nagyszüleink nem estek áldozatul a diéta hóbortnak, az élelmiszer marketingnek, a kalóriák számlálásának, és más káros fogyókúrás szokásnak, amelyek ma annyira népszerûek (részben azért, mert a marketing infrastruktúra nem létezett). Ezért volt egészséges az anyagcseréjük, mivel a szervezetük igényei és vágyai szerint étkeztek.

3. Az ételt otthon fõzték meg hagyományos elkészítési módszereket használva

Feldolgozott étel vásárlására nem volt lehetõség, és étteremben enni ritka luxus volt. Nagyszüleink szerencséjére ezek a szokások valóban kedvezõ hatással voltak az egészségükre.

4. Nem ettek génmódosított ételeket, élelmiszer-adalékanyagokat, stabilizátorokat és dúsító anyagokat

Az ételeket még nem kezelték adalékanyagokkal, antibiotikumokkal és hormonokkal, melyek segítenek megõrizni az eltarthatóságukat, és a fogyasztók egészségének kárára nem tömték az élelmiszer gyártók zsebeit a korai 1900-as években.

5. Megették az egész állatot, melybe beletartoztak az ásványi anyagokban gazdag csont erõlevesek és a belsõségek

Az állati csontokat megtartották vagy vásárolták, hogy erõleveseket és csontleveseket készítsenek belõlük, melyek mindig különleges helyet foglaltak el a vacsoraasztalnál. Ezeket az ételeket nagyra értékelték gyógyító hatásuk miatt, és soha nem ment veszendõbe.

6. Nem mentek orvoshoz, amikor úgy érezték, hogy betegek, vagy hogy vényköteles gyógyszereket kapjanak. Az orvosi látogatások a balesetben sérülteket vagy az életveszélyes betegeket mentették meg.

Amikor lázasak lettek, megvárták, hogy elmúljon. Amikor rosszul érezték magukat, leveseket, erõlevest ettek, és sokat pihentek. Nem volt orvos vagy nõvér gyorshívójuk, de bíztak a test természetes gyógyulási folyamatában sokkal inkább, mint mi manapság. Az ételük volt az orvosság, függetlenül attól, hogy ezt felismerték vagy sem.

7. Sok idõt töltöttek odakinn

Nagyszüleinknek nem volt választásuk, hogy bent maradnak, és játszanak a telefonjukkal vagy a számítógépen. Õk az eredeti playstation-nel játszottak: kerékpároztak, hintáztak, és ott volt a jó öreg anyatermészet!

Hogyan hatnak ezek a dolgok az ételallergiára?

A táplálkozás hatással van testünk minden sejtjére. Sejtjeink egészsége a táplálkozástól és az életmódtól függ. A sejtek szöveteket hoznak létre, a szövetek pedig szerveket, melyekbõl egész szervrendszerek épülnek fel. Ha a táplálkozásod nem megfelelõ, akkor minden sejted, szöveted és szerved integritása sérülést fog szenvedni, és így lehet, hogy bizonyos élelmiszerekre érzékenyebb leszel.

Mit kell még tudnunk?

A leggyakoribb allergiát okozó ételek felnõtteknél: tojás, kagyló, halak, mogyoró. Gyermekeknél a leggyakoribb allergének a tej, a szója-ételek, a kagyló, a mogyoró. Az Amerikai Egyesült Államokban például 1997 és 2002 között megduplázódott a mogyoróra allergiás népesség száma. A gyermekek között ez az arány még aggasztóbb: az ételallergiások száma 18 százalékkal emelkedett tíz év alatt. Az ételallergia definíciójával csínján kell bánni. Annak jól meghatározott jellemzõi vannak. Nem szabad összekeverni az intoleranciával, amelyre hasmenés vagy hasfájás, puffadás, hasi diszkomfort jellemzõ. Az ételallergia diagnózisa nem állítható fel kizárólag a klinikai tünetek alapján, az Immunglobulin E vérszintjének meghatározása is szükséges.

Az okok több helyen keresendõk. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy a világon az összes allergiás megbetegedés elõfordulása nõ, ideértve a légutak, a bõr, vagy az emésztõrendszer allergiás megbetegedéseit. Mindez visszavezethetõ arra, hogy a XXI. század elejére az ipar minden területen olyan jelentõs fejlõdésen ment keresztül, amely olyan sokféle és olyan nagy mennyiségû újfajta, többségében szintetikus vagy kémiailag (esetleg genetikailag) módosított alapanyagot és terméket eredményezett, amely az immunrendszer és az emberi szervezet számára követhetetlen. Magyarán az emberi szervezetnek nem volt alkalma ezekhez az újdonságokhoz hozzászoknia, és heves reakció, vagyis allergia kialakulásával védekezik. A kiváltó ágensek bármilyen úton bekerülhetnek szervezetünkbe: a táplálkozás, vagy akár a lélegzés kapcsán is. A bõr, mint legnagyobb kiterjedésû érzékszervünk is hatványozottan veszélyeztetett az allergia kialakulásának szempontjából.

Az allergia kialakulása nagyban függ a környezettõl és a népegészségügyi helyzettõl is. A környezeti tényezõk közül érdekes, miszerint számos vizsgálati eredmény azt mutatja, hogy a nagyon tiszta és a higiéniára kínosan ügyelõ környezet kedvez az allergia kialkulásának szempontjából. Ennek alapja, hogy a szervezet kevesebb allergénnel találkozik, így kevésbé tud kifejlõdni a védekezés mechanizmusa, vagyis a tolerancia. A leptint, mely jelen ismereteink szerint az egyik fõ szerepet játssza az elhízás kialakulásában, nem egy esetben összefüggésbe hozták az élelmiszerallergiával. Emellett més pontosan nem körvonalazódott az elképzelés, de a gyomor pH-ját növelõ savlekötõk és a gyermekkori multivitamin adásának is lehet élelmiszerallergiára hajlamosító hatása.

Manapság az élelmiszeripar is hatalmas változásokon megy keresztül. Változnak az alapanyagok, mások az elõállító és feldolgozó folyamatok, és ezen összetevõk változása nagyon gyorsan zajlik. Az étkezés egyre változatosabb, ma már sokkal könnyebb más kultúrák, akár több ezer kilométerre található földrajzi területek gasztronómiai jellegzetességeinek megismerése. Az új ízek addig ismeretlen alapanyagoknak és feldolgozási eljárásoknak köszönhetõk, melyek a szokatlan ízvilágon túlmenõen addig nem ismert keresztreakcióba léphetnek a helyileg preferált élelmiszerek összetevõivel.

Egyre növekszik a finomított, túlfinomított, agyonfeldolgozott élelmiszerek iránti kereslet, melyeknek jellemzõje, hogy nagy mennyiségben tartalmaznak önmagukban is jelentõs allergén hatással bíró összetevõket. A mesterséges színezékek, ízfokozó, tartósítószerek és más adalékanyagok jelentõs allergén hatással rendelkeznek. De a nyers élelmiszerek fogyasztása sem garancia arra, hogy nem alakul ki ételallergia. A növényvédõszerek, mûtrágyák, hozamfokozók, az állattartás során alkalmazott speciális tápszerek és antibiotikumok mind-mind idegenként hatnak az emberi szervezet számára.

Mitõl alakul ki?

Az ételallergia az immunrendszer egyik kóros, eltúlzott válasza arra, ha téves módon veszélyesnek ismer fel valamely ételösszetevõt - a legtöbbször fehérjét. Tünetei lehetnek csalánkiütés, hányinger, gyomorfájdalom, hasmenés, bõrviszketés, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, légutak duzzanata vagy akár anafilaxia (különbözõ tünetek, életveszélyes állapot). Nékám Kristóf allergológus, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezetõ fõorvosa és a Budai Allergiaközpont szakmai igazgatója szerint az allergiás reakciók öröklõdhetnek, de egyéb okai is lehetnek a betegségnek. Ételallergia alakulhat ki például akkor, ha az anyának nincs elég teje, és a csecsemõt nyakon öntik egy vagy több idegen allergénnel, amely eltölti a még fejlõdõ bélrendszert. Ilyenkor az örökletes tényezõk mellett még jobban megnõ a rizikó.

A felnõttkori kialakulásban szerepet játszhat, hogy - az élelmiszerpiac globalizálódásával - nagyon sok új allergén szerepel az élelmiszerek között. Régen például nem nagyon volt szezámmag a magyar étrendben, mára viszont szinte minden pékségben van, ki is derült, hogy a lakosság körülbelül 3 százaléka érzékeny a szezámmag valamely fehérjéjére. Növelik az allergén fehérjék számát, így a kialakulás kockázatát az új konyhatechnológiák is. Nékám ezt azzal magyarázza, hogy különbözõ fehérjereakciókat lehet kötni különbözõ hõfokokhoz, tehát más fehérjékkel találkozik a szervezet akár 4-5 fokos hõmérséklet-eltérésnél is. Az alkoholizmus és bizonyos emésztõszervi megbetegedések pedig azzal segítik elõ az allergiás reakciókat, hogy gyengítik a nyálkahártyát, amelyen keresztül így máshogy bomlik le és szívódik fel a fehérje.