A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság közel 120-féle termék tételminõsítéses nettó tömeg vizsgálatát végezte el 2013-ban, melynek eredménye szerint jelentõs, 29 százalékos volt az úgynevezett kifogásolási arány, azaz a termékek harmadánál találtak valamilyen problémát - leginkább kevesebb volt a csomagolásban, mint amennyit ráírtak.

Az 1 kg az nem is 1 kg

A hatóság tapasztalata szerint a leggyakrabban a nagyobb kiszerelésû (500 g, 1 kg) termékek körében fordult elõ hiányosság liszt, rizs, cukor és só esetén, de arra is akadt példa, hogy a 20 g-os fûszer címkén jelölt mennyisége nem volt megfelelõ. A vizsgálatok során elõfordult például olyan rizs, amelynél a vizsgált 20 mintából mind a 20 kifogásolt volt az elõírt minimum érték tekintetében; egy rétesliszt pedig a terméken jelzett 1000 g helyett csupán 948,8 g lisztet tartalmazott.

Persze van, amikor már nem is trükk a trükk

A "százas" papírzsebkendõ igazából már csak "kilencvenes", mert az évek során eltûnt néhány darab a csomagolásból. A cigarettásdobozban az évtizedeken át megszokott 20 helyett csak 19 szál füstölnivaló bújik meg. A korábban két decis tejfölös pohárból "elpárolgott" fél deci. Persze van példa növekedésre is, igaz, nem pozitív példáról van szó. A WC-papír kartongurigájának átmérõje megnõtt ugyan, csakhogy emiatt kevesebb lapot tekernek rá, mert a tekercs átmérõje nem nõtt.

Amennyiben a gyártó az adott termékek csomagolásán minden elõírt információt feltüntet, az adatok pedig meg felelnek a valóságnak, akkor az adott vállalkozás jogszerûen jár el. Törvények határozzák meg, hogy egy gyártó mekkora hibahatárral dolgozhat, azaz az egy kilós kenyér mennyivel lehet nagyobb vagy kisebb egy kilogrammnál. Erre amiatt van szükség, mert a gyártást, csomagolást végzõ gépek is tévedhetnek, a technológiai hibáról pedig a vállalkozás nem tehet. Ám ha egy cég tudatosan arra játszik, hogy ezt a kiskaput kihasználja, az jogszerû ugyan, de egyáltalán nem etikus.

De mit tehet az a fogyasztó, aki becsapva érzi magát a gyártók trükkjei miatt? A fogyasztóvédõk szerint ma már nem lehet rutinból vásárolni. Inkább háromszor nézzük meg pontosan mi az, ami a bevásárlókosárba kerül. Nem csak a gyártót, a szavatossági idõt, az árat, de azt is, a csomagolásban mennyi termék van. A legjobb megoldás az lehet, ha vásárláskor a polcokon kötelezõen feltüntetett egységárat is megnézzük, mert akkor kiderül, mit éri meg megvenni, és mit nem.

Egy biztos: nagyon kell figyelnünk, mert a méretbeli változások szabad szemmel alig láthatóak, a gyártók pedig gyakran még csomagolási trükkökkel is igyekeznek leplezni mindezt. Elvékonyítják a joghurtos pohár alját, egy nagy matricával eltakarják a felvágottas tálca jelentõs részét. A burkolt áremelést leleplezõ egységárakat pedig a legtöbb helyen nagyon apró betûkkel tüntetik fel a polcokon.