Vannak hibák, de a kijelölt út helyes, mondta nemrégiben egy napilapnak az egészségügyben három éve zajló átalakítási folyamatokról a Magyar Kórházszövetség elnöke. Velkey György a keddi Ma Reggelben emlékeztetett: a 2007-2008-ban kialakult súlyponti kórházi rendszer lényege az volt, hogy 50 kilométerenként legyen egy kórház, amely a környezõ lakosság ellátásért felel, és azt lehetõleg teljes egészében elvégzi, ilyen mennyiségû intézményt azonban magas szinten felszerelni lehetetlen volt, a rendszer így csak papíron mûködött.

A 2010-tõl, a Semmelweis-terv részeként indult átalakulással egy olyan új struktúra jött létre, amely abból indult ki, hogy a betegek milyen betegségekkel hogyan mozognak. Ebbõl kiindulva jött létre aztán a térségi modell, amely arra alapozott, hogy körülbelül egymillió lakos ellátása szervezhetõ meg egy helyre, ebben a körben nagyjából minden pontosan elvégezhetõ, így az egészségügyi kormányzat nyolc ilyen, a korábbinál logikusabban mûködõ központot hozott létre.

Bár ez az irány jónak tûnik, az intézmények még komoly finanszírozási gondokkal küzdenek - tette hozzá a szakember. Az utólagos pénzjuttatást jelentõ, körülbelül 35 milliárdos kórház-konszolidáció valamelyest levegõhöz juttatta ugyan a 2013 végén összesen körülbelül 70 milliárdos adósságállománnyal birkózó rendszert, az intézmények  még így is sok problémával küzdenek. – jelentette ki Velkey György.

A szövetség elnöke hangsúlyozta azt is, a hármas progresszivitású betegellátásra (a súlyosabb betegek egyre nagyobb központokba kerülnek) épülõ rendszer logikája az egészségügyi szakemberek elõtt egyre világosabb, a betegek azonban még túl keveset látnak belõle, így az egészségpolitikának ma az a nagyon fontos feladata, hogy világossá tegye a rendszer elõnyeit elõttük is.