Az alaptörvény értelmezését a kormány kérte, melynek a jelek szerint szándékában áll újabb törvénnyel beavatkozni a bankok és az adósok közti szerzõdésekbe. Az Ab hétfõi döntése szerint erre van is lehetõsége, de nem lõcsölhetnek mindent a bankok nyakába.

Magából az alkotmányból még nem következik, hogy az alaptörvénybe ütköznének a devizahitel-szerzõdések, vagy az azokat fenntartó bírói döntések - közölte az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke hétfõn az Ab döntését ismertetve. Paczolay Péter ugyanakkor hangsúlyozta: kivételes esetben a kormánynak és a parlamentnek van lehetõsége arra, hogy törvénnyel változtassa meg korábbi szerzõdések tartalmát.

Az ügy elemzését az Alkotmánybíróság elnöke vállalta magára - Paczolay készítette elõ a határozatot -, hétfõn õ ismertette az Ab nyilvános határozat-ismertetésén a döntést és az indoklást is. 

A kormány nevében Navracsics Tibor igazságügyi miniszter fordult az Ab-hoz tavaly novemberben két pontban kérve az alaptörvény értelmezését. A miniszter arról érdeklõdött, hogy

1. az alkotmányban megfogalmazott elvek (fogyasztói jogok, a tisztességes gazdasági verseny feltételeinek biztosítás, illetve az erõfölénnyel való visszaélés tilalma) alapján megállapítható-e a devizahitel-szerzõdések alaptörvény-ellenessége?

2. milyen feltételek mellett van lehetõség a fennálló szerzõdések jogszabállyal történõ módosítására?

A megváltozott körülmények között is érdekegyensúlyra kell törekedni - mondta ki az Alkotmánybíróság. Törvénnyel módosíthatók korábban megkötött szerzõdések, ám ebben az esetben is figyelembe kell venni minden fél méltányos érdekeit, a megváltozott körülmények között is érdekegyensúlyra kell törekedni - mondta ki devizahitelekkel kapcsolatos alaptörvény-értelmezésében az Alkotmánybíróság (Ab) hétfõn.

A nyilvánosan kihirdetett határozat indoklása szerint a jogbiztonság követelménye akkor érvényesül, ha az állam jogszabállyal a szerzõdések tartalmát ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg, mint amit a rendes bírósági út követel meg, azaz ha a felek tartós jogviszonyában a szerzõdéskötést követõen olyan körülmény áll be, amelynek folytán a szerzõdés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

Az Ab eljárását kezdeményezõ kormány indítványának másik felvetésére reagálva az Ab kimondta: rendes bírósági ítéletnek azokat a konkrét jellemzõit, amelyek közvetlenül a fogyasztók jogainak védelmével kapcsolatos alaptörvény-ellenességet okoznák, alkotmányértelmezési hatáskörben nem lehet megállapítani. A gazdasági erõfölénnyel visszaélés elleni fellépésre és a fogyasztók jogainak védelmére irányuló alaptörvényi rendelkezésbõl közvetlenül következhet ugyan jogszabály alkotmányellenessége, de ennek megítélése függ a szabályozási környezettõl.

Tömeges-e a probléma?

Az Ab hétfõi döntése szerint akkor lehet megváltoztatni a devizahitel-szerzõdéseket, ha azok változatlan fenntartása valamelyik fél lényeges érdekét sérti, a változás nem volt elõre látható, és a probléma széles kört érint. Azt a törvényhozó, a parlament feladata eldönteni, annyira tömeges-e a probléma, hogy törvénnyel kell beavatkozni, és a törvényhozónak bizonyítania is kell tudni ezt, ha esetleg az Ab elé kerülne a törvény - közölte a testület elnöke.

- a devizahitel-szerzõdések, vagy az azokat fenntartó bírói ítéletek önmagukban nem alaptörvényellenesek

- az államnak van lehetõsége beavatkozni korábban megkötött szerzõdésekbe

- de a beavatkozás feltételei szigorúak, és az új alaptörvénnyel sem lettek enyhébbek

- a törvényi megoldásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, nem terhelhet mindent a bankokra

- konkrét ügyekben persze a bíróságoknak figyelemmel kell lenniük az alaptörvény fogyasztóvédelmi cikkére is

Nem az Ab feladata választani

Navracsics második kérdése arra vonatkozott, hogy - figyelemmel a jogbiztonság követelményére is - milyen feltételek mellett van lehetõség a fennálló devizahitel-szerzõdések jogszabállyal történõ módosítására. Navracsics levelében utal rá, hogy szerinte az új alaptörvény enyhébb feltételeket szab a fennálló szerzõdések tartalmának módosításához, mivel abból hiányzik a régi alkotmánynak az a rendelkezése, amely a piacgazdaságról szól, és amibõl 1991-ben az Ab levezette azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén bele lehet nyúlni a szerzõdésekbe.

Paczolay hétfõn azt mondta a határozat ismertetésekor: attól, mert az új alaptörvényben nem szerepel a paicgazdaságra vonatkozó kitétel, a helyzet nem válozott meg radikálisan, ráadásul az alaptörvény is rögzíti a vállalkozás szabadságát. A testület ezért továbbra is alapelvként tekint a szerzõdéskötések szabadságára, vagyis a régi alkotmányhoz képest - Navracsics felvetésével szemben - nem lettek enyhébbek a szerzõdések megváltoztatásának feltételei.

Az Ab hétfõi döntése szerint nem vezethetõ le az alaptörvénybõl, hogy valamilyen szerzõdéstípus közvetlenül alkotmányellenes lenne. Számos megoldás lehet alkotmányos - közölte Paczolay -, de a határozat indoklása szerint nem az Ab feladata ezek közül választani.

Nem lehet mindent a bankokra lõcsölni?

Az Ab szerint az alaptörvény fogyasztóvédelmi, az erõfölénnyel való visszaélést tiltó rendelkezése az államra ró feladatot: nem közvetlenül biztosít jogokat, csak azt írja elõ, hogy az államnak milyen kötelezettségei vannak, milyen jogszabályokat és intézményeket hozzon létre a fogyasztók védelmében.

A hétfõi határozat szerint a bíróságok egyes, konkrét ügyekben annak ellenére is figyelembe vehetik az alaptörvény fogyasztóvédelmi rendelkezését, hogy az nem közvetlen, alapvetõ jogot fogalmaz meg. Az Alkotmánybíróság csak egyes konkrét bírói ítéleteket tud vizsgálni, ha valaki panaszt nyújt be ellene. A kormány által kért alkotmányértelmezéssel viszont nem lehet megállapítani, hogy bírói ítéletek általában alaptörvényellenesek lennének - határozott az Ab.

Ahogy a bírói beavatkozás célja “a magánfelek érdekeinek új egyensúlyba hozása”, úgy a törvényhozónak is figyelemmel kell lennie arra, hogy kiegyensúlyozott módon nyúljon bele a szerzõdésekbe - közölte Paczolay. Ez nagyon leegyszerûsítve azt jelenti, hogy nem lehet olyan megoldás választani, ami az adósok helyett most minden terhet a bankokra róna.

A testület a rendszerváltást követõen már foglalkozott hasonló kédrésekkel. Ahogy Paczolay is felemlegette, az 1991-es határozat szintén lakáshitelek ügyében született (akkor az 1990 elõtt született OTP-hitelekrõl volt szó, melyek rettenetesen megdrágultak a rendszerváltást követõen - a szerk.). A testület akkor azt mondta ki: a fennálló szerzõdések tartalmának jogszabály útján történõ megváltoztatása csak akkor lehetséges, ha a szerzõdéskötést követõen beállt változás valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülmények változása nem volt ésszerûen elõrelátható, ugyanakkor túlmegy a normális változás kockázatán és a beavatkozás társadalmi méretû igényt elégít ki.

Ne a forinthitelesek szívjanak!

A határozathoz párhuzamos indoklást csatolt Juhász Imre alkotmánybíró. (A párhuzamos indoklás nem ellenzi az eredeti határozatot, hanem kiegészítõ szempontokat fogalmaz meg - a szerk.) Szerinte a kormány kérdéseire helyes választ adtak ugyan, de szükséges lett volna kiemelni a diszkrimináció tilalmát, mint amire a törvényhozónak figyelemmel kell lennie majd a jogszabály megalkotásánál: vagyis minden jelzáloghitelt felvevõre ugyanolyan szabályozást kell alkotni, függetlenül attól, hogy milyen devizában adósodtak el (vagyis el kell kerülni, hogy a forinthitelesek hátrányosabb helyzetbe kerüljenek).

Lenkovics Barnabás alkotmánybíró párhuzamos indoklása szerint a törvényhozónak olyan megoldást kell találnia, amely jogos és igazságos megoldást ad a devizahitel-szerzõdések döntõ többségére: helyreállítja a felek egyenrangúságát, illetve kellõképpen árnyalt megoldást nyújt minden érintett problémájára. Példaként az 1921-es, a tartozások átütemezésérõl szóló törvényt említette.

Salamon László alkotmánybíró - volt KDNP-s országgyûlési képviselõ - párhuzamos indoklása szerint a fogyasztóvédelmi cikkbõl ugyan nem következik a devizahitel-szerzõdések alaptörvényellenesség, szabad kezet ad azonban a törvényhozásnak arra, hogy beavatkozzon azokba, ha a fogyasztók láthatóan hátrányos helyzetben vannak.

Pokol Béla alkotmánybíró különvéleménye - amely bírálja az alkotmánybírák többségi álláspontját - úgy véli: alapvetõen hibás a határozat, mert az Ab szerinte nem gondolta végig, milyen hatásai lehetnek a döntésüknek. A testület Pokol szerint folytatta az 1990-es évek “jogkiolvasztó” gyakorlatát, vagyis olyan jogokat alkot, amelyek nincsenek leírva az alaptörvényben. Az Ab régi kritikusa most már talárban fejthette ki, hogy a mai Alkotmánybíróságnak nem lenne szabad a régi, már nem hatályos határozatokra hivatkoznia. Pokol szerint az Ab-nak azt kellett volna rögzítenie, hogy ha egy bíróság nem vonja be a fogyasztóvédelmi cikk értelmezését egy devizahitel-szerzõdés vizsgálatába, akkor annak az ítéletnek már eleve alaptörvény ellenesnek kellene lennie.

Mit mond az alkotmányjogász a devizahiteles döntésrõl?

Az Alkotmánybíróság a hétfõi döntésével nem zárta ki a lehetõségét annak, hogy a devizahiteles szerzõdésekhez hozzányúljanak - mondta az MTI megkeresésére Lövétei István alkotmányjogász. Hozzátette: a testület ugyanakkor elõvette a pacta sunt servanda (a megállapodásokat teljesíteni kell) klasszikus jogi elvet, alkotmányossági szempontból azzal a feltétellel enged belenyúlást az adott hitelviszonyok szerzõdéseibe, hogy a szolgáltatás és a kötelezettségek közti egyensúlyt továbbra is fenn kell tartani. Tehát senkinek nem lehet megszüntetni egyoldalúan a kötelezettségét, sem a hitelezõnek, sem az adósoknak - magyarázta Lövétei István.

Az alkotmányjogász úgy értékelte: az Alkotmánybíróság "visszadobta a labdát a polgári bíróság elé vagy a polgári jogszabályalkotás felé". Mint mondta, a szerzõdésekbe csak úgy lehet belenyúlni, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami a szerzõdések tartalma szerint illeti. Lövétei István hangsúlyozta azt is, hogy az Alkotmánybíróság határozata nem ró kötelezettséget senkire, csak a módosítás lehetõségét mondja ki.

Az Alkotmánybíróság hétfõn nyilvánosan kihirdetett határozata szerint törvénnyel módosíthatók korábban megkötött szerzõdések, ám ebben az esetben is figyelembe kell venni minden fél méltányos érdekeit, a megváltozott körülmények között is érdekegyensúlyra kell törekedni.

A határozat indoklása szerint a jogbiztonság követelménye akkor érvényesül, ha az állam jogszabállyal a szerzõdések tartalmát ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg, mint amit a rendes bírósági út követel meg, azaz ha a felek tartós jogviszonyában a szerzõdéskötést követõen olyan körülmény áll be, amely folytán a szerzõdés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

Az Ab eljárását kezdeményezõ kormány indítványának másik felvetésére reagálva az Ab kimondta: rendes bírósági ítéletnek azokat a konkrét jellemzõit, amelyek közvetlenül a fogyasztók jogainak védelmével kapcsolatos alaptörvény-ellenességet okoznák, alkotmányértelmezési hatáskörben nem lehet megállapítani. A gazdasági erõfölénnyel visszaélés elleni fellépésre és a fogyasztók jogainak védelmére irányuló alaptörvényi rendelkezésbõl közvetlenül következhet ugyan jogszabály alkotmányellenessége, de ennek megítélése függ a szabályozási környezettõl.