A kövület a csontos halak és a modern cápák jellegzetességeit is hordozza, de kopoltyústruktúrái közelebbi hasonlóságot mutatnak a csontos halakéival, ami cáfolja azt a nézetet, miszerint a modern cápák nem változtak az evolúció folyamán.

John Maisey, a Nature-ben megjelent tanulmány társszerzõje szerint, a hagyományos anatómiai tankönyvekben szerint a cápa a primitív állkapcsos gerincesek modellje, de ez az állítás téves.

Mostanáig a korai állkapcsos gerincesek (Gnathostomata) evolúcióját vizsgáló paleontológusok vagy a porcos (modern cápák és ráják) vagy a csontos halakra fókuszáltak. A modern cápákról azt hitték, nem sokat változtak a történelem folyamán. Ám a modern leszármazottak egy primitív képviselõvel való összehasonlítása Maisey szerint pontosan ugyanolyan eset, mintha egy modern autót a Ford T-modelljével vetnénk össze, vagyis vannak hasonlóságok, de a külsõ alatt teljesen eltérõ felépítésük.

A vizsgált cápafosszíliát - Ozarcus mapesae – Arkansasban találta meg egy házaspár, aki egy múzeumnak ajándékozta. A cápa 90 centiméter hosszú volt, hatalmas szemmel, és olybá tûnik, sekély, zavaros beltengerben élt, amely egyben óriási, tintahalszerû teremtményeknek is otthont adott.

Elõször CT-vel, majd szinkrotronnal vizsgálták a kövületet. A képek felfedték a fosszília ép kopoltyúíveit (a légzés biztosító kopoltyúnak támasztékot nyújtó struktúrák), melyek sorban helyezkednek el, ez pedig inkább a csontos halakat, mintsem a modern cápákat idézi.

Állkapcsa szintén a csontos halakéra hajaz. A legtöbb modern cápa állkapcsa rugalmas inakkal rögzül a koponyához, míg a csontos halaknál az állkapocs mereven összeolvadt a koponyával.

Nem ez az eddig megtalált legidõsebb cápakövület, de az egyik legteljesebb. Új modellt nyújt más fosszíliák leírásához, és lehetõvé teszi a korai állkapcsos gerincesek és cápák közötti hasonlóságok vizsgálatát. A cápák és ráják negyedét kihalás fenyegetiA jegesmedvéknél több szennyezõanyag van a grönlandi cápákban