Az eredményeket csütörtökön jelentették be egy több millió dolláros, évtizedes kutatást követõen, amelyben 18 ország, 78 kutatóintézetének több mint 140 szakembere vett részt. A rovar csípése egy parazita egysejtût (protozoa) juttat az áldozatba, amely a szubszaharai Afrikában kiváltja az álomkórt az embernél, egy másik fajtája pedig megtizedelheti az állatállományt.

A cecelégy genomjának szekvenálása feltárta furcsa biológiájának molekuláris hátterét: más peterakó rovarokkal ellentétben elevenszülõ; lárváit méhében egyfajta tejjel táplálja; furcsamód vonzódik a kék és fekete színhez; emellett kizárólag csak vérrel táplálkozik.

A kutatók abban reménykednek, hogy a genetikai térkép új módszerekhez vezethet a cecelégy elleni küzdelemben, például olyan vegyületet fejleszthetnek ki, mely akadályozza szaporodását, vagy pedig tökéletesítheti a jelenleg használt rovarcsapdákat. A cecelégy genomja duplája a rokon gyümölcslégyének, de tizede az emberinek. Mintegy 12 ezer gént ölel fel.

Találtak egy sor vizuális- és szagproteint, mely a jelek szerint a légy kulcsfontosságú reakcióit ösztönzi, úgymint a gazdatestek vagy potenciális párok keresését. Ezenkívül fellelték az rh5 fotoreceptorgént, a hiányzó kapcsolatot, mely magyarázza vonzódását a kék és fekete színhez. Ezt a viselkedést széles körben igyekeznek kihasználni a csapdák fejlesztéséhez, és a betegség visszaszorításához.

A cecelegyek nyálmolekulák egész garmadájával rendelkeznek, ezek a vérrel táplálkozáshoz szükséges eszközök. A csapat kiderítette, hogy a gének egyik családja - tsal-gének - különösen aktív a cecelégy nyálmirigyeiben és lehetõvé teszi, hogy a rovar ellensúlyozza a gazdatest reakcióit a vérszívás leállítására.


A cecelégy eonok óta zaklatja az embereket és állatokat: egy Coloradóban talált fosszília kora például 34 millió év. Az afrikai álomkór – más néven trypanosomiasis – széles körben elterjedt trópusi betegség a szubszaharai Afrikában, kezelés nélkül halálos. Állatokban észlelt változatát naganának hívják.

Eddig több milliárd dolláros gazdasági kárt okozott, és arra kényszerítette a gazdálkodókat, hogy szívósabb, de véznább szarvasmarhákat tenyésszenek, amelyek kevesebb húst és tejet adnak, de jobban ellenállnak a parazitának.

A légy nem a parazitával testében születik meg, hanem lenyeli, amikor fertõzött emberbõl vagy állatból táplálkozik. A parazitát aztán nyálával terjeszti, amikor újabb áldozatot csíp meg. Elõrehaladott állapotában az álomkór a központi idegrendszert támadja, módosítja a biológiai órát, megváltoztatja a személyiséget, zavarodottságot, összefolyó beszédet, görcsöket, koordinációs zavarokat okoz.

A kutatók szerint az álomkór több millió embert veszélyeztet a szubszaharai Afrika 36 országában. Az érintett populációk nagy része félreesõ területeken él, ahol a megfelelõ egészségügyi szolgáltatásokat is nehéz kiépíteni, mindez nehezíti a betegség nyomon követését, illetve a diagnózist és kezelést.

Az utóbbi években az erõfeszítéseknek köszönhetõen sikerült visszaszorítani az álomkóros esetek és halálozások számát. a WHO számadatai szerint tavaly 5967 esetet regisztráltak a 2000-es 26 ezer 574-gyel szemben. A betegségmegelõzés a légypopulációk csökkentésére fókuszál. A szakemberek úgy hiszik, a preventív vakcina kifejlesztése valószínûtlen, mivel a parazita képes kijátszani az emlõsök immunrendszerét.

Az álomkór jóval kevesebb fertõzéses és halálozásos esetet okoz, mint a moszkitók terjesztette malária vagy dengue-láz. A moszkitók esetén csak a nõstények táplálkoznak vérrel, proteinjeit a peték fejlõdéséhez használják fel. A cecelégynél viszont mindkét nem képviselõi vért fogyasztanak.

A szakemberek szerint a cecelegyek könnyebb célpontok lehetnek a szúnyogoknál, többek között azért, mert a nõstény szúnyogok több mint 100 petét is lerakhatnak egyszerre, míg a cecelegyek elég lassan szaporodnak, reprodukciós ciklusonként csak egy lárvának adnak életet.

A tanulmányt a Science folyóirat közölte, a témához kapcsolódó nyolc másik kutatást egyéb szaklapok jelentették meg.