A Navy már a kétezres évek óta fejleszti saját railgun megoldását, amely tulajdonképpen egy évszázados ötletre épül, több elõnyt kínálva a hagyományos fegyverekkel szemben. Ezen elõnyök között az alacsonyabb költség és a nagyobb hatékonyság szerepelnek kiemelt helyen, bár az illetékesek nyilván leginkább a hajók tûzerejét növelnék. Két éven belül sort keríthetnek az elsõ éleslövészetre.

A railgun elektromágneses impulzusokkal gyorsítja fel a vezetõ anyagból készült lövedéket, amely súlya, valamint kiemelkedõen nagy sebessége miatt a megszokottnál jóval pusztítóbb rombolást vihet véghez. Itt a rakétákhoz fogható sebességeket érhetnek el, akár a hangsebesség hétszeresét is túllépve, ám a költségek terén szinte össze sem hasonlítható a két fegyver, elsõsorban amiatt, hogy utóbbinál tömör lövedéket használhatnak. Az elmúlt években több prototípust is kipróbáltak, ám az elsõ, 64 megajoule-os példányok csak nagyjából egy évtizeden belül jelenhetnek meg a szolgálatban lévõ hajókon.

A mintegy 25 ezer dollárt kóstáló fejlesztés a tervek szerint 200 km-es távolságra röpítheti lövedékét, percenként akár 10 lövést adva le. A haditengerészet a legegyszerûbb változatot próbálná ki, ebben a vezetõ anyag egy azzal ellentétes töltésû sínpár mentén gyorsul fel - lehetõség van a nem mágneses lövedékek alkalmazására is. A végleges változat által elérendõ 5800 m/s-os sebesség mellett szeretnék a pontos célzást is biztosítani, így azt tekintenék sikernek, ha egy 5 méteres célpontot akár 370 km távolságból is sikerülne eltalálni. A célzásban egyébként drónok segédkeznének, amennyiben külsõ körülmények akadályozzák azt.

A rendelkezésre álló példányokat egyelõre a szárazföldön, Virginia államban tesztelik, a 2016-os éleslövészet során a már említett 200 km-es hatótávolság elérése lesz a cél. A fegyvert egy Spearhead-osztályú csapatszállító katamaránon (joint high speed vessel, JHSV) helyezik majd el a tesztelés alatt, ennek mérete elég arra, hogy a szükséges energiaellátó berendezéseket is el tudják helyezni rajta.