Fenyõfát bõséggel találunk a természetben, de a vidéki kertekben is akad bõven belõle. Ajánlott a közlekedési utaktól „tisztes távolságra”, ahol nem éri a sok por, füst, benzingõz. A szörphöz használandó zsenge hajtásvégeket ugyanis nem szabad megmosni, hogy zamatukból ezáltal ne veszítsenek.

Ha tehetjük, ne hatalmas fákról, hanem inkább fiatalabbakról szedjük le a zsenge hajtásvégeket. A leggyakoribb a lucfenyõ, de a nedü elkészítéséhez bármilyen fajtájú fenyõ megfelel. A szezon elkezdõdött, május végéig, június elejéig tart, így kezdõdhet az akció! A szörp elkészítésének technikája nagyon egyszerû, mellesleg jól bevált, mert nálunk évek óta így készül a finomság.

Szedünk annyi hajtásvéget, amennyit akarunk – persze bõven kell belõle – és mosatlanul egy nagy lábasba tesszük. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, majd a tûzre tesszük. Amikor bugyogni kezd, 5-6 percig forrásban hagyjuk. Fedõt teszünk rá, s 24 órán keresztül pihentetjük. A kihûlt és már ekkor illatos levet nagyon finom szûrõn keresztül átengedünk. Megmérjük ûrtartalmát, s ahány liter fenyõlénk van, annyi kilogramm cukrot és literenként 1 dkg citromsavat adunk hozzá. Következik az újabb forralás: amikor gyöngyözni kezd, néhány percig még 2-3 percen át a tûzön hagyjuk.

Végezetül következik a palackozás. Tartósítószert ne tegyünk a szörpbe! Úgy zárjuk le, hogy két réteg bevizezett befõzési fólia közé késhegynyi nátrium-benzoátot tegyünk, majd ezt az üveg szájára húzva tekerjük rá a fedelet. Mehet is a forró üvegben a száraz dúnsztba.

E csodálatos ízû szörp színe barnás-sárga lesz, mely nem csupán utánozhatatlan ízéért válhat kedvencünkké. Természetgyógyászok köhögés, meghûlés ellenszereként, légutak tisztítására is ajánlják. Ha a nyári melegben fogyasztjuk, és szódával hígítjuk – egy beledobott citromkarika még rátesz az ízvilágára egy lapáttal.
Egészségünkre!