Európa ismét csak hallgat!

Hány emberéletet lehetett volna megmenteni , ha idõben és  tevõlegesen cselekszenek a mindenkori hatalom tulajdonosai? Ma erre lehetetlen választ adni – írja olvasónk.


Ennek az állításnak az igazolására egy pár konkrét példa. Ha 1939-ben az akkori kormányok valamit is tenni akartak volna Hitleri Németország és maga Hitler ellen.Akkor még megállítható lehetett volna a történelemben addig ( és reméljük utoljára is)  ismeretlen tömegek kiirtása , módszeresen és   egy beteg elme által diktált séma szerint.

De  a másik sátán is megállítható lett volna , ha  Európa és a Világ határozottan fellépet volna a Sztálini 1920-évek Ukrajnai Holokausztja ellen.Siket és  süket volt akkor is a világ , nem akartak hinni a korabeli beszámolóknak.Senki nem hitt, csak az álnokságnak.

Aztán a Kárpátok Géniusza, hatalmas terveit ha valóra tudta volna váltani , akkor az Erdélyi magyarsággal a  többi ott élõ kisebbségek is  asszimilálódás vagy a pusztulás sorsára jutottak volna.

A  volt Jugoszláviai öldöklésre csak a 24. óra után szólalt meg Európa és az USA lelkiismerete. 1956 -ban  rádió üzeneteken kidûl, erkölcsi segítséget nem adtak a  világ másik felérõl.

Magára hagyták Magyarországot.1968 augusztusában a Szovjet csapatok és leghûségesebb vazalúsai bevonulnak az akkori Csehszlovákiába. Csak mint hírek nagyon jól jöttek a nyugatiaknak. Már a napjaink eseményei is hasonló kórképet mutatnak. Rendszeresek a magyarverések: Szerbiában, Romániában és Szlovákiában, Ukrajnában.

Csend, de az nagy mindezekre a válasz. Autonomia örökös megtagadása, kettõs állampolgárság; kizárása, anyanyelvének használatát; magas büntetéssel hivatott törvényileg fenyegetni.

Minket pofon verhetnek, leköphetnek, megalázhatnak. A nációnk elsõ emberét mint valami zsebest kitílthatják, minden szankció nélkül. Kérdem én van-e Únió? Ha van minek és kinek jó? 

De  tehetik mert volt egy kormányunk, aki maga is ezt tette saját honfitársaival. Lám ez most vissza üt mint egy bumeráng.

Magunkra maradtunk, a világ hallgat és nem merik vagy nem is akarják szavukat halalatattni.

Persze ilyenkor megerõsödnek azoknak a hangjai, akik hajlamosak nacionalista  eszméknek a hirdetésére. Ki kell mondani a belsõ anyaországi vezetõk is elégé gyengén, késõn és  éppen csak, hogy reagálnak ezekre.

Nem szabad megállni és némán tûrni, de ennyire nem szabad a tettlegességnek teret adni. Vannak diplomatáink és  talán-talán megszólal a világ és nem enged elszabadulni, eszkalálódni egy elfajzott korcs eszmét.

A mi bûnünk is ha a történelemnek lehetõséget adunk az ismétlésre. Lehet holnap mások kerülnek, más részén Európának a mi sorsunkra. Tegyünk meg mindent, béke eszközeivel, hogy ez még vizó se legyen a 21. században!

Már csak a gondolat felvetése is horrorisztikus, de sajnos ez  egy valóság, velünk és ellenünk.