A fogselyem egy vékony mûanyag szál, melyet az ételmaradékok és a lepedék fogak felszínérõl való eltávolítására használnak. Fogorvosok mindennapi használatát ajánlják, mint kiegészítõ eszköz a fogmosáshoz. Elérhetõ viaszozott és nem viaszozott formában. A viaszozott forma könnyebben becsúszik a fogak közé. Ezenkívül egyesek fluoridokkal, mentollal vannak átitatva.

A fogorvosok azért ajánlják naponta kétszer a fogselyem használatát, hogy a fogak között lévõ, fogkefével nehezen megközelíthetõ résekben is megakadályozzuk a dentális plakkok kialakulását. A dentális plakk a fogak felületén képzõdõ, baktériumokból álló biofilm: amikor cukros vagy keményítõben gazdag ételeket eszünk, a plakkban élõ baktériumok turbó üzemmódra kapcsolnak, és nagy mennyiségû savat termelnek. Ez a sav - rendszeres fogápolás hiányában - kikezdi a fogzománcot, és hosszabb távon számos problémát, például fogszuvasodást vagy fogínygyulladást okozhat.
Kétszáz éve létezik fogselyem

A fogak között található, nehezen megközelíthetõ rések tisztítására egy amerikai fogorvos már 1815-ben felvetette a selyemszál használatát. Ötletébõl azóta emberek tízmilliói által használt termék született, mégis a témában megjelent eredmények alapján nem egyértelmû, hogy a fogselyem valóban segít-e a fogszuvasodás és a fogínygyulladás megelõzésében.

Levi Spear Parmly (1790-1859, New Orleans, USA) fogorvos nevéhez fûzõdik a fogselyem feltalálása. 1815-ben azt ajánlotta pácienseinek, hogy használjanak selyemszálakat fogaik tisztítására. Viszonylag késõn, 1882-ben kezdte meg a Codman und Shurtleft cég a nem viaszozott selyemszálak gyártását. A Johnson & Johnson Corporation 1898-ban kapta meg a szabadalmi oltalmat a fogselyemre. A második világháborúig nagyon kevesen használták. Miután azonban Dr. Charles C. Bass kifejlesztette a mûanyag fogselymet, népszerûsége nõtt, mivel kevésbé foszlott, rugalmasabb volt és nehezebben szakadt. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban nagy népszerûsítési kampányokat rendeztek, a lakosságnak csak 12%-a használja rendszeresen.

Egy közel 10 éve gyermekek bevonásával végzett kutatás ugyan megállapította, hogy a fogselyem szakszerû használata csökkentheti a fogszuvasodás kialakulásának kockázatát, de felnõtteknél nem sikerült hasonló bizonyítékot találni. 2012-ben egy nemzetközi független nonprofit szervezet (a Cochrane Collaboration) összegyûjtötte a témában született összes kutatás eredményét, de mindössze 12 tanulmányt találtak, amelyek zömét az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok jelentették. Az eredményeket elemezték, és arra a megállapításra jutottak, hogy nincs egyértelmû, megbízható bizonyíték arra, hogy fogselyem használatával megelõzhetõ a fogszuvasodás. Bár a dentális plakkok elõfordulását valószínûleg csökkenti a fogselyem rendszeres használata, és ez elméletileg a fogszuvasodás kockázatát is csökkenthetné, de mivel egyetlen hosszú távú randomizált kontrollált vizsgálatot sem végeztek a témában, ezért nem lehet ok-okozati összefüggésrõl beszélni – mondta el a kutatás vezetõje.
Hézag a szakirodalomban

Ami a fogselyem-használat és a fogínygyulladás (gingivitis) összefüggéseit illeti, itt már léteznek elfogadható eredmények, igaz nem túl meggyõzõek: az elérhetõ adatok összesítésébõl az derült ki, hogy a fogselyem rendszeres használatával 8 százalékkal csökkenthetõ az ínygyulladás kialakulásának kockázata. A fogselyem megelõzésben betöltött pontos szerepe tehát a mai napig nem egyértelmû, sokan mégis hisznek benne, mert ártani nem árt. Az azonban fontos, hogy a fogselymet szakszerûen alkalmazzuk, ellenkezõ esetben az ínyt rendszeresen felsértve egyéb problémáknak képezhetünk táptalajt. A fogselyem helyes használata a szájhigiénia fontos része, mivel ez a kis eszköz kiválóan alkalmas a fogközök tisztítására, emellett eltávolítja a fogíny széléhez tapadt ételmaradékokat és lepedéket is.

Hogy alkalmazza helyesen a fogselymet?

Fogkefével történõ fogmosás közben a fogkefe sörtéi csak nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak be a fogak közé. Az itt lerakódott plakk ún. approximális fogszuvasodáshoz, ínygyulladáshoz vezet. A fogselyemmel való tisztítás célja a fogak közt lerakódott ételmaradékok, plakk eltávolítása. A fogselyem használata közben fellépõ vérzés az ínygyulladásnak, esetleg a nem helyes, túl durva használatnak tulajdonítható. Rendszeres és helyes alkalmazás esetén az ínygyulladás megszûnik. Fogpótlásokon az ételmaradékok jobban megtapadnak, így a fogselyemmel való tisztítás nagyon fontos. Mivel a fogkõ keménysége nagy, és erõsen tapad a fog felszínéhez, fogselyemmel való eltávolítása nem lehetséges.

A fogselyem helyes használata a szájhigiénia fontos része, mivel ez a kis eszköz kiválóan alkalmas a fogközök tisztítására, emellett eltávolítja a fogíny széléhez tapadt ételmaradékokat és lepedéket is. A fogselymeknek két fõ típusuk van: nylonból készült és PTFE. A nylon fogselyem lehet rugalmas és nem rugalmas, legtöbbjük különbözõ ízesítésû változatban kapható. Hátránya, hogy mivel sok kis nylon-szálból áll, könnyen szétfoszlik és kirojtozódik. Ezzel szemben az egyszálú PTFE-fogselyem vékonyabb, és így jobban alkalmas a szûk fogközök tisztítására.

A legjobb, ha naponta egyszer használja a fogselymet a fogközök tisztítására. Egyszerre 30-40 cm-es darabot vágjon le a fogselyembõl a dobozon lévõ fémfül segítségével, a két végét csavarja a két középsõ- vagy a mutatóujjai köré, úgy, hogy egy kb. 3-5 cm-es rész maradjon szabadon a két ujja között. Ezután a fogselymet a fogfelszínre feszítve vezesse be a fogközbe, majd háromszor-ötször oda-vissza mozgatva húzza ki. Közben legyen óvatos, nehogy megsértse fogínyét. Ismételje meg a mozdulatokat minden fogköznél, és közben tekerje fel egyik ujjára a fogselyem már felhasznált részét, hogy minden fogköz tisztítására tiszta fogselymet használhasson. Ha eleinte nehézkesen megy a fogselyem használata, akkor se adja fel, egy kis gyakorlás után egyre jobban fogja tudni alkalmazni. Ha nem boldogul a fogselyem használatával, kérjen tanácsot fogorvosától.