A vezérigazgató elmondta, hogy tavasszal természetes jelenség egy bizonyos fokú halpusztulás, ami általában többnyire a busát és az angolnát érinti, a gardát igen ritkán. Ezért is különös, hogy május vége óta nagymérvû gardapusztulást tapasztaltak a Balatonban, ami kortól függetlenül érinti az átlagosan 20-25, maximum 30-40 dekagrammos egyedeket. Az elhullás gócokban jelentkezik, vagyis akadnak partszakaszok, ahol nem láttak tetemeket, és van, ahol tömegesen sodródtak partközelbe. Ez a víz áramlásával és az uralkodó széliránnyal magyarázható.

A gardapusztulást a társaság jelezte az illetékes hatóságoknak, és frissen elhullott egyedeket is begyûjtött a vizsgálatokhoz. Az eddigi eredmények kizárják, hogy bakteriális fertõzés állhat a pusztulás hátterében, a halfaj parazitái pedig nem okozhatnak ilyen mértékû elhullást. Folyamatban van a virológiai vizsgálat, és ha szükséges, toxikológiai vizsgálatot is végeznek a haltetemeken, hogy kiderüljön a tömeges pusztulás oka. Annyi tudható, hogy az elhulló gardák pusztulás elõtt nem látszanak legyengültnek.

A normál tavaszi halelhullás legfõbb oka, hogy a rossz kondícióban lévõ, rosszul telelt, idõs vagy beteg egyedek nem bírják az ívás okozta többlet-energiaveszteséget. Kérdéses hogy ezzel összefüggésbe hozható-e a gardapusztulás.

A garda esetleges betegségének közegészségügyi kockázata nincs, emberre akkor sem jelent semmiféle veszélyt, ha beteg egyedet fogyaszt valaki - hangoztatta Szári Zsolt. Hozzátette: az utóbbi napok tapasztalataiból ítélve azt remélik, hogy lecsengõben van a gardaelhullás, miközben az elmúlt napokban kisebb mennyiségû karikakeszeg és dévérkeszeg pusztulását is észlelték a halászok a tóban.

A halászati õrök és a halászok folyamatosan gondoskodnak a tetemek begyûjtésérõl - jelezte a vezérigazgató.