Hamarosan teljessé válhat a Seuso-kiállítás. A Napi.hu értesülései szerint ugyanis lezárultak a tárgyalások a 15 darabból álló késõ-római kori lelet még hiányzó hét darabjának hazahozataláról. A már Magyarországon levõ - és jelenleg a Parlamentben megtekinthetõ - ezüstkollekció másik felének át- vagy megvételérõl értesüléseink szerint az elmúlt napokban született elõzetes egyezség. Az azonban továbbra is titok, hogy kik és mennyiért adták el a magyar kormánynak a Seuso-kincseket. Az elsõ hét darab 15 millió euróért az áprilisi választások elõtt került ismét magyar földre.

Az eladók vélhetõen a Sotheby's aukciósház egykori vezetõjének, Peter Wilsonnak fiai voltak. Az egykori Pannonia területén feltárt páratlan lelet másik felét sem biztos, hogy a tulajdonosnak tartott Lord Northamptontól veszi meg vagy át a magyar állam, de az eladó személye ez esetben sem ismert. (Az adásvétel pikantériája, hogy a 80-as években megtalált tárgyak tulajdonjogáról a magyar állam sohasem mondott le, így márciusban kifizetett 15 millió euró, azaz 4,5 milliárd forint sem minõsült vételárnak, hanem valamilyen õrzési-restaurálási díjnak.)

Az elmúlt évszázad mûvészettörténeti krimijének is minõsíthetõ "Seuso-saga", azonban itt korántsem ér véget: ugyanis Svájcban, Párizsban és Angliában is lehetnek még a Seuso-kincshez tartozó ezüst tárgyak - ezek hazahozatala vagy megvásárlása viszont egyelõre kétséges. A leletegyüttes nagyságáról csak feltételezések vannak, de az ismert Seuso-kincs legalább 40-50 tárgyból állhat.

A Napi.hu által megkérdezett szakértõk szerint a nyár végéig hazatérõ újabb hét tárgy vélhetõen az elsõ csoportban visszatérõ hét mûtárgy áránál olcsóbb lesz, de hogy mennyivel, azt a tárgyalások során derült ki. Vannak olyan, az ügyet "testközelbõl" figyelõ mûvészettörténészek, akik szerint az egész Seuso-kincsnek egyáltalán nincs piaci értéke, hiszen lopott árunak minõsül, így forgalomképtelen. Ráadásul az elsõ hét tárgy hazahozatalával a "maradék" ezüstök eszmei értéke is csökkent.

Megkeresésünkre a Szépmûvészeti Múzeum kommunikációs osztálya közölte, hogy a kincsek visszaszerzése érdekében további információt nem kívánnak adni. Az ügyben érintettek közül egyedül Zelnik István osztotta meg tapasztalatait. A Seuso-kincsek visszaszerzésén 2012-13-ban ügyködõ Zelnik elmondta, hogy Szõcs Géza akkori kulturális államtitkár kérésére és megbízására kezdett tárgyalásokat a Seuso-kincsek tulajdonosaival.


Már akkor is világos volt, hogy az ismert 15 darabos együttes (14 ezüst tárgy és egy rézedény) nem teljes, egy további ezüst tárgy miatt ugyanis már akkor Svájcba kellett mennie. Zelnik nem zárta ki annak lehetõségét, hogy a teljes Seuso kollekció akár több száz darabból állt, de kérdéses, hogy ezekbõl mennyit találtak meg és vittek ki az országból, valamint, hogy ezeket eladásra kínálják-e a magyar kormánynak.

A kincseket korábban, az idén tavaszi 4,5 milliárd forintos "õrzési díj" többszöröséért kínálták megvételre - többek közt Zelnik Istvánnak is. A Sotheby's aukciósház egy korábbi becslése szerint a 15 darabos kollekció aukción akár 200 millió euróért is elkelt volna. Amennyiben a maradék tárgyakkal kiegészül Seuso kollekció, akkor ez az érték még nõhet is - ezzel párhuzamosan viszont a lelet nem ismert darabjainak ára jelentõsen csökkenhet. Zelnik István szerint a világhírû Seuso-kincseket bemutató múzeum Budapest egyik turisztikai látványossága lehetne. Erre a célra már korábban felajánlott egy Andrássy úti palotát és a kollekció kiegészítésére megvásárolt egy, félszáz darabból álló szintén késõ-római kori tárgyakból álló arany-ezüst tárgy gyûjtemény.

A mai Dunántúlt idõszámításunk elõtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésû, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi szõlõhegyén Seuso (Sevso), aki gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója lehetett. Valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el a kincseket. Polgárdi térségében húzódott egy fontos római út, nem volt messze Gorsium (Tác) sem.

Az alkotások tulajdonjoga mind a napig nem teljesen világos. Sümegh Józsefrõl a Balatonakarattya melletti Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-1976-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés elõtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. 1980-ban a leszerelés elõtt álló kiskatona, Sümegh József felakasztott holttestét egy kõszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Az ügyészség vizsgálata akkor is, majd tíz évvel késõbb is öngyilkosságnak minõsítette az esetet. A magyar állam mindig is saját tulajdonának tekintette a leletegyüttest, az 1990-es évek elején perbe is szállt a tulajdonjogért, azonban sikertelenül.

Baán László, a Szépmûvészeti Múzeum fõigazgatója 2013 decemberében írta alá a szerzõdést a magyar állam nevében, de a brit hatóságok csak 2014 márciusában adták ki a kiviteli engedélyt. Az igazgató elmondta, hogy Magyarország a teljes kincs tulajdonjogát továbbra is magának követeli. Mivel hamis okmányokkal került nyilvánosságra, a tulajdonjogát nem is lehetett volna megvenni. Az itthon lévõ négylábú állvány anyagvizsgálati összehasonlítása, a hazakerült darabokon feltehetõ mikroszkopikus talajmaradványokkal további bizonyítékot szolgáltathatnak a tárgyak megtalálási helyérõl. Baán szerint ekkor, ha léteznek a kincsnek további, lappangó darabjai, azok jelenlegi birtokosai valószínûleg jelentkeznek majd, hogy megállapodjanak a magyar kormánnyal.