Amilyenek voltak az édesanya szülései, olyanok lesznek a lányáé is. Ha az édesanya könnyen szült, a lánya is könnyen fog.

Elképzelhetõ, hogy egy nõ medencéje örökletesen jól illeszkedik a szüléshez, ám ez csak egy a sok tényezõ közül, amelyek befolyásolják, hogy egy szülés mennyire könnyû. Meghatározóbb például a magzat fekvése és mérete – és a mai újszülöttek átlagban nagyobbak, mint a korábbi generációk édesanyái által kihordott babák.

A második vagy harmadik gyermek születése már könnyebb lesz.

A legtöbb nõnél valóban jellemzõ, hogy az elsõ szülés a leghosszabb. Ám attól, hogy a második-harmadik szülés általában rövidebb, nem feltétlenül könnyebb is. Az, hogy mennyire nehéz egy szülés, függ a magzat már említett fekvésétõl, méreteitõl, valamint az anya általános egészségi állapotától. Mivel minden szülés egyedi, nem lehet kizárni azt sem, hogy a második-harmadik szülésnél lesz több komplikáció, és szükség lehet például császármetszésre.

Ilyen eset lehet például a téraránytalanság (a magzat nem fér ki, például túl nagy a feje), illetve a toxémia (terhességi mérgezés). Az orvos jellemzõen a császármetszést javasolja ikerterhesség, vagy medencevégû fekvés esetén is, vagy ha feltételezhetõ, hogy a kismamára a hosszas vajúdás veszélyes lehet (például ha szívbeteg).

A császármetszés szakmailag indokolt akkor is, ha az anya élete veszélyben van a szülés természetes úton történõ további folytatása esetén (például szívinfarktus, tüdõembólia esetén), vagy ha a magzat életét fenyegetõ esemény lép fel (a méhlepény idõ elõtti leválása, oxigénhiány, szívhangok rosszabbodása, súlyosbodó méhlepényelégtelenség).

Császármetszés után nincs lehetõség hüvelyi úton szülni.

A nõk 60-80 százaléka császármetszés után sikeresen szül hüvelyi úton. A császármetszés utáni hüvelyi szülés fõ veszélye a méh vágásából eredõ heg esetleges repedése a hosszas vajúdás következtében. A mai varróanyagok azonban annyira modernek, hogy a hegrepedés kockázata minimális. Fontos viszont, hogy a császármetszést követõ egy éven belül nem ajánlott a hüvelyi szülés, ekkor még ugyanis a heg sérülékenyebb.

A szülés beindítható fûszeres ételekkel, hosszú gyaloglással, vagy ricinusolajjal.

Ezen módszerek egyike sincs tudományosan alátámasztva. A fûszeres ételek és a ricinusolaj is az emésztést igazoltan serkenti, hiteles adatok azonban nem támasztják alá, hogy a szülést is beindítanák.

Tíz anya, tizenegy kisbaba, forgatás éjjel és nappal, vidéken és Budapesten, sima és császáros szülésnél, néha csöppet sem ideális vagy éppen a megszokottól eltérõ családi kapcsolatok között - amilyen a való élet. A kismamákat a várandósság utolsó heteiben, a szülõszobában, mûtõben és már a babával otthon is követték - ez a Jön a baba - Hadas Krisztával címû mûsor. Cukormáz nélkül, õszintén, a sztereotípiákat lebontva mutatja be Hadas Kriszta és Kéky Kira, hogy milyen a babavárás, a szülés, és hogyan telnek az elsõ napok otthon. A mûsor szeptember 20-tól látható a LifeNetwork-ön, a szülések addig is élõben követhetõk a mûsor blogján.

A szülés a magzatvíz elfolyásával kezdõdik.

Tévhit, hogy a leendõ anyuka pontosan érzékeli a szülés kezdetét. Olykor a méh összehúzódásai (kontrakciók) gyengén kezdõdnek, és akár napokig is eltartanak, mire érdemes bemenni a kórházba. Másodszorra-harmadszorra szülõk nõknél viszont elõfordulhat, hogy hirtelen centimétereket tágulnak anélkül, hogy észlelnék.

Ugyancsak gyakori tévhit, hogy a szülés a magzatvíz elfolyásával kezdõdik - sok nõ a méhösszehúzódások figyelése helyett a magzatvíz elfolyására vár. Pedig csak minden tizedik nõre jellemzõ, hogy a magzatburok méhösszehúzódások nélkül reped meg, a legtöbb nõnél a magzatvíz a szülés elsõ szakaszának vége felé folyik el. Ezért ahelyett, hogy a kismama a magzatvíz elfolyására várna, inkább a méhösszehúzódásokra koncentráljon, és ha azok között már csak 10 perces idõközök telnek el, érdemes elindulni a kórházba.

A szülés fájdalom és szenvedés.

Bár a „fájdalommal szülöd gyermeked” fenyegetés már a Bibliában is szerepel, valójában a legtöbb nõ nem szenvedésként emlékszik vissza szüléseire. Ennek oka, hogy a szülés az esetek többségében fokozatosan zajló folyamat. Elõször órákon át csak kis kontrakciók vannak, amelyek bár érezhetõek, különösen fájdalmasnak nem nevezhetõk. Ahogy telnek az órák, a méhösszehúzódásak egyre hosszabbak és egyre intenzívebbek – ez fájdalommal jár, de nem feltétlenül jelent szenvedést. A szülés legintenzívebb, legfájóbb kitolási szakasza pedig a legtöbb nõnél kifejezetten rövid.

Ha pedig valaki tudja magáról, hogy nehezen viseli a fájdalmat, érdemes elõre tájékozódnia a gyógyszer nélküli (pszichoprofilaxis, aktív szülés, TENS-elektrostimuláció, vízben vajúdás, hipnózis, akupunktúra) és a gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerekrõl (kábító fájdalomcsillapítók, lokális érzéstelenítés, epidurális érzéstelenítés).

Az epidurális érzéstelenítés lelassítja a szülést, növeli a császármetszés kockázatát, és káros az újszülöttre.

A legtöbb tévhit az epidurális érzéstelenítést (EDA) lengi körül, pedig nagyon hatékony, szinte teljes fájdalommentességet biztosít a szülés egész idejére, és ráadásul kevés anyai és magzati kockázattal kell számolni.

Epidurális érzéstelenítéskor a tût két csigolya között vezetik be ülõ vagy oldalfekvõ helyzetben. Ezután a tûn keresztül egy finom csövet juttatnak a gerincet borító zsák fölé, majd a tût kihúzzák. Az érzéstelenítõt ezután a katéteren keresztül szükség szerint adagolják. Többnyire infúzió bekötése is szükségessé válik. Jellemzõen ágyhoz kötöttséggel jár, de ma már szúrnak úgynevezett sétáló EDA-t is, ami mellett a kismama mozogni is képes. Sajnos, ez egyelõre kevés kórházban elterjedt, az EDA-val legtöbbször ágyban történik a vajúdás.

Az epidurális érzéstelenítéssel kapcsolatos leggyakoribb panasz a vizeletvisszatartási probléma, ugyanis ilyenkor a kismama gyakran azt sem érzi, hogy pisilnie kell. Ezen azonban egy vékony kis katéter segítségével könnyen és fájdalommentesen lehet segíteni. Mellékhatás lehet még a kitolási szak megnyúlása, a nyomási reflex csökkenése, de ezek a szülésvezetés módjának megváltoztatásával orvosolhatóak. Ritkán vérnyomásesés, remegés, zsibbadásérzés az alsó végtagon, átmeneti, foltos érzéskiesések, szédülés, hányinger, viszketés, hátfájás, szakszerûtlen beadásnál 36-48 óra múlva kínzó fejfájás is elõfordulhat.

Tévhit, hogy az epidurális érzéstelenítés szükségszerûen császármetszéshez vezet. Tény azonban, hogy jellemzõen azok a nõk kérik, akik nagyobb fájdalmat élnek meg, ami már önmagában jelezhet egy nehezebb lefolyású, hosszabb, esetleg császármetszéssel záruló szülést. A gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerek közül az epidurális érzéstelenítésnek van a legcsekélyebb hatása az újszülöttre, hiteles adatok nem támasztják alá, hogy az EDA-t kapó nõk babái lehangoltabbak és nehezebben szopnak.