A hencidai temetõ dombjáról egészen messze látni: szemben az Esztárra vezetõ út, a domb lábánál, meg egy kicsit odébb, jobb kéz felõl a cigánytelep. Hogy mekkora a kontraszt az 1300 lelkes Berettyó-menti település két része között, akkor érzi az ember igazán, ha mindkét helyen megfordult.

A falu bekötõútja mellett takaros falusi házak sorakoznak. Az egyik porta elõtt gumicsizmás, falevelet sepregetõ asszony társalog. Mikor odalépünk, s meghallja, hogy a közbiztonságról szeretnénk a véleményüket kérni, nyeregbe pattan, s elteker. Beszélgetõtársát is csak unszolás után sikerül szóra bírni. – Lehet, hogy valamivel kevesebb a lopás, mint korábban, de még mindig rossz a közbiztonság. Ha valamelyik házból kihalnak, másik éjszaka széthordanak belõle mindent. Elõfordult, hogy mire a tulajdonos estére hazaért, kibontották a cserépkályháját. Aprólékot, tyúkot, kacsát sem tarthatnak az idõsek, mert elviszik azokat – magyarázza a nõ.

Nagy Dórának kedvezõbbek a tapasztalatai. Csaknem vele együtt érkeztünk meg a fodrászüzletébe, õ akkor kezdte a napi munkáját.

Nagy Dóra szerint egy olyan helyen, mint Hencida, a közbiztonság a legfontosabb | Fotó: Matey István ©

– Korábban nem lehetett a biciklit lakat nélkül az utcán hagyni, mert elvitték. Mióta van egy jó körzeti megbízott rendõrünk és polgármesterünk, kevesebb a bûncselekmény. Egy olyan helyen, mint Hencida, ez a legfontosabb – így a 20 éves hajmester, aki nyáron nyitotta meg üzletét.
Kevesebb bûncselekmény

Szémán László (Jobbik) polgármester azt mondja, míg 2010-ben, a hivatalba lépése évében 142 bûncselekményrõl tettek bejelentést, 2013-ban hatvanról. Ez 60 százalékos csökkenés. Idén pedig július 4. óta nem történt vagyon elleni bûncselekmény – büszkélkedik.

Az októberben újraválasztott vezetõ ezt a rendõrség, a polgárõrség, a lakosság és az önkormányzat szoros együttmûködésén alapuló „hencidai modellnek” tudja be. Ha bárki gyanúsat észlel, azonnal jelentik. Ezen kívül rendeletekkel igyekeznek elejét venni a bûncselekményeknek. A legérdekesebb a nyomravezetõi díj, amelyet az kaphat meg, aki információval segíti elõ a tettenérést. Ez lopás esetén 5, betörésnél 25, rablásnál, illetve uzsoránál 50 ezer forint. – Ha a bûnözõk látják, hogy elment a rendõr, a mobiltelefonok világában rögtön szólnak az ismerõsnek. Azt azonban nem tudják, hogy az ablakon, vagy a kapu mögül nem látja-e valaki õket a kertek alatt. Unokatestvér és sógor is volt már feljelentõ – ismerteti Szémán, akitõl azt is megtudjuk, hogy például fa- és terménylopás miatt eddig 20-szor fizettek.
B13 – A bûnös negyed

Ismerik a feljelentésért járó összegeket a cigányok lakta Jókai utcán is. A telepet – A bûnös negyed címû film után – a helyiek, a romák is, B13-ként emlegetik. Odafelé romos, lepusztult házak mellett vezet az utunk. Némelyikbõl az ablak- és ajtókeret is hiányzik, de a kerítések sem úszták meg: a betonalapot szétverték, hogy az abban lévõ vashoz hozzáférjenek. Olyan épületet is láttunk, aminek nincs ajtaja, ennek ellenére lakják. Alighanem gyújtós lett belõle. A soron egy asszony kijelentette: ha elmondana mindent, amit tud, azzal az iskolába járó gyermekeit veszélyeztetné, ezért inkább hallgat.
A családapák börtönben

Odébb, az újságírók hírére a háziak kitódulnak otthonaikból. Férfi egy sincs köztük. Mint megtudom, mind az öt asszony férje, élettársa börtönbüntetését tölti. Rézmûves Melinda egy komfort nélküli, sarki házban él három gyermekével. Az építményben már akkor sem volt áram, amikor beköltöztek, a villanyt az elõzõ tulajdonos tartozása miatt kötötték ki. Az asszony 30 ezer forintot költ havonta gyertyákra. Éppen a boltból siet hazafelé, a kezében lévõ csomagolás talán virslit- vagy fõzõkolbászt rejt. Azt mondja, az élettársát azért ültették le, mert néhány szál gallyat lopott. Három és fél év múlva szabadul. Szavai szerint nem várja haza, ígéri, addigra „fog magának másik férfit”.

A kis házban egy szobát fûtenek, abban két kis ágy van. Az egyébként tiszta helyiség falára egy óriási sárkányt és rózsát festettek. Beszélgetésünk alatt többször is elmondja: semmi más vágya nincs, csak hogy áram legyen. De a 100 ezer forintot, amit követelnek tõle, nem tudja kifizetni. Nemrég vett tûzifát, az három hétig elég. Hogy utána mi lesz, nem tudja.

Így van ezzel Balogh Józsefné is. Az asszony, akinek már felnõtt gyerekei vannak, nem tudja, mennyit fognak fázni a télen. Ha kapnak szociális tüzelõt, akkor azzal tüzelnek, ha nem, lopni mennek. – Ami õszinte, az õszinte! Én nem tagadom – fogalmaz. Felháborítónak tartja viszont, hogy az õsszel a faluban levágott gallyakat nem vihették haza, sõt – állítják –, látták, amint elégették azokat. Amikor errõl kérdeztük a polgármestert, azt mondta, a javát az önkormányzati intézmények fûtésére fordítják, mert gázfûtés csak az óvodában van. A temetõnél zöld ágakat és jövéseket égettek. Igazságtalan lett volna, ha engedik azokat elvinni, mert akkor minden rászorulónak kellett volna járnia – magyarázta.

Amikor a cigány-magyar együttélésrõl kérdezem Baloghnét, azt feleli, hogy „amikor mi jók vagyunk hozzájuk, akkor jól megvagyunk”. Úgy érzi, mivel õ a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet tagja, elfogadják a magyarok. Az asszonyok azt mondják, itt mindenkinek van több-kevesebb tartozása. Az uzsora szó hallatán azonban láthatóan kínosan, mosolyogva néznek össze. Végül annyit elárulnak: 20 ezer forintra 10 ezer a havi kamat.

A beszélgetés végére kisebb vita kerekedik: az önkormányzattal együttmûködõk azt vetik társaik szemére, hogy ha nem lopnának, akkor számíthatnának a falu segítségére. Mivel nem jutnak dûlõre, mindenki elindul hazafelé. Rézmûves Melindának mennie kell az óvodába a gyerekekért. S még be is kell gyújtania. Egyelõre van mivel.