Az Oslói Egyetem informatikai szakemberei érdekes kutatásokat végeznek a robotika területén, ahol immár egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. Az eredményeket az évek folyamán három lépcsõben ismerhettük meg, a harmadik generációtól pedig azt remélik, hogy tökéletesítik a tanulási és az önjavítási képességeket, hogy ezen fejlesztések azután veszélyes szituációkban, illetve bolygónktól távol álljanak majd rendelkezésünkre.

Tíz évvel ezelõtt hallhattunk elõször a csapat munkájának eredményeirõl, akkor a Henriette névre keresztelt robot kapcsán. Ez az elsõ generációt képviselte, legfõbb feladata pedig az elõrejutás megtanulása volt, amit egy végtag elvesztése esetén meg kellett ismételnie, hogy a megmaradt lábakon haladjon tovább. Néhány évvel késõbb elkészült a második változat, amelyet szintén egy számítógépes szimuláció segítségével alakítottak ki, elõre meghatározva a végtagok számát, a programra bízva azok optimális hosszának és kialakításának meghatározását. Most elõálltak a harmadik generációval, itt már a szimuláció maga alakította ki az optimálisnak vélt formát, annak alapján, hogy a tervezõk milyen feladatokra és milyen körülmények között használnák fel a robotot.

Az eredmény egy háromlábú megoldás lett, amely saját magát húzva-vonva halad elõre, elõször a számítógépes szimuláción belül, ezt követõen pedig (a 3D-nyomtatók segítségével megszületõ fizikai test révén) valós körülmények között. Az új fejlesztés elõnye, hogy a program egyszerre több eltérõ változatot is kidolgozhat, azokat gyorsan kinyomtathatja, majd pedig összevetheti õket, kiválasztva a legjobbnak bizonyuló megoldásokat. Ez utóbbiak saját tapasztalataik révén visszajelzést küldhetnek a számítógépnek a kialakítást illetõen, legyen szó a végtagokról, magáról a dizájnról, de akár a felhasznált anyagokkal és komponensekkel kapcsolatban is, annak alapján, hogy a valós tesztek során milyen nehézségeket tapasztaltak a mozgás terén.

A számítógép ezt követõen elkészítheti a még optimálisabb robotokat, de akár az utólagos végtagpótlásról is gondoskodhat, amennyiben a rendelkezésre álló példányok megsérülnek – ezen végtagokat akár a helyszínen, egy napon belül pótolhatnák, folytatva a kijelölt küldetést. A készítõk azt remélik, hogy a jövõben veszélyes szituációkban, így például atomreaktorok vagy vulkánok belsejében, illetve akár távoli bolygók felszínén is segítségünkre lesznek ezen robotok, bár ehhez még komoly munkára és további évekre lesz szükség.

Jelen pillanatban korlátozó tényezõ a 3D-nyomtatók mérete és ára (az intézmény által használt példányok 15 és 110 millió forintos áron beszerezhetõk), a további tökéletesítés eredményeként ezek azonban a jövõben akár a robotokat is követhetnék, némiképp a Csillagkapu-sorozatból megismert Replikátorokat utánozva, helyben, azonnal állítva elõ az újabb példányokat, illetve kijavítva a sérült darabokat.