Hogyan szeretnénk meghalni? Hülye kérdés jól tudom, mert jobbára az a válasz, hogy sehogy.

De gondoljuk csak át, akarnánk örökké élni? Mit jelent ez?

Örökké élünk, persze hogy gazdagok lennénk. Lenne pénz, lenne fényûzés és lenne minden, kivéve állandó szerelmet, szeretetet és célt.

Szeretteinket egymás után temetnénk el, és nem lenne cél, amiért érdemes lenne élnünk. De emlékezz, meg sem tudunk halni, hisz örök életet választottunk.

Számomra ilyen megvilágításban már nem is olyan vonzó az örök élet. Hát akkor mi legyen? Ha már meg kell halni, miért ne gondolkoznánk el azon, hogy milyen lenne az ideális halál.

Van aki arra esküszik, hogy egy villámgyors baleset és vége is. Van aki pedig szép lassan nyugalmasan szeretne eltávozni.

Hát még középiskolában egy osztálytársam arra a kérdésre, hogy hogyan szeretne meghalni, hát elég érdekes választ adott. Nem részletezem, de a kérdést feltevõt nem kissé kiborította a válasz és fél órás igazgatói, majd pszichológiai beszélgetés várt a válaszoló srácra.

Én, ha szép halálra gondolok, akkor tudom mi az, amit nem akarnék és tudom mi az, amit akarnék.

Egyrészt nem akarnék egy szörnyû fehér és zöld fûtetlen kórházat, alulfizetett ápolókat és orvosokat, sírdogáló látogatókat és igénytelen lakótársakat.

Nem akarnék sötét, betegséget árasztó hálószobát ágyamon a halál megbízottjával. Nem akarnék temetést, ahol van, aki azért jön, mert szeret, de van aki azért, mert igazolást kap és ezáltal tud lógni a munkából. Bár ha ennyit segíthetek neki, ám legyen. Lógjon csak. Kár, hogy épp engem temetnek.
Ezeket mind nem akarom.

Mi az, amit akarnék, illetve el tudnám viselni? Gyönyörû óceán partot, lágy meleg szellõt, alkonyodó égboltot és látni, hogy a tenger és az ég csókot lop egymástól, belemerülni hol kezdõdik az egyik és hol végzõdik a másik. Látni a felhõket, ahogy kivétel nélkül mindegyik egy-egy jól felismerhetõ alakot mutat.

Ott szeretnék ülni és méregdrága koktélt inni. Íze, mint a saját szám íze szerint kevert drog. A halál ott ül és szintén az eget kémleli. Végre valaki stílusosan hal meg, így õ is kijöhet a partra, nem kell kórházban és betegágyon sorvadoznia.

Õ is látja, hogy az élet szép és a munkája nem is olyan szörnyû.

Ott ülnénk és én tudnám, hogy elbúcsúztam mindenkitõl, aki számított. Nem látnak meghalni és így mintha csak elutaztam volna. Egy nagyon szép és nagyon hosszú útra. Egy végleges útra.

Ez ám a szép halál. Csak ülök és álmosodom. Már nem az élet szörnyû velejárója a halál, hanem az én akaratom. Éltem és boldog voltam. Éltem és láttam mindent, amit látnom kellett és olyat is amit nem.

Ellenségeimnek megbocsájtok az utolsó pillanatban és minden jót kívánok nekik. Elalszom és remélem, megtudom a végigélt életem értelmét és rájövök, a halál csak valaminek a kezdete.

Szép, hosszú, boldog életet kívánok mindenkinek!