1890-ben jelent meg Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanár "A hasznos madarak védelmérõl" címû ismeretterjesztõ, szemléletformáló könyve Budapesten, amiben ez a felvilágosult gondolkodó a madarak téli etetésének lehetõségére és fontosságára is felhívta az olvasók, az ország lakosságának, különösképpen pedig a gazdálkodók figyelmét. Ezt követõen Herman Ottó (kinek halála 100. évfordulójára emlékezünk idén) az 1901-ben megjelent "A madarak hasznáról és káráról" címû mûvében már külön fejezetet szentelt a madáretetésnek.

Így kezdõdött az a ma is tartó, a lakosság egészét megszólító, a szó legnemesebb értelmében vett népnevelõ, országjobbító munkálkodás a XIX. század végén, a XX. század elején, melynek célja természeti kincseink megismertetése és közös megóvása volt. Nem véletlen tehát, hanem több mint száz év folyamatos környezeti nevelési munkájának köszönhetõ, hogy õsszel szinte automatikusan nyúlunk a madáreleségért az üzletek polcain, helyezzük ki és töltjük fel a gyerekekkel közösen eleséggel az etetõket!

Ezt a munkát folytatja az idén 40 éves Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) is, melynek 2002-ben indított lakossági Madárbarát kert programjának (aminek mára több mint 5500 regisztrált tagja van országszerte) egyik központi elemét is a téli madáretetés képezi.

Mire vágynak a kertünkbe tévedõ, esetleg rendszeresen oda járó madárkáink?
Olajos magvak

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemû magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerûbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csõre ugyanis nem elég erõs az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekbõl kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredõ gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.
Állati zsiradék

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetõanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifõzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplõ cinkegolyó.

Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etetõ sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Alma

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsõsorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetõleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követõen is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevõ, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelõ madaraknak, például a barátposzátának is.
Mivel ne etessünk?

Soha ne adjunk az énekesmadaraknak az etetõben kenyeret, kenyérmorzsát, mert ez több napig, hétig is itt maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják.

Ugyanakkor a friss, azonnal elfogyasztott kenyérmorzsa - mivel ez még nem erjedt, nem penészes - például a buszmegálló verebeinek adva vagy a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára nem ártalmas.