– Az éghajlat egyik alapjellegzetessége a folyamatos változás. A Kárpát-medencének a jelenleginél voltak melegebb és hidegebb, valamint nedvesebb és szárazabb idõszakai is. Ám ami tény: most is egy jégkorszakban vagyunk, mégpedig, két eljegesedés közötti idõszakban – jelenti ki Szegedi Sándor, a Debreceni Egyetem Meteorológiai tanszékének vezetõje. – A Föld elmúlt egymilliárd évének mindössze 10 százalékában volt jég legalább az egyik póluson. Most mindkettõn jég van. Ráadásul körülbelül 6-8 ezer évvel ezelõtt már túljutottunk a két jeges korszak közötti legmelegebb idõszakon. Azóta körülbelül 2 fokkal csökkent térségünk éves átlag hõmérséklete.
Fagyos napok száma Debrecenben 1901 és 2000 között | Grafika: ÉKN, forrás: OMSZ ©

Tehát a természetes tendencia a lassú hûlés lenne. Az ember viszont belenyúlt ebbe a rendszerbe, mégpedig fõleg az üvegházhatású gázok légkörbe bocsátásával. Ezzel a természetes tendencia az ellenkezõjére fordult. Jelenleg az antropogén hatások miatt melegszik a Föld légköre.
Akár Szicíliában

Hogy mennyire? Az térségenként eltérõ. Az 1 fokos átlagnál országunk északkeleti része például jobban melegszik. Itt 1901 és 2010 között 1,6 fokkal emelkedett az évi középhõmérséklet.
Debrecen évi középhõmérséklete 1901 és 2000 között | Grafika: ÉKN, forrás: OMSZ ©

Mi lesz ennek az következménye? Az egyelõre még kérdéses. Jelenlegi tudásunk nem teszi lehetõvé, hogy megbízható pontossággal megmondjuk a végeredményt. A változás iránya azonban egyértelmû, az üteme pedig mind inkább gyorsuló – mutatják az idõjárási adatok. 1901 és 1980 között körülbelül a melegedés fele jött össze, míg 1981 és 2010 között a másik fele.

– Térségünkben az éven belüli melegedés sem egységes – folytatja a tanszékvezetõ. – Tavasszal, de fõleg nyáron, kiugróan nagyarányú. Az utóbbi 30 évben gyakoriak a hosszantartó hõhullámok, a napi maximum hõmérsékletek is egészen extrém értékek felé mennek el. 2000 és 2010 között például kétszer dõlt meg az országos hõmérsékleti abszolút melegrekord. Most 41,9 foknál tartunk, ami normális például Dél-Görögországban vagy Szicíliában. Tavaszi változás a lassan rendszeressé váló májusi hõség, illetve az, hogy mind kevesebb a márciusi, áprilisi fagy. A téli félévben viszont csak kissé mutatható ki a melegedés. Õsszel szinte egyáltalán nem, télen is csak kis mértékben. Ez is inkább a napi, havi minimum értékekben érzékelhetõ. Olyannyira, hogy például decemberben kevesebb az olyan nap, amikor fagypont alá hûl a hõmérséklet.
Zivatarok és jégesõk

A hõmérsékletnél sokkal nagyobb változékonyságot mutat a csapadék mennyisége.
Debrecen évi csapadékmennyisége 1901 és 2000 között | Grafika: ÉKN, forrás: OMSZ ©

Országunkban összességében évente mintegy 10 százalékkal kevesebb hullik. A Dunántúlon sokkal kevesebb, a Duna-Tisza közén változatlan, míg a Tiszántúlon nõtt a csapadék mennyisége. Ez a növekedés azonban az utóbbi néhány év eredménye, egyébként mi is a változatlan kategóriában lennénk – fejti ki Szegedi Sándor, hozzátéve, hogy a téli csapadék kevesebb – így a havazás is –, a nyári viszont jelentõsebben több. Ráadásul nem a jól hasznosuló, több órás csendes esõ hullik, hanem inkább zápor-jellegû. Kis területen akár hatalmas mennyiség is eshet rövid idõ alatt, és akár jéggel is.