Hazafelé ballagunk a faluból a vasúti sínek mentén a Balaton déli partján fekvõ nyaralónkba, amikor vörös villanásra figyelünk fel. Egy kifejlett vörös róka baktat különösebb sietség nélkül a sínek túloldalán. Ez egyáltalán nem ritka jelenség, mondta Heltai Miklós, a Szent István Egyetem docense, a VadVilág Megõrzési Intézet igazgatóhelyettese az Origónak. A róka rendkívül jól alkalmazkodó faj, és egyre gyakrabban bukkan fel az emberek közelében, ahol a kirakott szemetes zacskókban kutatva sok csemegét talál.

A vörös róka (Vulpes vulpes) a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó. Az Északi-sarkkörtõl kezdve egészen a mediterrán vidékekig megtalálható. A déli féltekén nem õshonos, de Ausztráliába betelepítették a nyulak ellen. Kiválóan meghonosodott, de sajnos nagyobb veszélyt jelent a könnyebb zsákmányt jelentõ õshonos erszényesekre, mint a nyulakra.
A róka Magyarországon

A róka Magyarországon mindenütt elõfordul, és egyedszáma egyre gyarapszik. Míg az 1980-as években a becslések szerint 1000 hektáron 4-5 róka élt, addig mostanra ez a szám 8-10, sõt egyes becslések szerint 12-13 egyedre emelkedett, mondta Heltai Miklós. Ennek több oka is van.

A fõ ok az állatok kiemelkedõen jó alkalmazkodóképessége. Az 1980-as évek óta nem történtek nagyobb természetátalakítások Magyarországon, és a rókák azóta könnyedén tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez. Az eltûnõ természetes élõhelyeikrõl behúzódtak a mezõgazdasági területekre és az emberi települések közvetlen környezetébe. Elõsegítette gyarapodását az is, hogy az utóbbi években - jórészt anyagi okok miatt - kevesebb vegyszert használnak a mezõgazdaságban, ami miatt elszaporodtak a pockok és más rágcsálók, a róka fõ táplálékai.
Egész évben vadászható

A róka dúvadnak minõsül, ezért egész évben vadászható. Prémje télen a legértékesebb, de az utóbbi idõk szõrmeellenes kampányai miatt a rókákra nehezedõ vadászati nyomás csökkent. Hozzájárult ehhez, hogy az orális immunizálás elterjedése óta a veszettség miatt sem kell hajtóvadászatot rendezni a rókák ellen.

Ennek ellenére az éves terítéken meglátszik a rókaállomány szaporodása. Míg az 1970-es években évi 30 000 rókát lõttek ki a vadászok, ez a szám 2013-ra - nagyjából azonos intenzitású vadászat mellett - 70 000-re emelkedett.
Veszettség

Bár a róka alkalmanként kárt okozhat a háztáji gazdaságokban, illetve a vadállományban, mégsem ez a legnagyobb gond vele, hanem a veszettség. Sajnos a róka könnyen elkapja a veszettséget és utána más állatokat (például kutyákat, macskákat) is megfertõzhet.

Szerencsére ma már ritkának számít itthon a veszettség. Ez a rókák hatékony immunizálásának köszönhetõ. A vakcinázásukat 1992-ben kezdték meg a nyugati határszélen, és  2000-ig a Dunántúlon jutatták ki repülõbõl vagy kézzel a csalikat. Ezt követte a Duna-Tisza köze, 2004-2007 között pedig az ország teljes területén folyt a vakcinázás. Ma már csak a déli és keleti határvonalon védekeznek, részben anyagi okokból (a vakcinázást jelentõs uniós támogatással végzik), részben pedig azért, mert jelenleg ez a legveszélyeztetettebb terület. Évente kétszer, tavasszal és õsszel a határtól egy 50 kilométeres sávban szórják a csaliba csomagolt vakcinát.

Tavaly az Origo is beszámolt arról, hogy újra felütötte a fejét a veszettség a rókák között. Szerencsére a járványt idejében sikerült megfékezni, és Heltai Miklós elmondta, hogy tudomása szerint 2014-ben nem fordult elõ egy eset sem.

A cikk megjelenése után azonban a NÉBIH Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóságától a következõ pontosítást kaptuk: 2014-ben 23 esetben mutattak ki veszettség vírussal való fertõzöttséget. Ebbõl 20 róka, 1 õz, 1 kecske és 1 kutya volt. Az esetek Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyében fordultak elõ.

Nagy elõrelépést jelentene a veszettség elleni küzdelemben, ha mindegyik szomszédos országban (elsõsorban Romániában és Ukrajnában) is sikerülne felszámolni a rókák veszettségét, mert a szórványos hazai fertõzéseket a határon túlról érkezõ, nem immunizált, beteg állatok okozzák.