Gondolom, senkinek sem kell elmondani, hogy mivel is kezdõdik egy ilyen „szertartás”. Természetesen az erõgyûjtéssel…amit már a bejáratnál megkaptak a vendégek a belépõjegy mellé, finom házi pálinka formájában. Persze a kicsikre is gondoltak, és õket fincsi forró teával vendégelték meg. A hangulat már kora reggel a tetõfokára hágott, és elkezdõdött a disznóvágás. Ezt a procedúrát kicsik és nagyok egyaránt nagy érdeklõdéssel figyelték, mert valljuk be azért vannak, akik nem ismerik a hagyományos disznótor rituáléját. A disznóvágást mindenki élvezte, kivéve az a szegény mangalica.

Ez a legtöbb embert megmozgató közösségi esemény, mint mindig most is fantasztikus hangulatban zajlott, ugyanis a talpalávalót a Pergõ zenekar biztosította. A családok a hideg ellenére nagyon jól érezték magukat. De miért ne tették volna? Hiszen a gyerekek számára az istállóban kézmûves foglalkozást tartottak, míg a szülõk ismerõsökkel, szomszédokkal beszélgettek, szórakoztak, illetve megtekinthették annak a 14 bátor csapatnak a munkáját, akik részt vettek a fõzõversenyen. Természetesen nagyon finom ételek készültek, disznótoros, hurka, kolbász, hagymás vér, és még sok más finomság, alig tudta az ember mit is válasszon. Ezek mellett kóstolójegy ellenében mennyei ízû süteményeket lehetett nasizni, amit nem lehet ám megkapni a cukrászdában, mert ezek amolyan „nagyi féle” receptek alapján készültek. De ki ne tudná, hogy mi a különbség egy bolti és egy házi süti között. Aki ott volt, az mindenképpen.

Ami még fontos, hogy emberbarát árakkal lehetett találkozni, ami nem utolsó szempont egy hétvégi rendezvénynél, ahol a család aparaja-nagyja percrõl-percre mást kíván meg. Mindenhol lehetett kóstolgatni, iszogatni, mulatozni, táncolni, és mire van szüksége az embernek hétvégén, ha nem arra, hogy a jó friss levegõn, jó társaságban, jó hangulatban kiengedje a hétköznapok fáradt gõzét. Aki errõl lemaradt jövõre idõben lesse a naptárat.