Négy éve különös kõdarabot találtak a marokkói sivatagban. A sötét színû, kicsit több mint harmic dekás kõrõl hamar kiderült, hogy földön kívüli eredetû, késõbb pedig összetétele alapján arra is rájöttek, hogy a Marsról származik. Rádaásul nem is tipikus marsi meteorit, ugyanis a százegynéhány ismert ilyen kõdarab többsége három jól elkülöníthetõ kõzettípusba (shergottit, nakhlit és chassignit) sorolható, míg az NWA 7034, avagy Fekete szépség - merthogy meteoritunknak ezt a csodás nevet adták - breccsa, azaz különféle kõzettípusokból összecementálódott kõzet.

A geológusok számára ez azért volt különösen érdekes, mert míg a többi marsi meteorit friss vulkanikus eredettel rendelkezett, e meteorit összetevõi között a marsjárók által felfedezett üledékes kõzetet is találtak - illetve, hogy pontosabban fogalmazzunk: a kõzet kémiai összetétele megegyezett a marsjáró mintáinál tapasztaltakkal.
Mintha a Marson járnánk

A Brown Egyetem és az Új-mexikói Egyetem kutatói hiperspektrális - azaz az elektromágneses sugárzási spektrum több területére kiterjedõ - mérésekkel vizsgálták a meteorit kõzetét, és arra jutottak, hogy a kõzetminta különféle hullámhosszokon mért átlagos jellemzõi megfelelnek azoknak a spektrális adatoknak, amelyeket a Mars sötét síkságain mûholdas felvételekkel kaptak.

A Mars színét meghatározó porréteg meglehetõsen vékony - a legvastagabb helyen is mindössze nagyjából két métert vastagon fedi az alatta fekvõ kõzetet. A sötét síkságokon ez a portakaró hiányzik, így amit a mûholdak látnak, az maga a fedetlen Mars-kéreg. A spektrális egyezés pedig arra utal, hogy a meteorit szerencsés megtalálói ennek a kéregnek egy darabkáját tarthatták kezükben a napégette marokkói homokon.

Ezzel megoldódott egy kínzó rejtély, mely mindeddig izgatta a Mars geológiájával foglalkozó kutatókat, akik sehogy sem tudták összebékíteni az eddig a Földön talált marsi meteoritok spektrális jellemzõit azzal, amit a mûholdakról a bolygón láttak. Ugyanakkor logikusnak is tûnik, hogy a kérget alkotó kõzet a meteorithoz hasonló breccsa, hiszen a bolygón több mint 400 000 egykilométeresnél nagyobb átmérõjû becsapódási kráter látható, márpedig a meteorbecsapódások nyomán éppen így “keverednek” a már megszilárdult kéreg kõzetei.