Nemrégiben attól volt hangos a média, hogy egy budapesti kórház pszichiátriájának folyosóján a markos betegszállítók egyszerûen megrugdostak egy idõs férfi beteget, akit a mentõk fejsérüléssel szállítottak a kórházba. Az esetrõl több, mobilos felvétel is készült, ettõl függetlenül az elkövetõk természetesen mindent tagadtak, annak ellenére, hogy a verés nyomai látszottak a férfi arcán, aki ezután nem akart egy percig sem a kórházban maradni. Ekkor aláírattak vele egy papírt, miszerint saját felelõsségére távozik, majd két biztonsági õr a földön húzva kidobta az utcára.

Ehhez képest a pár napja, egyik vidéki kórházunkban történt eset akár „humánusnak” is mondható, ott ugyanis nem élõ embert bántalmaztak, „csupán” egy halottat ejtettek le az ittas betegszállítók úgy, hogy az elhunyt több helyen komolyan megsérült. Ha morbid akarnék lenni, azt mondanám, neki már sajnos úgyis mindegy volt, ám annak tudatában sem mondom ezt, hogy értesülések szerint elõtte egy élõ embert akartak kicibálni az ágyából, ugyanis eltévesztették a „házszámot” az igen illuminált állapotban dolgozó betegszállítók.

Természetesen a fentiek kirívó esetek, és ahogy mondani szokták, „csak az nem téved, aki nem dolgozik”, azért elgondolkodtató, hogy az utóbbi idõben nem csupán az agresszív betegek támadnak mentõápolókra, vagy orvosokra, hanem már a kórházi szállítók és biztonsági õrök is veszélyesek lehetnek. És ezt a jelenséget már nem lehet az egészségügyben dolgozók alulfizetettségével magyarázni. Vagy mégis…?