Kollégánknak szörnyû napja volt. Szülei egész gyerekkorában azzal riogatták, hogy fejjel lefelé lógva nem szabad beszélnie, különben elszakadnak a hangszálai, majd nemrég – immár gyakorló apukaként –  ismét szóba került a probléma gyereknevelés közben, ezért rákeresett a neten a kérdéskörre, ám letaglózva tapasztalta, hogy semmilyen találat nincs a kérdéskörre. Be kellett látnia: átverték.

Ne vicceljük ezt el! Én egy ötéves gyerek õszinteségével mondtam a páromnak, hogy jó lenne, ha visszafordítaná a gyereket, nehogy elszakadjon a hangszála. Azóta itt ülök teljesen megsemmisülve

– írta.

Fotó: Science Society Picture Librar

Természetesen nem ez az egyetlen fals információ, amit anyukák és apukák ezrei táplálnak a csemetéikbe. Az egyik leggyakoribb ilyen bölcselet, amit bizonyára mindannyian jól ismerünk, például úgy szól:

Edd meg a répát, attól tanulsz majd meg fütyülni!

A sárgarépának természetesen semmi köze a fütyüléshez, legalábbis nem született még egyetlen olyan tanulmány sem, amely összefüggést sejtetne a fütyülési képesség és a sárgarépa-fogyasztás gyakorisága között. Vannak viszont olyanok, akik szerint a fütyülés ebben az esetben inkább a pisilésre utal, nagyjából a következõ logika mentén:

Ennek hátterében bizonyára a pajzán népi kultúra áll, amely szemfülesen felismerte, hogy a fafurulya és a hozzá hasonló hangszerek az erektáló péniszre emlékeztetnek.

A szerv nemi, és nem vizelési funkciójára utal az is, mikor a gyereknek azt mondják: sok répát kell ennie, hogy jól tudjon fütyülni. Természetesen a répa is formájának köszönhetõen kerül a képbe

– írta idén a Nyest is, de azt is hozzáteszik, hogy sehol sem találtak olyan adatot, amely a fütyüligét összekötné a vizeléssel. (Nekem gyerekként egyébként azt is beadták, hogy ne higgyek a répás mendemondáknak, amikor úgyis a görögdinnyétõl fogok megtanulni fütyülni.)

Fotó: Ute Grabowsky

Ami viszont nálunk, magyaroknál a fütyülés, az a briteknek és az amerikaiaknak az éjjellátás, az angolszász nyelvterületeken élõk ugyanis úgy tartják, hogy aki sok répát eszik, az jól lát majd a sötétben. Az elméletet az magyarázza, hogy a sárgarépa színét adó karotin az A-vitamin elõvitaminja, ami köztudottan jó hatással van a látásra.

A téves hiedelem a második világháború idejéhez kötõdik, amikor a brit királyi légierõ új radarrendszert fejlesztett ki, amit titokban szerettek volna tartani, ezért azzal magyarázták az éjszakánként cirkáló náci repülõk tömeges hatástalanítását, hogy pilótáik rengeteg sárgarépát fogyasztanak.

A dezinformáció szülte szóbeszéd annyira meggyökeresedett, hogy azóta tévhitként tartja magát Nagy-Britanniában. Egy MTI által idézett, 2006-os felmérés alapján a brit felnõttek 89 százalékát hitegették hasonló tévhitekkel gyermekként, és 83 százalékuk tovább is adta ezeket. Az ötös toplistán a fogtündér, a hajgöndörítõ kenyérhéj mellett a látásjavító répa is az élmezõnyben szerepel

– írja az Urban Legends.

A vaksötétben tehát nem fogunk jobban látni tõle, de azért megéri a továbbiakban is sárgarépát rágcsálni, hiszen tényleg sok A-vitamint tartalmaz, aminek számos kedvezõ hatása van. Túlzásba viszont ne essünk, mert az A-vitamin túladagolása rendkívül veszélyes: a hányás, a hasmenés, a fejfájás és a homályos látás mellett akár halált is okozhat. Ez akkor derült ki, amikor néhány sarkkutató a jegesmedvék májával lakott jól, ami igen nagy mennyiségben tartalmaz A-vitamint.

Egyéb táplálkozási szokások

"Ne igyál annyit, mert béka nõ a hasadba!" – mondogatták a szüleink, és egyrészt igazuk volt, hiszen a túlhidratáltságba, más néven vízmérgezésbe, akár bele is halhatunk (ilyenkor felhígulnak a tápanyagok, és már nem tudják ellátni a feladatukat a szervezetben), másrészt viszont tévedtek, hiszen akármennyi vizet is fogyasztunk, bélrendszerünk sosem fog életet adni egyetlen békának sem. Folyadékra viszont szükségünk van, különösen ekkora hõségben, úgyhogy igyunk rendszeresen!

Fotó: Heritage Images / Europress / Getty

Bizonyára sokunkat figyelmeztették arra is, hogy ne nyelje le a meggymagot, mert meggyfa nõ a hasába. Sõt, akik igazán meg akarták ijeszteni a gyerekeket, azok még azt is hozzátették, hogy:

a törzse kibújik a szádból, a füledbõl meg az ágai hajtanak ki!

Teljes rémálom, pláne egy gyerek számára. A szóbeszéd még a Fecsegõ tipegõk címû rajzfilmsorozat készítõit is megihlette, igaz õket nem a meggy, hanem a dinnye magja inspirálta, amit a mindig félõs Chuckie nyelt le véletlenül az egyik epizódban. A picik a baleset után összezsugorítják magukat, majd magfelderítõ expedícióra indulnak Chuckie bélrendszerébe, a gonosz Angelica azonban még locsolókannát és növénytápot is visz magával az útra, hiszen arra pályázik, hogy a dinnye belülrõl szaggassa szét az egyébként is halálosan parás kisfiút. A kalandok végére kiderül, hogy Chuckie csak álmodta az egészet, az ominózus dinnyemagot pedig jóízûen büfögi fel.

És ha már a nyelésnél tartunk: a rágóval is vigyázzunk, mert ha esetleg leszalad a torkunkon, összetapasztja a beleink! Legalábbis ezzel riogattak bennünket. A túlzásba vitt rágózás idén egy 19 éves lány életét követelte: a boncolás során Samantha Jenkins gyomrában több rágógumiból álló csomót is találtak, halálát mégsem pontosan ezek, hanem a krónikus ásványianyag-hiány okozta. A patológus azt mondta, hogy a létfontosságú só, kalcium és magnézium felszívódását a lány gyomrában lévõ akadályok, valamint a rágóban lévõ édesítõszerek hashajtó hatása együttesen akadályozta, ami miatt az agya megduzzadt, majd meghalt. A belei viszont nem ragadtak össze.

Nevelés mesterfokon

A felnõttek olykor egészen röhejes indokokkal magyarázzák tiltásaikat. Például mekkora égbekiáltó ökörség már azt mondani egy gyereknek, hogy

Ne mutogass, mert rászoksz a lopásra!

De most komolyan: ismer bárki is olyat, akit a különbözõ kézmozdulatai és gesztikulációi tettek volna bolti szarkává?!

Fotó: Print Collector / Europress / Getty

Szerencsére nem csak az én csõrömet bökte ez a böszmeség, így a Mindenki egyéniség, én nem!nevû mikroblog gazdája is kifakadt:

Függetlenül attól, hogy ez mekkora baromság, mostanság olyanokkal csapom el az idõt (és az ismeretséget), hogy összeszorított fogakkal, szigorúan rászólok emberekre, gyerekekre, öregekre:

Ne mosolyogj, mert rászoksz a lopásra! vagy Ne integess, mert rászoksz a lopásra!, esetleg Ne csókolózz, mert rászoksz a lopásra ésatöbbi.

De kezdek kifogyni. Senki nem csinál semmit.

Ugyanígy sokunkat vegzálták azzal, hogy ne játsszon a tûzzel, különben bepisil. Ennek fõleg a vén banyák voltak a mesterei, és több olyan esetrõl is hallottam, amikor végül nekik lett igazuk. Ennek ellenére magával a tûzzel való játszadozás nem vezet vizelettartási gondokhoz, állítólag csupán arról van szó, hogy amikor hátrébb állunk a tûztõl, kicsiny, felhevült testünk vizelési ingerrel reagál a hõmérséklet-különbségre.

És ha már a nemi szervek közelében járunk: a legrosszabb szentfazekak arról is szívesen papoltak, hogy ha magunkhoz nyúlunk, megvakulunk. Abba persze valószínûleg nem gondoltak bele, mit szól ehhez az a 285 millió látássérült, aki a Földön él. Közülük 39 millió teljesen vak, 246 millió pedig gyengénlátó.

De ezek az álszent erkölcscsõszök nemcsak a látás romlását kötötték az önkielégítéshez, hanem a meddõséget, vagy a hirtelen szõrösödni kezdõ tenyeret, a lerohadó nemi szervekrõl nem is beszélve. Sõt, a történelem olyan 18. századi esetrõl is tud, amely során 22 férfit ítéltek csoportos maszturbáció vétke miatt kötél általi halálra. A valóság ezzel szemben az, hogy a maszturbálás oldja a stresszt, jobban alszunk, illetve kevesebbet forgolódunk tõle, természetes fájdalomcsillapító, és a férfiak esetében csökkenti a prosztatarák kockázatát is.

Szinte határtalan egyébként, hogy a szülõi-nevelõi fantázia mennyi õrült elméletet képes szülni. Olvastunk olyat is, aki azt adta be a gyerekének, hogy:

A Lánchidat éjszakára betolják az Alagútba. Nem, nem hazudok, tényleg meg lehet csinálni. Ha nagyobb leszel, egyik éjszaka megnézzük.

Ám nem csak nálunk megy ez, például az amerikai sajtóban is egészen röhejes példákat lehet olvasni. Néhányat idézünk is:

• "A lakótársam egy farmon nõtt fel, és a szülei azt mondták neki, hogy a tévé csak akkor mûködik, amikor esik az esõ."
• "Az anyukám azt mondta a tesómnak és nekem, hogy a hûtõnk mögött egy pingvin lakik, és ha túl sokáig tartjuk nyitva a hûtõajtót, akkor a pingvin mérges lesz, elõjön, és összecsipked minket."
• "A szüleim azt hazudták, hogy amikor a jégkrémes kocsi zenéje szól, az azt jelenti, hogy elfogyott a jégkrém."
• "Amikor a kislányaim kicsik voltak, azt mondtam nekik, hogy ha egyszerre büfögnek, pukiznak és tüsszentenek, akkor kifordul a testük."
• "Apukám egyszer elütött egy mókust, és a húgom persze azonnal sírni kezdett, de apa azzal nyugtatta meg, hogy a mókus rákos volt, és most csak véget vetettünk a szenvedéseinek."
• "Anyukám mindig azt mondta, amikor beléptünk egy üzletbe: minden egyes alkalommal, amikor hozzáérsz valamihez, valahol a világon meghal egy kiscica."
• "Mikor pici voltam, apukám azt mondta, hogy mi, emberek minden hónapban csak 10 ezer szót használhatunk, és ha meghaladjuk ezt a limitet, akkor képtelenek leszünk beszélni egészen a következõ hónapig."
• "A nagyim egyszer azt mondta, hogy ha megszagoljuk egymás pukiját, akkor erõsebbek leszünk. Neki a valaha volt legviccesebb, nekünk a valaha volt legrosszabb karácsonyunk lett belõle."

És akkor még nem is beszéltünk az olyan gyermekijesztõkrõl, mint a vasorrú bába (egyes helyeken: vasfogú bába), valamint annak férfi megfelelõje, a rézfaszú bagoly – utóbbit a kultikusSpatzen Jodler Sextett is megénekelte.

Fotó: Europress / Getty

Ezek, valamint a hozzájuk hasonló rémlények, szintén azt a célt szolgálták, hogy befogják velük a gyerekek száját. Hiszen aki nem viselkedik jól, azt majd jól elviszi valamelyik, esetleg ezek egyik variánsa, például a zsákos ember, a török, a tatár, a mókár, a mumus, a kókó (bácsi) vagy a vasas cigányasszony. Sõt, Balázs Géza gyermekijesztõkrõl szóló írásában még meredekebb példákat is említ: Kun Bélát, zsákos zsidót, aranyfaszú sast és kezetlen, lábatlan Jankót.

A megijesztésben, az ijesztegetésben erõ, hatalom van. Aki mást sikeresen megijeszt, abban félelmet kelt, egyúttal annak fölébe kerül.  (...) A szavakkal való ijesztegetés a szavak erejének, hatásának (perlokúciójának) a bizonyítéka

– magyarázza a nyelvész, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a rémisztgetések bizonyos esetekben akár traumát is okozhatnak a gyerekek számára.

Hát ennyit a gyermekkorunkat megkeserítõ, galád felnõttekrõl, akik valószínûleg bele sem gondoltak, mennyi sebet okozhatnak az idióta tréfálkozásaikkal, és ahelyett hogy megmondták volna a tutit, inkább mindenféle válogatott ostobaságokkal vezettek meg bennünket. És amikor a bandzsítottunk vagy egyéb hülye pofákat vágtunk, akkor sem maradtunk úgy, hiába figyelmeztettek erre minket.