Az amúgy is zsarnok fõnököd épp most pucolta fényesre az iroda padlózatát a saját önbecsüléseddel miközben bejelentette azt, amit már hónapok óta lehetett tudni?

A Titanichoz-tragédiájához hasonlított téged, mint munkaerõt?
Vagy egyszerûen csak pályakezdõ vagy?
Itt az idõ, hogy megváltsd a világot?
Esetleg pont Te voltál az, aki a középsõújával integetve a fõnököd különbözõ testrészeit dicsérve rokonságának több tagjára is nagy hangsúlyt fektetve, mondtál fel?

Akkor itt az ideje, hogy szabad légy és szárnyalj.

Úgy cirka 50km/h-ás sebességgel. Ugyan is ennyivel repeszt nagyjából az a villamos, ami a hülye fejedet viszi, mert te másképp süvíteni sajnos nem fogsz..
Sõt ez is csak csökkenni fog egy idõ után.

Az amcsi filmek csak ontják magukból az ilyen és ehhez hasonló sztorikat, amikor a hõs végre fellélegezhet és mosolyogva a naplementébe belebámulva, csorgó nyállal izgatottan várja az új szabad életet, az önmegvalósítást és a világkörüli utat, amit a végkielégítésébõl simán kiperkál.

Az elsõ 1-2 hétben tényleg csak vigyorogsz az óvodásokéhoz hasonló csodálkozó ábrázatoddal, kipihent vagy, nem stresszelsz, van idõd olyan dolgokra is, amiket már rég meg szerettél volna csinálni.

Aztán ahogy szépen múlik, az idõ úgy változnak a dolgok. Már minden kedves cimborát, létezõ rokont és ellenséget meglátogattál oda-vissza többször is. Bebizonyítottad magadnak, hogy még mindig Te vagy a falu bikája és még mindig meg tudod döngetni a fél várost.
Majd.. az egész életed egy zuhanórepülésbe kezd. Reggel 9 helyett már örülsz, ha délután 2-kor ráveszed magad, hogy ki kellj az ágyból, végül 4-5 hét Hawaii után eljön az idõ, hogy elkezd keresni az új jövõbeli rabszolgahajcsárodat, aki fizetésnek nem nevezhetõ zsebpénzzel szúrja ki a szemed.

Az elsõ pár percben még izgatott vagy és soha nem hitted volna, de már hiányzik az adófizetõ robot szerep. Igen öcsém, végre vissza a nyeregbe..
Gondolnád.
Majd megnyitod az elsõ állásokkal foglalkozó weboldalt és csak nézel, mint koboldmaki fakitermeléskor.

• A diplomád már rég nem piacképes
• Nevetségesen magas elvárások
• Zsebpénznek már aligha nevezhetõ fizetések
• A napi 8 órás munka lassan kihalófélben a 12 az új trend
• A 4 év tapasztalatoddal csak simán képen röhögnek,
• És sajnos a tárgyalóképes angol nyelvtudásod is már csak annyit ér, mint a magyar: Alap, hogy van.

De nem csüggedünk, nyavalygó óvodások még nem oldották meg az élet nagy gondjait. Egy elegáns, de mégis brutálisan durva turbó az önéletrajzon egy új kép és egy új személyiség.
Diploma? Az mi? Soha nem is volt.
A munka a véredben van, kinek kell napfény, friss levegõ és emberek? Egyedülállóként akarsz elpatkolni, akit az irodai székével együtt temetnek el.
8 óra? 12? Miért csak annyi, ha az ember napi húszat is tud.
Még csak 28 vagy, de már 40 éves tapasztalattal rendelkezel, közben pedig 5 új nyelvet tanultál meg 3 perc alatt..
Legalább is ennyi idõbe telt, míg ezt a Word segítségével beleírtad a CV-be.

Az egész várost bombázod, az önéletrajzoddal majd vársz. A Facebook helyett már a Gmail a legújabb barátod. Az f5 gomb olvad az újad alatt, ahogy frissíted a böngészõdet, közben kaméleon módjára az egyik szemed a telefonon, hogy mikor jön végre az a bizonyos hívás az egyik jólmenõ cégtõl.

Telnek, múlnak a hetek, hónapok, de még mindig semmi.
Állásinterjúról állásinterjúra vándorolsz, az önbecsülésed valahol a retyóban a tisztítószerek mögött.

Az önéletrajzod szerint már 10 nyelven beszélsz, fizetést sem kérsz már csak szárazkenyeret és egy kis tiszta vizet, Bill Gates a keresztapád és a NASA, Mars programjában is részt veszel.
Motivációd teljesen megszûnt, már csak egy fakó emlék, hogy milyen érzés is energikusnak lenni. A konyha csak egy távoli sziget, életedet már csak az ágyad jelenti.
Te mindent megpróbáltál, az üres napokat kitöltötted önkéntes munkákkal, kitanultad a pálinkafõzés rejtelmeit, biofarmot építettél a 20 négyzetméteres panellakásodba, de ennyi volt.

Majd mikor már pakolnál össze, hogy visszaköltözz, anyádékhoz hirtelen jön egy hívás.
Állásinterjú majd a tájékoztatás: IGEN végre felvettek.
Minden király. Következõ héten nagy vigyorral az arcodon bemész és elkezdessz dolgozni. Boldog vagy, az elsõ 2 hétig. Majd szép lassan összeáll a kép.

A fõnököd szimplán egy segg, a munkatársaid rosszabbak, mint egy csapat óvodás, a fizetésedbõl pedig még egy normálisabb ebédre sem futja.

Majd nagyot sóhajtva kimondod:

Utálom a munkámat.