Huang Souhung, az Államtanács (kormány) kutatóintézete, State Council Research Office igazgatóhelyettese a szombati sajtótájékoztatón leszögezte, hogy Kína pénzügyi rendszere alapvetõen stabil, bizonyos pénzügyi eszközök túlzott alkalmazása azonban kockázatoknak teheti ki. A kormány ezért nagy figyelmet szentel a potenciálisan kockázatos tényezõk kezelésének, így például a nem teljesítõ hitelek arányának. A felügyeleti szervek pedig szükség esetén megteszik a kockázatok kordában tartásához szükséges lépéseket - jelentette ki.

Kínában az elmúlt évtizedekben a világtörténelem legnagyobb beruházási programja valósult meg. Jól példázza a méreteket, hogy három év alatt, 2011-13 között Kína több cementet (6,5 gigatonna) használt fel, mint az Egyesült Államok a teljes 20. században (4,5 gigatonna).

Bár a beruházási boom látványos eredményeket hozott, a kritikusok két fontos dolgot hangsúlyoznak. Egyrészt a beruházási döntéseket nem piaci, hanem politikai és a politikával összefonódó partikuláris alapon hozták meg (korrupció), és ez általában a tõke hatékonytalan felhasználását okozza, azaz a beruházások nem térülnek meg. Súlyosbítja a problémát, hogy a beruházások nagy része hitelbõl valósult meg.

Az elmúlt tíz év kínai növekedése egyre növekvõ adósságszint mellett megy végbe. Ma minden 1 jüan GDP-növekedéshez 2 jüan új hitelt kell a rendszerbe pumpálni. (Az amerikai lakáspiac összeomlása elõtti években mintha láttunk volna már hasonlót.) Az állami tulajdonú kínai bankok persze lelkesen pumpálnak, de hogy mérlegeikben mennyi rossz hitel halmozódott fel a fenti két hatás eredõjeként, abba jobb nem belegondolni.