Pálos önként készítette el szakvéleményét és küldte el a Legfõbb Ügyészségnek, meghallgatását kérve. Szerinte a 2010. október 4-i, tíz ember életét követelõ kolontári vörösiszap-katasztrófáért nem a természet – a tározót tartó kiszámíthatatlan altalaj –, hanem emberi mulasztás a felelõs.

Számításai szerint nem 950 ezer, hanem háromszor ennyi köbméter iszapzagy és további 325 ezer köbméter esõvíz zúdulhatott ki a tározóból, amikor megroppant a szerkezet és 104 méter szélesen kiszakadt. A szakértõ furcsának találja, hogy a 39 méter magas gátfal alsó 14 métere megmaradt, ami az altalaj megcsúszásakor nem tûnik lehetségesnek. A tragédia okát õ abban látja, hogy a gátfalat korábban megmagasították, megnövelve a tároló kapacitását, ám anélkül, hogy ehhez hozzáigazították volna teherbírását.

Az építkezéskor Pálos szerint néhány tízmillió forint megtakarításért kispórolták a beépítendõ földtömeg egyharmadát.